15 év egy Suzuki Swfitel
Szöveges ítélet
Hosszú hónapok óta azon gondolkodok, hogy is kéne írjak a családi autónkról, mert úgy gondoltam/gondolom, megérdemel egy bemutatót. De soha nem tudtam, hogy is kezdjek neki. Legyen egy olyan bemutató, amiben az elmúlt bő 15 évet évekre/hónapokra lebontom, és vázolom a főbb eseményeket? Vagy inkább vicces, érdekes sztorikat, kalandokat meséljek el róla? mégis hogy csináljam, hogy ne legyek csapongó?
Lövésem sincs. Így hát most elkezdem, aztán meglátjuk, mi sül ki belőle.
Egy biztos. A sztorit az elejéről kell kezdeni. A feleségem vásárolta az autót 2005-ben. Akkor volt 1,5 éves, 14ezer km-el.
Már a vásárlás is nagy sztori volt. A feleségem elmondása alapján, mert mi pár hónappal később ismerkedtünk csak meg. Az úgy volt, hogy bement egy autó kereskedésbe,és azt mondta, neki kell egy autó, amiben van klíma. Akkor rámutattak a kis Suzukira, és mondták, hogy akkor tessék, lehet vinni. Erre azt mondta a feleségem, hogy hát azt biztos nem veszi meg, mert hát az "nagyon kék". Az eladó készségesen közölte vele, hogy akkor legyen szíves a hölgy eldönteni, hogy vagy másik autót választ, vagy klímásat. Mert bizony klímás autó csak az az egy volt a kereskedésben. Nos így került a családba egy 2003-as Suzuki Swift Sedan 1,3 16V, GLX felszereltséggel, "nagyon kéken".
Feleségemnek akkor még friss jogsija (sem volt még) meg. Tehát szegény autónak egy tapasztalatlan hölgy sofőrrel kellett szembe állnia. Párom hamar belejött a vezetésbe, csak hát nő létére nem rendelkezik komolyabb autós tapasztalatokkal. Én meg már akkor is a számítógépek világában voltam csak masszívan, így hát én sem tudtam semmit az autókról.
Itt jegyezném meg, ahhoz is bő 10 év kellett, hogy megtudjuk, az autónk tud olyant, hogy állítható a biztonsági öv magassága, és az elektromos tükröket is lehet állítani. És ki tudja még, hány funkcióját ma sem ismerjük a családi mindenesünknek.
De pl azt is a saját bőrünkön tapasztaltuk meg, hogy ha lemerül az akkumulátor, és nem indul az autó, akkor nem elég tolni az autót, és közben a kulcsot fordítgatva próbálni, hátha elindul. Nagy sztori volt, én és az egyik cimborám, Székesfehérváron a Budai úton toltuk végig az autót. Majd a tüdőnket köptük ki, közben párom próbálgatta a kulcsot elforgatva indítani, de nem indul, de nem indul. Jó 2km után, mikor már alig éltünk, félre toltuk az autót, hogy hát kicsit pihenjünk, mikor oda lépett hozzánk egy srác, aki megkérdezte, tud-e segíteni. Mondom én, hogy hát persze, vontasson el egy benzinkútra, vagy valami, mert nem indul, lemerült az akku. Mondja toljuk be. Én meg azt mondom, hogy nincs az a pénz, hogy tologassam, toltam már eleget. Csak rábeszélt, hogy adjunk egy utolsó próbát. Minden erőnket összeszedve ismét tolni keztük, és láss csodát, 20m-t se kellett tolni, máris beindult. Jahh, hogy sebességbe kell rakni, majd a kuplungot felengedve indul? De király, mindig tanul valamit az ember. Jahh, hogy nem tesz jót a katalizátornak a betolás? Lehet. Mégis tökéletesen teszi a dolgát az autó a mai napig.
Na, szóval ilyesmi sztorikkal indult az autóval, az első közös együtt töltött éveink.
2008-2010-es években jártunk, ekkor már megszületett az első, majd nem sokkal később a második kislányunk. Babakocsik meg egy halom egyéb holmik hada, ami egy kisgyerekkel jár... Valahogy mindig bepréseltük a cuccokat a csomagtartóba, de nem csak ezt. Ekkoriban már masszív számítógép gyűjtő voltam, és hát ha menni kell a cuccokért, akkor menni kell a cuccokért, a jó Suzuki mindig készen állt a feladatra. Ebben hoztuk haza az IBM szerveremet...
(Keress rá a Youtube-n: IBM szerver kipakolása)
Többek között... Na meg mikor a gyerek szobát újítottuk fel, a Suzukival hoztunk haza egy teljes szoba laminált parkettáját, a parkettához járó kiegészítőket, a szegélyeket, + 1 cm3 kőzetgyapotot is.. Mindezt egyszerre. nem, nem volt utánfutó.
Az 1 cm3 kőzetgyapot ment az utastérbe. a szegélyek kicsit kilógtak az ablakon... Jahh és a feleségemen kívül, aki volt a sofőr, még egy cimborám és én is szintén befértünk. Mondjuk a beférünk az egy enyhe túlzás, inkább benyomorogtuk magunkat, oldalazva guggoltunk a hátsó ülésen, de a lényegen nem változtat. A hazajövetel pedig úgy nézett ki, hogy volt 1-es és 3-as sebességfokozat. A 2-es 4-es 5-ös nem, mert a kőzetgyapot rálógott. Na mondom most ne jöjjön rendőr. De Murphy nem alszik. Jött... De mikor meglátott, olyan tátott szájjal nézte végig, ahogy elsiklunk előtte, hogy megállítani is elfelejtett. Máig emlegetjük ezt a sztorit.
De szegény autónak később is kijutott a feladatokból.
Ekkoriban tombolt a gazdasági világválság masszívan. Szegénység ezerrel, és hát találékony a Magyar. Nyár volt, és hát hallottam, hogy jó pénzért veszik a boddzát. A Suzuki meg ott áll a hídon. Nosza kocsiba pattantunk, és jártuk a vidéket, és szedtük a boddzát... Majd a makkot az ősszel. Akkor meg az erdőbe jártunk vele. Rengeteg makkot szedtünk össze, és adtuk le. Pár évvel később, mikor az akkori autószerelőm valamiért megbontotta a csomagtartóban a kárpitot, jelezte, hogy talált makkot a kocsiba, figyeljünk oda, lehet mókus vagy egér van a ház körül, és a makkot az hordja be a csomagtartóba. Én meg nagyokat hallgattam arról, hogy valószínűleg nem a mókus hordta azt oda.
Volt itt mezőre járás, meg erdőbe járás, a válság szép lassan csillapodott, a lányaim meg nőttek, akiknek homokozó kellett, így hát mentünk mi a homokbányába is a Suzukival, mert hát a homok nem jön az udvarba csak úgy haza.
Teltek múltak az évek, az autó 10 éves lett, és hát látszott rajta az a 10 év. Semmi komolyra nem kell gondolni, de az első 10 évben tényleg nem költöttünk rá, csak a kopó alkatrészekre (sem) Mert nem tudtuk, hogy mire kell, és mire nem. Na Akkor elhatároztuk, hogy rendbe szedjük. Megismerkedtem egy új autószerelővel, akivel azóta is baráti viszonyt ápolok. Ő szokott figyelmeztetni erre-arra, hogy mikor mi cserés. Szóval jeleztem felé, hogy bő 10 év úgy telt el, hogy nem nagyon költöttünk az autóra, gatyába kéne szedni... Akkor közölte velünk, hogy hát ilyen hogy vezérműcsere azért néha ajánlatos. Én ekkor döbbentem álltam nála, hogy hát ebben olyan is van? Szóval megtanultam, hogy néha azt is cserélni kell. A gyári előírás 4 év, vagy 80ezer km-t adott meg a csere periódusra, addigra mi már a 2,5X-esénél jártunk.
Szegény autó ezt is túl élte. De nem csak ezt. Soha nem hagyott ott az út szélén. 2X elég közel volt hozzá, de akkor is elszenvedte magát az autó szerelő barátomig. Egyszer a két gyújtótrafóból az egyik adta fel a harcot. Mint a repedt fazék, olyan hangja volt, és 40-nél gyorsabban sem bírt menni, de sikerült megtennie így is még 20km-t a műhelyig. A másik meg az volt, mikor, mint utólag kiderült, kiesett a lambda szonda a helyéről. Na hát így 200km-t kellett legyőznie az autónak. Olyan volt, mintha egy(kettő) henger nem menne, meg a 90-es tempó is már-már elérhetetlen volt, de akkor sem hagyott az út szélén. Meglátta az autószerelő, hogy a lambda szonda ott himbálózik a motortérben... Kicsit megfújkodta vissza rakta a helyére, és máris helyre állt az autó lelki egyensúlya. Szerintem azóta sem lett hozzá nyúlva.
2015-ben lett meg a jogosítványom. Igazából nem éreztem szükségét, hiszen a páromnak meg volt a jogsija, elvitt ő engem mindenhova, igaz néha végig sírta az utat, mert sötétben fél vezetni, de ha egy Geforce 6800 Ultráért menni kell, akkor nincs mese, menni kell. Na szóval meg lett a jogsi, és hát elvégre csak férfiember vagyok, kicsit elkezdtem ismerkedni az autó szakmai részével. Egyre többet vezettem, elkezdtem bújni a Suzuki Swiftes csoportokat, hogy lehetne egy kicsit kipofozni, jobbá tenni.
Kapott is eredeti Swift kagyló üléseket,Meg új műszerfal világítást,
És még pár egyéb kiegészítőt, mint például sport kipufogót mert hát miért ne.
Szóval egyre többet vezettem, és elhatároztuk, hogy onnantól kezdve a külföldi utakat is be merjük vállalni autóval. Mivel feleségem nővére Olaszországban (dél-tirolban) lakik a családjával, így első sorban Olaszországba, ahova máig, kb éves szinten 1-2-3 alkalommal eljárunk. Naná, hogy a Suzukival.
Na de ott tartottunk, hogy sportkipufogó...
Készülünk az Olaszországi útra, előtte persze nézzen rá az autószerelő barátom a kocsira, hogy minden klappoljon. Ott állok a srácnál, és mondja, hogy tegyük már fel a sport kipufogót, mert az majd jó lesz. Hát de mondom nem lesz túl hangos? Jött a válasz, hogy persze hogy nem, jó az, sportos lesz, nem hangos. Na mondom jólvan legyen. Felraktuk, beültünk az autóba, elkezdtünk menni egy próbakört, Közben mondogattuk nem is hangos. Én is győzködtem magam, meg közben azon kattogott az agyam, hogy adom ezt be az asszonynak. Egy nappal a külföldi út előtt.
Na hazamentem, igyekeztem úgy előadni a páromnak, hogy ettől most aztán tényleg tök jó lesz. Hogy fogadta pontosan, arra már nem emlékszem, de arra máig, hogy mikor elindultunk Olaszországba, még el sem hagytuk Magyarországot, egy jó 2 óra utazás után szép lassan kezdett a fejem szétrobbanni attól a rettenetes mély morajlástól, ami a kipufogótól jött. Nem szóltam én semmit, némán tűrtem végig az utat. Szerencsére feleségem sem szólt semmit. Nem is kellett mit mondania, tudtam én annélkül is... Mikor hazajöttünk, az volt az első, hogy a sport kipufogónak mennie kellett. Szép volt jó volt, de a jóbol is megárt a sok.
A plüss kárpit kagyló üléseket viszont nem bántam, bántuk meg. Simán letekerünk 10-12 órát, úgy hogy semmink sem gémberedik el.
Amúgy kifejezetten élvezem az Olasz kiruccanásokat, már csak azért is, mert a párom nővéréjék mellett van egy jó kis szerpentines út. Amiről kiderült, hogy 1986-ig versenypálya feladatát is betöltötte, csak aztán a versenyzést betiltották, a káros anyag/zaj kibbocsájtás miatt. De persze máig lehet menni, és sok túristát vonz is. Oda minden kintlétünkkor, többször is el szoktam menni, és egy kicsit kitiporni az autó szemét.
Amit amúgy kifejezetten "élvez" a kis 84LE-s motor. A 800 kilós papír kasztni+virsli gumi párosnak köszönhetően lámpától-lámpáig elég sok autót meg tud viccelni, s persze nem egy hothatch, de ha lenne "warm-hatch" kategória, abba szerintem simán beleférne.
Volt hogy elég "extrém" feladatot kapott az autó, hogy így fogalmazzak...
Volt a házunk előtt jópár rózsabokor, ami már inkább csipkebokorrá vadult el. Mondja a feleségem, hogy ki kellene szedni. De mivel több is van, némelyiknek meg csukló vastagságú gyökerei vannak, felmerült az ötlet, hogy mi lenne, ha a rózsabokrokat a Suzukival húznánk ki. Hű milyen jó ötlet, gyorsan a vontató kötél egyik fele már ment is a vonóhorogra, másik fele a rózsabokor töve köré, és had szóljon. Ez így első körben nem túl sok sikerrel kecsegtetett, mert a legkisebb rózsabokor is úgy tartotta magát, hogy az első kerekek csak kapartak, de a rózsabokor nem jött ki. Utána megpróbáltam némi lendülettel kivinni, ami már sikerül. A kisebb bokroknál. A nagyobbaknál már a vontatókötél volt a szűk keresztmetszet. Na de mondom velem nem szúr ki egy rózsabokor. Fogtam egy jó vastag láncot, ami lényegesen hatékonyabbnak tűnt. Az utolsó, és egyben legnagyobb rózsabokor maradt legutoljára, addigra már rutinosan tépkedtem ki a rózsabokrokat lendületből. Ez a végére úgy nézett ki, hogy 1-es fokozat, padlógáz, az autó ugrott, majd mikor "elfogyott" a lánc, az autót vagy 5-6 méterrel rántotta vissza, megint padló gáz, megint pattant szó szerint vissza az autó 5-6 métert, megint padló gáz, és lám 3-4 kísérlet után a legvastagabb rózsabokor is megadta magát
Aztán szép lassan eljutottunk napjainkhoz, amikor is jelenleg egy elég komoly házfelújításban vagyunk. A házfelújításnál egy biztos, mindegy mivel dolgozol, az tuti biztos hogy piszok nehéz. Mármint fizikailag. Mindegy mivel dolgozol, legyen az építő anyag, vagy bútor, rohadt nehéz lesz. Kézenfekvő hogy ezúttal is a Suzuki lett befogva. Nem vagyunk jártasak a felújításban, sem pedig az azzal járó kihívásokban, így nem gondoltuk, hogy a csempe az bizony nehéz. Nem kicsit. Mikor felrakták az autó utánfutójára a csempét, de először úgy, hogy a futó végére került az összes súly, az meg szó szerint felemelte az autó hátulját (ahogy elkezdett hátra billenni a futó) akkor azért elkezdett gyöngyözni a homlokom. Gyorsan elkezdtem a csempéket átpakolni a csomagtartóba is. Be is került vagy 400 kiló!!!! Sikerült úgy tele rakni az autót, hogy a vonóhorog kemény 4cm-re volt az úttól. Nincs mese, így kell hazajönni. a fülei emelkedőt 1-esben padlógázzal, 20km/h-val, de sikerült legyőznie. Mikor kipakoltam a csempéket, lemértem egy csomag súlyát. Majd felszoroztam a csomagok számával+ az utánfutó súlya. Ne menjünk bele a számokba, de maradjunk annyiba, hogy a rendőr megint tátott szájjal nézte volna, hogy bír el ilyen súlyt a Suzuki.
Hát itt járunk. Jelenleg 260 ezer őszinte kilométer van benne, és a 17. évét tapossa. csempét, boddzát, homokot, makkot bazi nagy számítógépet, komplett étkező asztalt, és annak üveglapját, és ugyebár tudjuk, hogy az üveg nem összehajtogatható, hozott haza. 2 gyerek nőtt fel benne, és jelen állás szerint simán benne van, hogy az unokák is fognak benne utazni. Megjárta Olaszországot, Németországot többször is. Jelenleg is egyszerre családi autó, munkás autó, és ha kell, akkor apának a hülye gyerek autója. Ennyi kaland után nem túlzó azt mondani, hogy ez az autó igazi élő családtaggá vált, s alakuljon bárhogy is az életünk, és legyen egy újabb autónk, de a Suzuki marad, és még sok-sok évig róni fogja az utakat.
Hibalista
- A bő 15 év alatt a motoron és a kuplungon kívül minden, de az, hogy a kopó alkatrészt cserélni kell (mostmár én is tudom hogy) az bizony normális
Ide hordtam szervizbe
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (9) | Évjárat | 2003 |
| Kényelem | (7) | Használati időtartam | 15 év |
| Teljesítmény | (6) | Km vásárláskor | 14000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 250000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 6 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | – |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (9.0/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan