A madarak fosógalambja
Szöveges ítélet
Amikor csak tehetem, motorozok. Ha nem motorozok, akkor a harminc éves hobbiautómmal furikázok. A motor és a hobbiautó mellé kell azonban egy harmadik járgány, mint a cipősszekrényben egy igazi, strapabíró, tehéntrágyás gumicsizma az adidas és a méretre készített finom bőrcipő mellé. Szóval ezt a funkciót tölti be nálam a kis Swift, méghozzá kiválóan. Ő a bútorok hokedlije, az ételek zsíroskenyere, a madarak fosógalambja, az esszenciális funkcionalitás maga.
A fentieken túl az én autóm mások szemében alighanem az „utálatos suzuki” sztereotípia megtestesítője. Ötajtós, ezres, háromhengeres kerregő. Szürke színével beleolvad a kissé mocskos pesti utcaképbe. Olyan, mint a kukákban matató hajléktalan, aki némi undort kelt a járókelőkben, ha ránéznek. De nem néznek rá, hisz ő – akárcsak a csöves – utcatartozék. Nincs olyan panel rajta, ami ne kapott volna valami gellert. A lökhárítóról lehámló festék, a mindenhol eltérő lemezillesztések, a diszkrét kis horpadások olyan harmóniát alkotnak, amit már nem szabad holmi polírozással, ne adj’ uram alkatrészcserével megbontani, hiszen az csak rontana az összképen. Az i-re a pontot a motortető teszi fel, ami az előző tulajnál menet közben felnyílhatott, de cserére nem futotta, csak úgy-ahogy kiegyengették. Összegyűrt, majd kisimított papírzsepiként terül el a szélvédő előtt.
A forgalomban különösen megvetett státusznak örvend a kis gyösz. Soha nem engednek be, mindenki ki akar szorítani, le akar nyomni, megalázni, elpusztítani, felgyújtani, a romjaira rávizelni. Mindenki egy csóró kis köcsögöt lát a kormánynál, aki a motorizált társadalom ranglétráján a legalsó fokot vette célba, de ott sem jut neki hely. A negatív előjelű „street-cred” tehát borítékolja a többi közlekedő hozzáállását. Nagy néha egy-egy idősebb hölgy sofőr szokott csak szánalomból beengedni, vagy lemondani az elsőbbségről. Ha tudnák, hogy a szebb napokon az ezres SV-vel tekintélyesen rötyögök el a sorok között? Vagy a tuningolt X1/9-emben ülve, kivett targatetővel hüttyögtetem a turbó lefúvószelepét? De nem tudják, nekik mindig csak egy köcsög szuzukis maradok. Ezzel együtt kell élnem
Ami még negatívum, hogy hosszú utakra kevéssé alkalmas a bódé. A kárpit zörgése és a menetzaj egy idő után fárasztó, autóúton és pályán a teljesítmény is hiányzik.
A siránkozásnak azonban itt vége is szakad, mert most jön a napos oldal, a sok pozitívum, praktikusság, a megbízhatóság, a gazdaságosság megéneklése!
Ez az ideális városi dzsumbuly-járó autó. Amikor a veteránommal közlekedek, vigyáznom kell az autóra, pl. kétszer is meg kell néznem, hogy hova parkolok. Elképzelem, mit élhet át egy lehetőségeihez képest drága autó tulajdonosa hasonló helyzetben: Vajon meghúzzák mire visszajövök? Ott lesz még egyáltalán? Ezekre a kérdésekre a Swift kulcsával a zsebemben egyszerű a válasz: sz@romle! Egy havi fizumból veszek öt ilyet! Amortizáció? Muhaha! Az 5 millás újautó egy év alatt ledob az árából tíz ilyen kocsit! Magyarországon ma mindenki a lehetőségeit jóval meghaladó autót akarja megvásárolni, hogy aztán a hitel törlesztője miatti aggódás agóniájában rágja rojtosra a kispárnája sarkát. Én ennek a fordítottját játszom, és nagyon bejön! Ha most bemennék a kereskedésbe, már vihetném is a jó kis hitellel terhelt középkategóriás új kocsit. De minek? A sok kuglifej miatt, akik lenéznek a Swift kormánya mögött? Aki jobb dologra is tudja költeni a pénzét, mint a vadidegen és/vagy felszínes gyökerek lenyűgözése, annak a Swift nyerő. Óccsó ár, óccsó fenntartani. Élvezeti cikknek meg ott a motor és a veterán sportkocsi. Amíg el nem érem azt az állapotot, ahol a pénz már nem számít (mert annyi van belőle), ez így is marad.
Az autóba rengeteg cucc befér a méretéhez képest. Hoztam el vele 5m-es ereszcsatornát is a praktikerből. Kilógattam a hátsó ajtón, piros rongyot a végére, aztán hadd szóljon. A hátsó ülés lehajtásával egész komoly kis raktér kerekedik, egy kombi praktikusságával vetekszik.
Megbízhatóság: Egy harminc éves olasz veteránautó után ez a gép a megbízhatósági nirvánájába juttatott. Nem romlott el soha. Viszont megtámadta egy örökletes betegség, ami a legjobb autónak is betesz: a kókányolás. A legmegbízhatóbb elektromos rendszerből is sztochasztikai puzzle lesz, ha utólagos riasztót próbálnak belegányolni. Ezt még Jeremy Clarksonnak is meg kellett tanulnia, aki az utólagosan beszerelt riasztó miatt nem tudta rendesen használni a Ford GT40-esét, amire több mint egy évet várt. A Swift tehát mechanikailag hibátlan, de a műszerfalvilágítás és a hátsó ablaktörlő egy korábbi gánymester áldozatául esett. Száradjon le a keze.
Hibalista
- Bal hátsó ajtó centrálzár egysége - 1500 HUF - Motortető zsanér - 500 HUF - Katalizátor - hát, az biz' úgy maradt
Ide hordtam szervizbe
Én magam, hehhe
Értékelése: 8
Másik szerelő értékelése
Karcsi, a májszter
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (10) | Évjárat | 1994 |
| Kényelem | (3) | Használati időtartam | 2 év |
| Teljesítmény | (7) | Km vásárláskor | 68000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 20000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 7 l |
| Előző autója? | 127 | Következő autója? | – |
| Ennyire szerette | (7) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.2/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan