A közlekedési eszköz
Szöveges ítélet
Bevezetőként csak annyit írnék, hogy az autót 2004-től 2009-ig használtuk. Az ítélet írásával szándékosan vártam néhány hónapot, évet azért, hogy az emlékek leülepedhessenek, illetve az utóddal szerzett tapasztalatok fényében is értékelhető legyen az Ignis.
Koncepció: máig érdekesnek tartom, hogy ez a magasított kisautó az eladási listákat vezette Magyarországon, de hát ezt szüli, amikor a jó finanszírozási konstrukció párosul a szűk termékpalettával. A beszállást mindenesetre kényelmesebbé teszi a forma, és a rosszabb utakon sem kell aggódni a hasmagasság miatt.
Forma: az autó külseje szerintem elölről és hátulról kifejezetten formás, oldalról nézve az elejét esetlennek tartom. A fekete tetőléc nagyon sokat ad az összképhez, szerintem hiba volt kiadni olyan verziókat, amiket ezekkel a műanyag lécekkel nem szereltek fel. Összességében nekem tetszik, de azért látszik, hogy egy korábbi típus továbbfejlesztése, és az is, hogy nem a dizájnra legigényesebb országokban akarták a legnagyobb eladásokat hozni vele.
Kényelem: az autó belsejéről sokat nem lehet írni – nekem általában jobban tetszik a letisztult és egyszerű forma, mint amikor kisautókat vicces formákkal, megoldásokkal próbálnak érdekessé tenni, ezzel kergetve el a potenciális vásárlókat. A műszerek piros fényét is szerettem. A meredek hátsó ülés a hátul ülők kényelmét nem fokozza, a nagy ajtózsebeket (még a hátsó ajtókba is nagy palackokat lehet tenni) szerettem.
Kényelem szempontjából az autó legnagyobb átka a sokszor emlegetett futómű. A kemény hátsó futómű jó minőségű úton fel sem tűnik, földúton kifejezetten jól jött a stabilsága, a legtöbbször használt kátyús, keresztbordás utakon viszont főleg a hátul ülőknek kényelmetlen, és hangos is (nem csak a futómű, de a berendezés rázkódása is). Ugyancsak rontja a kényelmet a viszonylag kemény kuplung, mivel elég magasan és hirtelen fog, ezért ha nem figyel az ember könnyen rángatva indul az autó.
Teljesítmény: a 93 lóerős motor nagy öröm volt a vásárláskor, nekem nagyon imponált az autó és a motor méretéhez képest nagy teljesítmény. Végül ez az autó tanított meg arra, hogy mit jelent a japán autók sportossága: 93 lóerő valószínűleg tényleg rendelkezésre áll, a kis súlyú autó így egészen jól gyorsul, kifejezetten aranyos volt, amikor az ember rálépett a gázra és egy kis varrógép-szerű sípolással kísérve felpörgött a motor. Ugyanakkor a gyorsulást az ember ezt legfeljebb városi elindulásokkor, a motort pörgetve tudja élvezni. A napi használatban marad az erős motor és rövid váltó kombinációja miatti magasabb fogyasztás.
Fogyasztás: Az autó amikor megvettük borzalmasan fogyasztott. Sokan írták, hogy az első néhány (akár tíz) ezer kilométeren többet fogyaszthat, de a miénk ennél jóval tovább tette ezt. Emlékeim szerint még húszezer kilométer fölött is tíz liter körül fogyasztott, városban, autópályán, vezetési stílustól függetlenül. Ekkor már nagyon gyakran számolgattam, hogy mennyivel drágább 7 literes fogyasztású autót vehettünk volna abból a pénzből amit az extrém fogyasztásra költünk, de végül az utolsó körülbelül 50 ezer kilométeren stabilan beállt 7,5 literre a fogyasztás. Ez persze városban lehetett kicsit magasabb, autópályán pedig inkább (óra szerint) 120 km/h-s sebességre vonatkozik a 7,5-ös átlag. 130 fölött a fogyasztás nagyon megugrik, ezért ennél gyorsabban nem is lehet (érdemes) hajtani az autót. Ezt és az előző pontot összefoglalva, nem véletlen, hogy az Ignist követő autónkban a VW csoport sokat szidott, az Ignisénél sokkal régebbi konstrukciójú 1,6 literes motorja van – ami viszont a 300 kilóval nehezebb Octaviában 130 km/h-s sebességnél csak 7 litert fogyaszt.
Használhatóság: A használhatóság volt a másik ok, ami miatt végül lecseréltük az autót. Mi leginkább városban és főleg autópályán (100-200 km-es távolságokra) használtuk, főleg 2-3 emberrel, gyakran sok csomaggal. Országúton vagy egy emberrel keveset ment az autó. Ehhez a használathoz pedig kellemetlen az autó rázkódása (városban), kevés a 115 km/h-s „használható” sebesség és kicsi a 286 literes csomagtartó - bár itt meg kell jegyezni, hogy a csomagtartó legalább méretéhez képes nagy alapterületű és alacsony, ezért egész jól rakodható.
Megbízhatóság: az autó megbízhatóságáról csak jót tudok mondani. Kötelezőn kívül egyszer kellett vinni szervízbe, mivel nagyon zörgött valami az egyik első keréknél. Ennek, mint kiderült az volt az oka, hogy az egyetlen alkalommal amikor nem márkaszervízbe vittem az autót egy I-es Swift fékbetétjét tették bele – attól félek, hogy ez nem csak hangos, de balesetveszélyes is lehetett.
A szervízekről a fentieken túl kevesen tudok írni. Én a kiszolgálást mindenhol korrektnek éreztem, a fenti malőrön túl azért is vittem márkaszervízbe az autót, hogy a későbbi vevője rendesen kitöltött, leellenőrizhető szervízkönyvet kapjon majd. Egy kötelező szerviz átlagos ára 35-45 ezer forint volt emlékeim szerint, míg a mostani Skoda esetében az első szerviz 66 ezer forint volt.
Mennyire szerettem: az Ignis esetében szerintem ez az egyik kulcs. Nem a legszebb, nem a leggyorsabb, nem nézegeti órákon keresztül az ember, de megtesz mindent zokszó nélkül és nem vár cserébe különösebb törődést. Az egyik legjobb dolog így visszaemlékezve, hogy az Ignis nívópálcájához 5 év alatt nem értem hozzá, mert tudtam, hogy úgyis minden rendben van a motorban. Ezzel szemben az utódjában már vagy tízszer néztem meg az olajszintet és kellett is utántölteni vagy másfél litert.
Az Ignist az ember bárhol otthagyta (Casco végig volt rajta), nem féltette, sávváltáskor és kereszteződésekben is megvolt az a biztos tudat, hogy ha csattanunk, akkor lehet, hogy a Suzuki törik jobban, de ha csak az autókban esik kár, az biztos nem nekem fog jobban fájni (ez nem a vezetési stílusra csak az érzelmi hozzáállásra vonatkozik). Összességében úgy szerettük, mint a Good Will Hunting című filmben Ben Affleck Matt Damont: a legjobb barát volt, de mindig az a 10 másodperc volt a legjobb a napban amikor még nem láttuk és azt hihettük, hogy egyszer csak nem lesz ott a megszokott helyén .
Mennyire érte meg: ez természetesen a másik fő kérdés, itt a Népítéletben is. A 2,9 millió forintos ára nem volt kevés, ilyen alapáron 2004-ben nyilván több más autót is lehetett venni, a Skoda 5 évvel később ehhez képest „csak” 3,9 millióba került. Esetünkben a választás oka az volt, hogy az autó vásárlásakor csak a 10%-nyi kezdőrészletre volt keretünk (az előző autó Casco nélkül összetört). Akkor még az autóhitelezés kevésbé volt elterjedt, az igazi robbanás 2-3 évvel később kezdődött. A Suzuki mégis 0%-os THM-mel adta az autót, ami ráadásul tetszett is, sőt az Ignisben klíma, elektromos ablak és egy csomó, nekünk akkor komolynak számító extra volt. Hasonló törlesztőrészlettel akkoriban fapados, 1,2-es Opel Corsát kaptunk volna. Mivel még a válság kirobbanása előtt visszafizettük a tartozást, a hitel nekünk valóban szinte kamatmentes volt.
Összességében ezért azt kell mondanom, hogy az autó nem volt se a legolcsóbb (alapáron), se a legjobb, se a legszebb, nekünk mégis nagyon megérte. Nálunk jobban valószínűleg csak azoknak éri meg, akik a hozzánk hasonlóktól most egy millió forint körüli áron veszik meg az 5-6 éves autókat. Ők ha elfogadják, hogy nem egy tökéletes autót vesznek, és ha arra használják amire való (nem hosszú távú utakra, nem száguldozásra) akkor szerintem nagyon jó vásárt csinálnak. Talán egyszer majd én is veszek még egy tízéves Ignist :)
Hibalista
- Zörgés a bal első keréknél - mint kiderült nem a típusba való fékbetét miatt.
Ide hordtam szervizbe
Márkaszervizek: Solymár, Érd, Pest. Budakalászi nem márkaszervíz.
Értékelése: 5
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (7) | Évjárat | 2004 |
| Kényelem | (4) | Használati időtartam | 5 év |
| Teljesítmény | (7) | Km vásárláskor | 0 |
| Megbízhatóság | (9) | Vezetett km | 85000 |
| Szerviztapasztalat | (7) | Átlagfogyasztás | 7 l |
| Előző autója? | Punto | Következő autója? | Octavia II |
| Ennyire szerette | (7) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (7.2/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan