Száguldó túrabakancs
Szöveges ítélet
„Excluzív – kombi”, avagy egy amatőr tesztvezető feljegyzései.
Látszólag már a cím is ellentétet takar, mondom látszólag!
Nem olyan rég szerencsém volt tesztelni a Subaru vezérhajóját, az új Tribeccát, és azt hittem, hogy csak ez lehet egy exluziv autóról szóló írás tárgya.
A magyarországi importőr – Emil Frey Import Kft. – vezetői nagy kihívás elé állítottak ezen állításomat követően.
Próbáljam ki az új Turbo Forestert, aminek egyedi multimédiás audió kivitelezésére már előre felhívták a figyelmemet.
Amikor átvettem az autó kulcsát, épp egy Mitsubishi Outlander mellett parkolt az autó, mintegy jelezve, mérjem csak bátran össze az egyik fő vetélytársával a külső megjelenését. Itt szerezte meg az első jó pontokat a Forester. Sokkal dinamikusabb, erőt sugárzó a karosszéria vonalvezetése, és az autót leggyakrabban hátulról szemlélő átlag autóvezetőnek is sokat sejtet a dupla kipufogó vég.
De mégis csak egy kombi…
Ez a gondolat egészen a motor beindítása, és az első gázadás pillanatáig ott motoszkált a fejemben. De csak eddig!
Ekkor ugyanis az ember azonnal elfelejtkezik azon érzéséről, hogy egy túrabakancsba ült be, inkább úgy érzi magát – maradva a cipős hasonlatoknál -, hogy egy szöges futócipő kezd el alatta suhanni. Mert suhant, szinte leheletnyi gázadásra is ugrott ez a fenevad!
Itt szoktak jönni a száraz technikai adatok a „hozzáértősködőknek”és a megszállott technikai őrülteknek. (169 KW/230LE; 2457 cm³; EURO4 turbófeltöltős 16 szelepes könnyűfém boxermotor; stb. stb.)
De én nem untatom az olvasót ezen adatokkal – www.subaru.hu internet oldalon mindenki utána nézhet ezeknek és még számtalan számára fontos adatnak -, e helyett inkább mesélek az érzésről, amit az autó vezetése nyújtott.
A motor hangját, ezt a csendes nagyzenekarra komponált versenyművet, csak 5000/perc fordulat felett lehetett élvezni. Alatta csak a nyugodt csend, a luxus érzete, és az elhagyott járművezetők irigy tekintete nyújtotta összhang volt élvezhető.
Visszagondolva nem lehetett jó érzés egy visszapillantó tükörben szembesüli azzal, hogy valami nagyon gyorsan közeledik, majd ugyanolyan gyorsan elhúz az ember mellett, és kiderül, hogy ez egy kombi volt.
Visszatérve a csendre. Na az sem tartott sokáig! Beszálltam az autóba, és a gyújtáskapcsolóba elforgatott indítókulcs hatására megelevenedett az egész műszerfal. A már természetesnek ható japán áttekinthetőség, jól olvasható adatok, magas esztétikai színvonal mellett a középkonzol felsőrészében feléledt valami Pazar dolog. Ha az ember esetleg elfelejtette volna, hogy milyen autóban ül, máris megjelent előtte a subaru embléma, majd néhány másodperc elteltével magyarul megkérdezi a készülék, hogy hová is akarok menni, illetve választhatok, hogy megnézem-e most éppen hol állok. Megnéztem, és pontosan megmutatta. Gondoltam egy bátrat, és beütöttem a Budapest melletti kistelepülés nevét, ahol lakom, majd az utca és házszámot. Mire bekötöttem a biztonsági övemet, egy női hang magyarul elkezdte diktálni, hogy merre menjek. Végignéztem – miután igen gyorsan rájöttem a navigáció használatára -, hogy merre vinne a szerkezet. Hiszen én nem is arra mennék! Miután átállítottam a legrövidebb útvonalra, és a készülék pillanatok alatt újratervezte az útvonalamat, már egyeztünk, elindultam. A készülék oldalán ismerős felirat: Bluetooth. Na ezt is kipróbálom!
Két perc alatt megtaláltam a menüt, abban a beállítások opciót, majd ráhangoltam a mobilom a készülékre. (Még négyet lehetett volna, de én az a maradi alak vagyok, akinek csak egy van…, persze így maradt hely a feleségemnek, a gyereknek, az öcsémnek meg mit tudom én még kinek!) Jé, ahogy aktiváltam a kapcsolatot, már az egész telefonkönyvem ott volt a készülék kijelzőjén betűrendben. Persze programozhattam volna hat fontos számot gyorshívásra, lekereshettem volna a bejövő és a kezdeményezett hívásaim listáját, de nem tettem.
Ez már sok volt, és éppen zöldre váltott a lámpám. Jöttek a kanyarok és mentek, mintha egy gyors villamoson utazna az ember, és a sínek vezetnék az útját. Nincs olyan érzete a vezetőnek, hogy túl gyorsan ér a kanyarba, legyőzi ezt a feladatot is. Kezdtem úgy érezni, hogy fölösleges extrák sokasága vesz körül. Minek egy ilyen autóba túlkalibrált kilométeróra, a 40-es osztásig nincs is szükség kijelzésre, mert elinduláskor – és persze a kitűnő fékeknek köszönhetően – megálláskor is úgy érzem, mintha ez a sebesség tartomány nem is létezne.
Na, nézzük csak, ez zenélni is tud? Merült fel a kérdés, amire a menüből rögtön megkaptam a választ. RDS-es rádió, MP3/CD lejátszó, DVD lejátszó, TV tuner, iPod vezérlés, USB csatolón keresztül mérhetetlen mennyiségű zene beolvasása villám gyorsan akár egy pendrive-ról, egy bármilyen MP3 lejátszóról, akár a készülékhez kapcsolt 20GB-os háttértárolóról. Ez annyi zene, hogy Amszterdamot oda-vissza megjárhatom úgy, hogy kétszer nem hallom ugyanazt a dalt! Félelmetes luxus!
A legszebb, hogy ez a Kenwood 8220BT, mert hogy ez volt a készülék elejére írva, még azt is tudja, hogy az autó első és hátsó terét külön választva szolgálja ki az utazókat. Hátul Shreket néznek a kicsik a tető, vagy a fejtámla monitoron, fejükön az infra fejhallgatóval, és élvezik a dolby sorrund hangzást, addíg én elől a kedvenc AC/DC MP3 zenémet hallgatom, míg közben a monitoromon a navigáció képe fut.
Az már végképp excluzív, hogy ugyan ezen készüléken tolatáskor láttam a hátam mögött álló kislányt, és így nem döntöttem az autó alá, és ha lehetőségem lett volna, még a garázsajtómat, és a tolókapumat is ennek érintő képernyőjéről nyithattam volna!
A vájt fülűek is elismerően csettintenének, ha hallanák az utólag beépített Kicker hangszóró elemekből áradó jazz lemezem minden egyes hangját. A csomagtartóba beépített szinte gyárinak ható szögletes mélysugárzó, földbe gyökereztette a pedálon nyugvó lábaimat, még a megérkezésemet követő hosszú perceken át.
Én ebből nem fogok kiszállni, nem én! Gondoltam, de inkább megmutattam a családnak is.
Na, ők sem akartak kiszállni, pedig akkor már a fiam valamelyik futó dj albuma bömbölt, precíz tisztasággal. „Királyság”, ahogy a fiam jellemezte a „verdát”.
Most már tudom, nem kell egyből hinni a látszatnak, hiszen létezik excluzív kombi, a neve: Subaru Forester 2,5 Turbo.
Hibalista
- Semmi!!!
Ide hordtam szervizbe
Emil Frey Budapest
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (5) | Évjárat | 2008 |
| Kényelem | (10) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (10) | Km vásárláskor | 12000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 1500 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 10 l |
| Előző autója? | CRV 2,0 | Következő autója? | Forester 2,0 Turbo diesel |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (7.8/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan