Kényelmetlen Lassú Aszkétáknak
Szöveges ítélet
Az első gyerekem megszületése után kicsit át kellett gondolni az autóparkunkat feleségemmel, így a közel 10 éves Toyota Celicámat eladtam és elkezdtem nézegetni a családi kombikat.
Egy jó áron meghirdetett autó miatt (2010-ben 2 millió Ft-ért adtak egy 40 ezret futott 2007 év végi 1.6-os benzines Octaviát) hirtelen támadt az ötletem és megvettem a metálszürke kombit. Persze előtte átnézettem egy szak-szervizben, akik megerősítették, hogy minden OK a géppel. A sztori így szép is és igaz is 18.000 km-t tettem bele a következő közel egy évben és a legkisebb meghibásodás vagy hiba nélkül ment el bárhova a megbízhatóság szobrát lehetne mintázni a szerkezetről.
A megbízhatóságét igen, de a kényelemét és gyorsaságét, vagy a kellemes vezethetőségét véletlenül sem. Valószínűleg ott követtem el a hibát, hogy nem olvastam utána, a „Tour” modelleknek, amik az 1997-ben bevezetett Octavia tovább gyártott verziói. Így egy 13 éves konstrukciót vettem, ami rendesen érződik a kocsin, főleg, hogy ezért a pénzért akár jobbat is vehettem volna.
A beltér műanyag-luxusát, kormány és kézifék bőrözéssel, a technikai színvonalat tolatóradar beszereléssel próbáltam feldobni, de őszintén ez sem segített a lehangoló, teljesen műanyag műszerfalon, az évtizedes kezelőszerveken és a nem túl kényelmes ülés-kormány-pedálok-sebváltó négyesen.
A kocsi gyenge, mint harmat a sivatagban, 102 lóerőből valaki 40-et biztos elkergetett, mert ennél több egyszerűen nem érezhető benne. Kínszenvedés volt a kocsival sztrádán menni (3 hetente mentünk 325 km-t – oda-vissza 650 km-t feleségem szüleihez), mivel 140-es tempón sokat evett (4000 körül pörgött a motor), viszont nem húzott, ellenben olyan hangos volt, hogy beszélgetni, zenét hallgatni nem lehetett, az úttartása pedig hagyott némi kívánnivalót maga mögött, a gyors sávváltásokról gyorsan leszoktatott – itt nem sikerült 9 liter alá vinnem a fogyasztást. Ennél szörnyűbb csak városban volt, mivel a kuplung valahol 30-40 cm-el a kinyomott állapot felett fogott, így a baloldali hasizmom minden dugó után kockásodott egy kicsit (Bp-en lakom…), városi fogyasztás télen simán elérte a 12 litert. Országúton nemigen jártunk vele, mert nem mertem előzni kisgyerekkel, így több órán keresztül mehettünk 1-2 lendületes kamion után. Tisztára visszajött a Skoda 120 L érzés, amivel egyetemistaként 2000 előtt jártam – akkor még bírtam a kiképzést – és jövőbe láttam 3-4 percre az előzéseknél, de ez elmúlt. Ez a motor 1982-ben biztos nagy ásznak számított, de aki ezt hozza fel érvnek mellette, az használja az 1982-es mosógépét, TV-jét és számítógépét, mert azok is nagy fejlesztések voltak valamikor. Nem hittem, hogy van egy ilyen lassan gyorsuló, sokat zabáló, erőtlen, ámde hangos motor a modern autókban, mint ez – pozitívumaként annyit tudok felhozni, hogy ezeket megbízhatóan az örökkévalóságig és még azután 5 évig biztosan, meghibásodás nélkül produkálja.
A beltér olyan puritánul volt felszerelve, hogy hátra már világítás sem jutott, így bármi leesett, vagy bármit kerestünk, ezt kizárólag napfelkelte után vagy zseblámpával volt érdemes. A hátsó lábtér egy vicc, ha nem volt sok csomag, inkább a feleségem Citroen C3-sával mentünk, mert az tágasabb volt hátul – tényleg kritikán aluli. A csomagtartó, bár nagy volt, de a megvilágítás itt is csak az egyik oldalon volt, ha valamit ki akartál venni a tele csomagtartóból sötétedés után, kizárólag zseblámpával volt esélyed.
Egyszóval majdnem egy évig bírtam a folyamatos szívást, a kényelmetlenséget, a magas fogyasztást, és minden más finomságot, ezt követően eladtam. Itt jött a második pozitív csalódás – a meghirdetés után 2 héttel meg is vették.
Összefoglalva kétszer örültem a kocsinak, amikor megvettem és amikor eladtam, a maradék közel egy év folyamatos szenvedés volt.
Ezzel együtt, ha valaki nem szereti a vezetés élvezetét, a kényelmet, a praktikus részleteket, az ergonomikus kialakítást, a sebességet, az alacsony fogyasztást, akkor biztos örömmel fogja vezetni a kocsit, mert A-ból B-be megbízhatóan gond nélkül elvisz néhány embert és csomagot – kényelmetlenül, hangosan, sokat fogyasztva, az élvezet legkisebb jele nélkül, de elviszi hosszú-hosszú éveken át.
Hibalista
- Semmi.
Ide hordtam szervizbe
Skoda Ferihegy (azt hiszem ez a hivatalos neve - márkaszerviz. Gyors volt, olcsó, profi, ráadásul segítőkész is.
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (5) | Évjárat | 2007 |
| Kényelem | (2) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (1) | Km vásárláskor | 40000 |
| Megbízhatóság | (9) | Vezetett km | 18000 |
| Szerviztapasztalat | (9) | Átlagfogyasztás | 9 l |
| Előző autója? | Celica | Következő autója? | Mondeo |
| Ennyire szerette | (1) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (3.7/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan