A mama kávédarálói
Szöveges ítélet
Családunkban 3 Suzuki is szolgált illetve kettő még most is szolgál, de a cikkalanyhoz volt eddig a legtöbb közöm, ezért róla írok a legtöbbet, de előtte egy pár mondat a többiről.
Az első:
A legelső típusú Swiftek közül való, (lapos hátsólámpa, rendszám a csomagtartó alatt, első lökhárítóba "integrált" indexlámpák) 1000 ccm-s, még mindig megvan, ez a nagynénéméké. Még nincs benne katalizátor, ezért 3 LE-vel erősebb a későbbi ezreseknél. Ez volt legeslegeslegelső autó, amit vezethettem 11 éves koromban (nem kell nagy driftelésekre gondolni, két bakkecske-ugrás, lefulladás majdnem árok, kuplungszag, szidalmazás, volán mögé csak 5 év múlva ülés). Az idő vasfoga már erősen kikezdte, 190 ezer kilométert tudhat maga mögött, rohad mindenhol, lyukas a kipufogdob, ettől olyan a hangja, mint egy EVO IX-nek, és évente két akksit elfogyaszt, de legalább nem veszélyes betolni a katalizátor hiánya miatt. A kuplungja meg olyan, mint amikor szarba lépünk...
A második:
A mamám 2002-ben selejtezte le a lassan már veteránautónak számító Wartot. A Suzuki cserkészkolbász-kormánya mögött ülve tényleg rémálomnak tűntek a Wartburggal töltött évek (ezt a mamám mondta) a végeérhetetlen várakozások a holládi parton, gúvadva a vízhőmérséklet jelzőre, a sok gyertyacsere, meg a fülelések, mikor indul már be az a nyamvadt harmadik henger. Ott állt a Suzuki a garázsban, aminek az oldalát koromfeketére füstölte az elődje, és amikor mamám először indította be a motort, olyan hangja volt, mint amikor az ember be van rekedve, és köszörüli a torkát, amikor először durrantott bele abba az öreg Gorenje hűtőbe, mert rüki helyett egyest kapcsolt (hogy hogy, azt nem tudom, aki ismeri a suzi váltósémáját, ugyancsak vakarhatja a fejét).
Aztán nekem is meglett a jogsim, és a Balatonra már egy idő után csak én vezettem a Suzukival. Hát nem mondom, 53 lóerő még ehhez a 750 kilóhoz is kevés (bár ha a mamám, a papám, meg én beleülünk, meg megpakoljuk, már el is értük a terhelhetősége határát), bárkit be lehet szaratni egy előzéssel, főleg akkor, amikor 100-nál visszagangolunk 3-ba, és a hangja megjön, de az ereje ugyanaz marad. A ca. félszáz lóerő (ugye, így mennyivel jobban hangzik?) emelkedőn már négyesben is megtiltja a gyorsulást, hármasban esetleg, de pl. a 7-esen a zalasárszegi emelkedőn már hármasban is csak tartani tudja a sebességet. Ez van, de az ezres suzukitól nem kell többet várni, nem panaszkodom, csak tényeket közlök.
Helykínálat: Hát igen. A hely az elég a jobb 1-ben is, de ha én beülök (195 centi vagyok), akkor mögém a következőket lehet csak ültetni/tenni:
-csecsemő ohne gyerekülés
-II., vagy I. világháborús hadirokkant
-kosár
-kutya (ezt sose engedném mondjuk)
-150 centi körüli emberek
Na persze ez azért túlzás, de tény, hogyha mögöttem nem túl jó világ van a hátsó üléssorban. Viszonylag sokat vezettem a mama suzukiját, meg is szerettem. Városba tökéletes, a Balatonra eljár vele az ember. Olykor még a lazázásba is belevitt! Ilyenkor a motort felpörgetjük 5000 környékére, és kuplungot a súrlódási ponton megtartva kicsit smirglizhető a 155/70R15-ös virsli.
A lámpánál allók ebből ennyit hallanak
höööööööööööööööör-nyik-nyik-nyik-hööööööööööööööööörrr
Bár ez kb olyan, mintha az ember azzal lazázna, hogy meg tudja nyalni az orrát.
Vezettem a Suzukit autópályán is, de ott már nem tetszett. Először is. A szervó nélküli kormány a legkisebb kézremegésre is megbillenti az autót, halálfélelem, főleg az M7-es harántirányú szintváltozásai miatt. Másodszor, a motor ordít, a szélzaj már a beszélgetést is megakadályozza, harmadszor; a verda 139-nél még lejtőn sem volt hajlandó többel menni, mintha csak azt gondolta volna: "Nem akarod te ezzel a azt a 140-et." Talán igaza is volt. Ez nem feltétlenül hátrány, hangsúlyozom, a mama nem azért vette a Suzukit, hogy a belső sáv királyává váljon vele.
És persze minden Suzuki ütőkártyája: a fogyasztás. Ha durván odaléptem neki (értsd: motor kihúzatása) a fogyasztás akkor sem igen ment 7 liter fölé. A nagy átlagban 5.5-6 volt az eredmény, városban 7-7.5. A csomagtartója a mamának éppen elég volt, de azért néha hiányzott a Wart verhetetlenül hatalmas puttonya.
Az évek során tehát igen megkedveltem a Suzukit, annak ellenére, hogy szerintem ha rácsaptam volna ököllel a motorháztetőre, az eléggé behorpadt volna. Ezeken kívül a kocsinak hátránya volt még a már említett vékony kormány, amit izzadt kézzel szinte lehetetlen volt tekerni, illetve a váltó, ami a rükit szinte soha, a kettest pedig ritkán vette elsőre (ilyenkor hangos kaccanást lehetett hallani).
"pár nap múlva fél szendergésemből, félrevert harang zúgása vert föl"... Azaz arra ébresztettek, hogy a mama balesetet szenvedett.
A baleset a 7-es nagyrécsei kereszteződésében történt, aki gyakran jár arra, az tudhatja, hogy az a környék egyik legveszélyesebb kereszteződése. A mamának szinte semmi baja nem lett, leszámítva a vérző térdét, amivel az ütközés során eltörte a slusszkulcsot, illetve berepesztette a műszerfalat. Ami történt: az említett helyen megállt egy autó, ami balra akart kanyarodni (no balra kanyarodó sáv). A mama megállt mögötte, de a mama mögött haladó Renault Scenic már nem; kb. 80-nal belerohant a Suzukiba hátulról, minek következtében az megtolta az előtte haladót, majd berepült a sisnyásba. Az előtte levő autó (szintén Swift) elhajtott a helyszínről...
A kocsi igen nagyot kapott hátulról. A csomagtartója teljesen összenyomódott, akkora lett a verda, mint egy Smart. Az eleje behorpadt, a hűtő leszakadt, az olajkarter megrepedt, valamint az ütközés erejétől a mamával-papával együtt hátratörtek az üléstámlák. Ha valaki ült volna hátul, akkor annak a térdét széttrancsírozták volna.
Nagyon sajnáltam az autót, amikor trélerre rakták, és elszállították. Mivel a javítása annyiba került, mint amennyiért annak idején a mama vette, már nem javíttattuk meg.
Az eset után a mama hónapokig autó nélkül maradt, bár kedve se igen volt vezetni. Aztán az egyik jó ismerőse viszonylag olcsón szerzett egy 2000-es évjáratú sötétzöld 1.3 GC-t. Azóta is azt hajtja.
Az a kocsi már sokkal-sokkal jobb. Van benne központizár, nem füstli vastagságú a kormány, van fordulatszámmérő, rádió (az előzőt úgy vettük, hogy ki volt lopva belőle) és jó a váltó. Persze a legnagyobb előny az 1.3-as motor 70 lóereje által szolgáltatott relatíve jó menettulajdonságok. Ezzel már be lehet vállani nagyobb (értsd: két kamion, vagy három-négy autó) előzéseket, autópályán már megvolt óra szerint a 160 km/h, ami szerintem egy ekkora kisautónak bőven jó. Nem is beszélve a jóval kiegyensúlyozottabb négyhengeres motornak, aminek szebb a hangja, és a váltó sem veri szét a térdem, amikor lámpánál állok. A fogyasztása pedig csak egy fél literrel több. 6-ból ez is kijön városon kívül, városban 7.5 a jellemző. Eddig csak 2000 km-t mentünk vele, de én meg vagyok vele elégedve. Persze lehet mondani, hogy papírautó meg stb..., de szerintem egy idős házaspárnak ennyi pénzért ennél jobbat nehéz találni.
Hibalista
- Egyszer elszakadt az egyik henger gyertyakábele. Ezt, meg a mamám által elveszített, vagy lepadkázott öt dísztárcsát leszámítva semmi.
Ide hordtam szervizbe
Suzuki Nagykanizsa. A kötelezőkön kívül soha nem kellett vinni. Azért kap jó pontot, mert a főnök, aki a mamám jóbarátja, a balesete után a legjobb állapotú autót ajánlotta fel neki
Értékelése: 9
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (10) | Évjárat | 1999 |
| Kényelem | (5) | Használati időtartam | 4 év |
| Teljesítmény | (4) | Km vásárláskor | 45000 |
| Megbízhatóság | (9) | Vezetett km | 25000 |
| Szerviztapasztalat | (9) | Átlagfogyasztás | 5 l |
| Előző autója? | Wartburg 353W | Következő autója? | Suzuki Swift 1.3 GC |
| Ennyire szerette | (8) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (7.1/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan