Zsófi és a Rodius
Szöveges ítélet
Mint egy állatmese címe, pedig szerencsére valóság, és állatok nem is szerepelnek benne. A nyulambulam és a szörnyecském - kire melyik vonatkozik, könnyű kitalálni - egyelőre nem darwinilag elfogadott állatfajok.
Zsófiról most nem írok ítéletet, főleg nem a nép nevében, de a róla alkotott véleményemet jól kifejezi, hogy beleszólhatott az autóválasztásomba :)
Egy kis kitekintéssel kezdeném, és remélhetőleg választ is adhatok a "miért pont Rodiust, haver.." jellegű fejcsóváló kérdésekre.
Az alaphelyzet, mint mindig, hogy autót kell venni. Miután a harmadik Renault-mat toltam be a bontóba, Zsófi kijelentette, hogy nem osztozik rajtam többé ribancokkal, vagy ő és egy rendes autó, vagy.. aztán csak ne sírjak őutána. Na most, Zsófi gépészmérnök, úgyhogy tudhat valamit, és szeretem is, ezért elfogadtam az ultimátumot. De nekem is voltak alapvető feltételeim: Automata. Pont. Egy fix anyagi keret, és max 10 éves kor. Legalább 190 cm sík padló ledöntött/kiszerelt ülésekkel. Sokat járunk kempingezni, és a sátortól már reumás gondolataim támadnak, lakóautóra pedig nem futja. Akkor hát legyen megint egyterű, a kombiban lehet ugyan aludni, de más jellegű pozitúrák tekintetében sokkal kényelmetlenebb. Tehát, kedves felebarátaim, mit kellett volna vennem, ha:
- A francia (olasz) kizáródott ugye
- Egy Avantime-ért megküzdöttem volna az asszonnyal, de arra azt mondta Karotta, hogy nem autó, csak nézegetni való szobor
- A Sharantól a hideg kiráz, pedig biztosan jó
- Mazda MPV nincs Norvégiában (Ja igen, norvég autó kell, ha már itt élünk. Külföldről roncsot behozni itt nagyon nem éri meg. A 300ezret érő Safrane-omra kidobta a vámkalkulátor, hogy 3millió forintért kaphat norvég rendszámot)
- A korabeli Carnival azért eléggé, khm..
- A Toyota Previa szerintem nem szép (haha, akkor vegyél Rodiust) és túlságosan négyhengeres. Eléggé erőtlennek éreztem.
- Vito / Transportertől egy fokkal személyautósabbat kívántunk
- Volvo kisbusz egyelőre nem létezik
- És majdnem Grand Voyager lett, ráadásul egy westfaliahoz hasonlóan emelhető tetős kivitel, csappal-rezsóval
De aztán meghánytuk a dolgot, hánytunk egy valódit is, és majdnem még egyet, amikor élőben megláttuk a kiszemelt Ssangyong példányt.
Zsófi halálravált arcát látva én is elbátortalanodtam, de azért megkérdeztem, hogy menjünk-e vele egy kört, legalább ez is megvolt jelleggel.
Az autó 9 évesen, 168.000 km-rel állt a garázsban, magánszemélynél, anyuka használta a vállalkozásukban. Két hónapja be sem indították, amióta megvették az új Yukont (ami két centivel szélesebb, mint a garázskapu - idétlen norvég) Poros, száraz motortér és teljesen füstmentes hidegindítás. Minden, de minden elemén horpadás, de az a fajta, ami nem szedte le a fényezést, csak egyszerűen túl nagy volt az autó az adott szituációban, és hoppá, megint megnyomódott. Itt a szituáció fontos része a nemtörődöm és rutintalan gépjárművezető. Komolyan, Róma belvárosában sem lehetne ilyen szépen és aprólékosan elhelyezni a külsérelmi nyomokat. A lényeg, hogy sehol nem rozsdásodott, így ez elvileg nem volt kizáró tényező, ráadásul alkualapot is jelentett.
Beülve az autóba - mint már Karotta is megírta - nem láttuk kívülről, és így egyből nagyobb kedvvel vágtunk neki a próbaútnak - amúgy norvégosan: "van jogsid? jó. menjetek csak, én addig visszaülök a teraszra, tegnap megjött a nyár, és holnap már úgyis vége"
Nem bántva, melegítve, szépen próbálgatva (mert egyelőre még a másé, és mert én már akkor is tudtam, hogy mindjárt a miénk lesz. "Ő lesz a lány" - Mulholland Drive) Tényleg jó autónak éreztem. Erős volt és erősnek is hallottuk a motort, szépen váltott, és belül sokkal jobban vigyáztak rá, mint az kívülről sejthető volt. Egyedül az ijesztett meg, hogy rükvercben villogott az R betű a műszerfalon, és eközben ordenáré hangon sípolt. Aztán egy pocsolyába mártott ujjacskával letakarítódott a tolatóradar, és nem visított többé, csak ha kellett. Az R betű meg azért villog, mert hátrafelé megyünk. Ha más körülményekből nem vettük volna észre.
Háromszemélyes kivitel, ami előny lesz ha megszaporodnánk. A középső ülést harminc centi eltolással hátrébb helyezték, így ott is van valódi lábtér, nem csak csonkoltsági hátránnyal élőknek. A támlát lehajtva pedig asztalka, na bumm. Egyelőre viszont csak a hátrányát érezni. A vezetőülés méretre még elmegy, bár túl kemény, és Renault, Chevrolet, valamint a csodálatos Isri buszsofőrülés után eléggé utálom. A másik, az anyósé sajnos kicsi lett. Rövid, keskeny, tényleg csak éppenhogy elfogadható. Kapott is rá Zsófi egy masszázsos huzatot, szerintem szörnyű, de ő szereti ha böködik.
Tehát ez egy kisáruszállító kivitel, de benne van a teljes burkolat, lámpázás és szellőzés a raktérben. Megkaptuk a hátsó üléseket is, mert tíz éves korában át lehet minősíttetni, valamint van egy fix elválasztó rács, amit faterommal meghekkeltünk, így benne alvás esetén ki lehet emelni. Ezért van rajta zöld rendszám, és esküszöm, kipróbálom ezt az ingyenes parkolást Budapesten, hátha dolgozik néhány egyszerűbb felfogású parkolóőr is a városban, nem csak frissdiplomás kényszermunkavállalók.
Valami hiányzik.. ja, népítélet. Akkor kellenének felkiáltójelek! Vagy mindjárt négy-felkiáltójelek!!!! És afféle megállapítások, hogy bármikor lenyomok a Rodiussal egy Lancia Stratost!! A belsősávban!!! Kevesebbet eszik, mint egy Prius!! Az utcán mindenki, MINDENKI megnézi!
Ez utóbbi egyébként részben igaz. Nyilván a formája miatt :) Aztán kitaláltam, hogy finomítunk egy kicsit a formaterven, és gyártattam rá fekete-fehér egyedi fóliát a saját fotóinkból - köszi Imi - hogy egyik-másik sarkalatos ponton elvonjuk vele a figyelmet a furcsa részletekről. Nekem az eleje volt ocsmány, Zsófi a hátulján akart alakítani, emellett az oldalán végigfut a jelenet egy csíkban, amitől optikailag még hosszabb lett. Úgyhogy megnézik, és nem csak azért, mert melltartós fotó is volt a készletben.
Ja, a kiverődött jobb ködlámpa helyén egy plüsspatkány csücsül. Pótolhatnám, de úgyis utálom a ködlámpát, és ez az alapvető rat-kellék további mosolyokat fakaszt a bamba-norvég utcanépéből. Gondolom egyszer vennem kell még egy készlet rendes kereket is alá, nagyon buta látvány ezzel a mérettel, de előbb még lejárjuk a nyárit, és a majdnem új szöges Nokianokat is, amiket gyári felnire szerelve adtak mellé.
Egyébként láttátok már a ráncfelvarrott Rodiust? (RÁNCFELVARROTT Rodius, lol :) Na az valami elcseszett lett. Nagyjából ugyanazt csinálták vele, mint a másik mocsadékkal, a Multiplával. Az összes bolond, különleges részletet törölték - németesítették - és így kaptak egy szimplán, unalmasan ronda sziluettet.
A menetteljesítményekről ritkán van alkalmam véleményt alkotni. A Norvégiában hallgatólagos megállapodás eredményeként uralkodó 72 km/órás cirkálási sebességet gond nélkül tartja :) Az mondjuk örömteli, hogy képes végig ötödikben haladni, nem zavarja meg kanyar, emelkedő, és nem dobálózik idegesen 3-4-5 között, mint azt több mai modellben tapasztaltam. Más, közlekedés-liberálisabb országokban 140-nel közlekedünk, ahol megengedett, és ez a tempó kényelmes az autónak és nekünk egyaránt. Tudna valamivel gyorsabban, és nem is igazán érezni istenkísértésnek, de fölösleges. A maga automata dízeles, otromba módján jól gyorsul, és ezzel legalább kiélhetem a városi buszon töltött, nyugibogyós műszak után keletkező frusztrációmat. Ha felforr a balkáni vér/agyvíz.. Az iránytartásról annyit, hogy vezettem már néhány buszt, kamiont és Chevrolet-et, ami jobban kóvályog egy Rodiusnál :) A normál furgonos stabilitási szintet hozza, de mellé még igazán kényelmesen is rugózik, bár ilyen súlyból és tengelytávból ezt nem művészet megoldani.
Az öthengeres motor hangos, a zajszigetelés nem éppen tízpontos, a szögesgumik is hangosak, de nem baj, akkor a zene is hangos. A burkolatok, a műszerfal viszont meg sem szólalnak, elég meglepő, de tényleg komolyan gondolták, hogy megpróbálnak minőséget piacra dobni. Anyagválasztásból és összeszerelésből jeles. Amúgy érdekes a felszereltségi lista is. Van benne néhány dolog, ami akkoriban még nem volt túl gyakori, és jól is sikerült. Az esőérzékelője például a legjobb, amit eddig próbáltam. Nincs az az idegesítő félmásodperces késlekedés, mint annyi másnál, hogy már törölnél, de inkább vársz rá, aztán mégsem bírod tovább. Ez itt csak töröl, tényleg amikor kell. Vagy a tempomat, ami koránt sem magától értetődő, hogy ilyen finoman működik. Pedig a gombnyomással nem biztos, hogy azt akarom elérni, szúrjon vissza hármat és azonnal álljon vigyázzba. A Rodiusban okosan - vagy lustán, mindegy is - teszi a dolgát, a végeredmény ugyanaz, de közben nem stresszel. Más dolgok viszont nem sikerültek tökéletesen. Például nem kéne visszazárni az ajtót magától, amíg benne van a kulcs. Vagy ez is jelentéktelen butaság, de amikor 60 km/h fölött ránk zárja az ajtókat, olyat csattan, hogy inkább igyekszek 57-tel haladni, csak ezt ne kelljen hallani. Aztán, a külső hőmérő értéke miért nem kapott fix helyet a kijelzőn, miért csak gombnyomásra hívható elő, és akkor miért van jelen egy percig, hogy addig ne lehessen a szellőzést állítani. De ilyen kiforratlanságokat simán elnézünk neki, amíg megvan a gyári műszerfali váza, és benne a gyönyörű magyar nyár emlékei száradnak.
Egyébként csak megy. Eddig 20.000 km-t tettünk meg együtt, folyadékból csak gázolajat és ablakmosót fogyaszt. Gázolajból nem tudom mennyit, illetve városban nem tudom, mert biztos sokat, de országúti használat, hosszabb túrák után ki merem számolni, és tíz körüli az eredmény.
Az olajcsere vásárlás után és tízezrenként alapvető, én mondjuk a váltóban is cseréltettem, szigorúan előírásos folyadékkal, hátha meghálálja. A motor láncos vezérlésű.
Izzókat lehet otthon cserélni, a mai világban már ez is nagy szó. Probléma csak egyszer fordult elő, egy hűtővízcső fáradt el, de nem szétrobbanásos, csak szivárgásos módszerrel, ezért mentést nem igényelt. Pedig az Espace óta fejből vágom a traileres telefonszámát. Ez is meg lett oldva, gondolom minden kalandvágyból kivándorolt sorstársunk, legyen Trondheimben/Londonban/Zürichben, ismer egy lengyelt, aki lelkiismeretesen és szürkén dolgozik, az otthoni és a helyi árak közé belőtt óradíjjal, és hazulról rendelt alkatrészekkel. Isten óvja a fajtájukat.
A 4x4 rendszer csodás, ha jól tudom, a motor-váltóval együtt ez is ML Mercedes-ivadék. Felezős, és így (a váltó normál- és téli rükvercfokozatát felszorozva kettővel) elvileg négy hátrameneti fokozat van, bár gyakorlatilag úgyis csak egyet használunk. A felezőnek sincs túl sok értelme, ilyen túlnyúlások és hasmagasság mellett nem lesz terepjáró, bár gyakran járunk olyan helyeken, ahol azért jól esik a tudat, hogy van, ha szükség lenne rá. Havon játszva pedig megindul a hátulja és amint megérkezik az első hajtás, máris egy csodás, hosszú ívben találjuk magunkat. Ha akarjuk. Egyébként csak forszírozásra csinál ilyet.
Ennyire szeretem: 9-es, de csak a rossz ülései miatt.
Úgyhogy mindketten maradnak nálam, szívből remélem. Ki örökre, ki pedig addig, amíg meg nem szívat néhányszor. De majd azt is elmesélem, ha lenne ilyen. Egyelőre nagyon előnyös adottságúnak és megbízhatónak tűnik. A Rodius is.
Hibalista
- vízcső
Ide hordtam szervizbe
Nem adom meg, nem fogom lebuktatni :)
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (9) | Évjárat | 2006 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 168000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 20000 |
| Szerviztapasztalat | (5) | Átlagfogyasztás | 10 l |
| Előző autója? | R19, Safrane 2.5, Safrane V6, Volvo 850, Chevy Starcraft, GMC Suburban, Renault Espace III | Következő autója? | Chevy Starcraft |
| Ennyire szerette | (9) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.6/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan