Vízilóval a paradicsomban
Szöveges ítélet
Amikor az ember életébe eljön a pillanat, hogy az utód jövetele a kedvesünk hasán már kézzelfogható bizonyítékként áll az arcunk előtt nap mint nap, akkor bizony érdemes arra gondolni, hogy az élet az autózás területén is meg fog változni. Az Alfáimat imádtam, de abban is biztos voltam, hogy nem feltétlenül tesz jót a gyereknek, ha a kocsiban a szendergésből arra riad, épp egy olajos arc fixírozza, mielőtt apa autóját rákötné a trélerre.
Ezért a világ legszebb autóját, az Alfa 166-ost útjára bocsátottam, és elkezdtük a nézelődést a klasszikus családi kocsik irányába, mit sem tudva a megátalkodott ellentétről SUV imádók és gyalázók között. Néztem kombit, néztem terepjárót, néztem klasszikus négyajtóst. Miután tanácstalanul vakargattam a fejemet, egy ismerős, akinek akkor autókereskedése volt, kérdezte meg tőlem, miért nem veszek egy Ssangyong Kyront. Mondjuk azt három évtizedes autoóbuzi múlttal tudtam, hogy létezik ez a típus, de ezen kívül semmit. Ő adta kölcsön egy hétvégére. Felmásztam bele, mint anno a téesz IFÁs a fülkébe, és körbenéztem. Elsőre furcsának és fapadosnak tűnt a fullbőrös, fakormányos Alfa után, a kétliteres dízel remegtette a kasznit, az automata váltó lustán pakolgatta a fokozatokat, a merev hátsó tengelyen és létra alvázon imbolygott a bódé. Mégis néhány kilométer után összeállt az egész, egyfajta teszek a világra hangulat kerített hatalmába, és vigyorogni kezdtem. Ahogy beleült, a feleségem is egyből nevetett (igaz, először az autón).
Végül nem ezt a darabot vettem meg. Azt visszaadtam, és egy barátom szólt, hogy egy vidéki Merci kereskedésben látott egy kb egy éves Kyront, szinte gyári állapotban. Lementem, megnéztem, és a sok nagy fekete és drága német vas közül megmentve, rögtön meg is vettem. A kereskedéssel szemben volt a márkaszerviz, átgurultam és kértem egy átvizsgálást, meg minden folyékony és szűrő dolog cseréjét. Ott láttam, hogy a gépen zsírzógombok vannak, amit utoljára apám Moszkvicsán láttam, és amelyek láttán végképp elvesztem. Hab a tortán, hogy a kétliteres motorba vagy nyolc liter motorolaj megy, hogy elég legyen mindenre. Ez még a klasszikus, hátul pajzs alakú lámpákat hordó típus, nem a ráncfelvarrott. Nekem ez az egyéniség inkább bejött, talán a későbbi frissítés inkább a tucatautóság felé vitte el ezt a tényleg egyedi autót.
Az egyetlen "komoly" probléma vele akkor volt, amikor a feleségemet a szülés előtt bevittem a kórházba. Persze, hogy a parkolóból már nem indult el. Régi érzések kerítettek hatalmukba, rutinosan hívtam a trélert, és az azóta rég megszűnt Csiki-Bege szervizbe vitettem. Másnapra kiderült a hatalmas hiba oka. A kulcs műanyag része alatti nyák valamikor eltört, és egyszerűen nem érzékelte a kocsi a kulcsot. nem olcsón (95 e Ft), a kulcsokat kicserélték, újra kalibrálták, és a fiamat a kifogástalan Kyronnal hoztam el a kórházból.
Közel kétszázezer kilométert tettünk bele a következő hat évben, minden komolyabb probléma nélkül. Használta a feleségem is, és neki is nagyon bejött (persze először közölte, neki ilyen nagy dög nem kell, de ahogy beleült, nem akarta visszaadni). A fogyasztása kb 10 liter gázolajból, és ez ennyi volt, ha egyedül mentem, vagy ha öten, megpakolva, tetőboxxal mentünk Svájcba. Nem a világ legerősebb vagy legfürgébb autója, de a dolgát szó nélkül teszi, a kapcsolható négykerékhajtás és felező pedig messze több, mint amire a normál használatban szükségünk lehetne. Autópályán a 130 km/h még megy neki, de felette nem igazán érdemes forszírozni. Viszont így a világból kimegy.
És érdekes, de valahogy mindenki jobb kedvű lesz benne, aminek nem tudom az okát. Valamint remekül lehet vele ismerkedni, mert a már mindent látott műkörmös csaj a benzinkúton, vagy az unokáját sétáltató nagypapa is őszinte csodálkozással szemléli meg, és kérdezi, hogy mégis mi ez? Ez csináld utánam egy tucat X5-el!
A kisgyerekes családnak megfizethetetlen a műbőr belső, amelyet büfi, bébiétel, üdítő stb. után egy vizes ronggyal le lehet törölni, és mintha semmi nem történt volna.
Szóval egy - két kiégett izzón kívül csak a kötelező szervizek voltak vele. Kb 200 000 Km-nél érte el a magyarországi dízel átka, amikor is a nagynyomású szivattyú elkezdte magát felzabálni, és a porlasztócsúcsokat is rendbe tenni. Szerencsére időben elkaptuk, így viszonylag olcsón, egy felújítással megúsztuk a dolgot. Amikor eladtam, az új tulaj még párszor felhívott, és nála is tette a dolgát. A fiamnak sokáig sztorikat kellett kitalálni, hogy hol van a szürke autó, ő annyira megszerette, hogy nehezen engedte el. De mi is.
Hibalista
- kulcs, porlasztó - befecskendező rendszer
Ide hordtam szervizbe
Ssangyong szerviz Városligeti fasor
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (6) | Évjárat | 2006 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 6 év |
| Teljesítmény | (5) | Km vásárláskor | 32000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 180000 |
| Szerviztapasztalat | (8) | Átlagfogyasztás | 10 l |
| Előző autója? | 166 | Következő autója? | Sorrento |
| Ennyire szerette | (9) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (7.9/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan