Gerzson az új családtag
Szöveges ítélet
Előzmények: 4 tagú a család, emiatt már régebben is szinte kizárólag alsó középkategóriás kombiban gondolkodtam. De akkoriban minden autó vásárlásánál szinte kizárólag a pénz a döntött, most egy picit szabadabban tudtam gondolkodni. A régi autóm egy Opel Astra G 1,6 Caravan volt. (Előtte Daewoo Lanos 1,6). Tulajdonképpen elégedett voltam vele, de a 4.-5. éve tájékán – ahogy minden előző autómnál is – elkezdtem halálosan unni. Igen ám, de akkoriban annyi más kiadásom volt, hogy még 4,5 évet rá kellett húznom az Opellal. Szóval – ha nem is valami nagy intenzitással – már 4 éve elkezdtem az autó keresgélést. Magunk közt szólva eléggé német mániás vagyok (franciát és olaszt biztosan nem vennék még ma sem, pedig már sok jót olvasni azokról is), de esetleg még japán/koreaira eshetett volna a választás. Volt azonban egy vezér érv, hogy a mi családunkat figyelembe véve a csomagtartó mérete 500L-nél kezdődik. Ami ez alatt volt, azt kapásból kihúztam. Így aztán elég hamar eljutottam az Octaviáig, hiszen ár/érték/csomagtér viszonylatban ez tűnt a legjobbnak. Volt is a környezetemben ilyen autó (bár nem kombi, hanem sedan), amit jó alaposan meg is tudtam nézni. Az Opellel összehasonlítva egyértelmű volt a különbség. Tavaly nyáron aztán elkezdett élesedni a helyzet, és már odáig is eljutottam, hogy betérjek egy Skoda szalonba. Váratlanul érkeztem, és a legnagyobb meglepetésemre nem volt Octavia a bemutatóteremben. Sőt az udvaron sem. El volt adva mind. Így aztán megnéztem egy Rapidot. Hááááát, elég hamar elment tőle a kedvem. Főként, amikor a belső teret kezdtem el átnézni. Hihetetlenül vacak anyagokból – bár szépen - van összerakva. Ráadásul az asszonyság is azt közölte, hogy neki nem tetszik annyira. Ennek a lelkem mélyén nagyon is örültem, mert lényegesen nagyobb autót akartam az Astra G Caravannál. Így aztán egyre inkább minden jel az Octavia felé mutatott, bár megnéztem azért az új Astrát és a Ford Focus kombit is. Utóbbiba szintén elég volt beleülni ahhoz, hogy ne akarjak olyat. Nem illik hozzám az az (megpróbálom finoman fogalmazni) extravagancia, amit itt találtam. Öreg Opelesként az Astra J is képben volt, de a rossz fogyasztási (önsúly) adatok miatt szép lassan eltántorodtam tőle, így aztán végképp maradt az Octavia. Hurrá, nehéz szülés volt, de megvolt az elhatározás.
Következő lépésben elég hamar eldöntöttem, hogy ha már lúd, legyen kövér alapon (ilyen lesz még… :D ) inkább a kombira szavazok. Meg az 1,4 TSi-re, mert az évi 8-10 000 Km-re nem veszek Dieselt. Amúgy se nagyon komálom őket. Az alapmotor a gyengébbik 1,2-es kapásból kiesett, mert annyira gyengusnak gondolom, hogy bár nem vagyok egy Fittipaldi, de látatlanban tudtam, hogy abból számomra csak szenvedés lenne. Az egyel erősebb 1,2 TSi már-már győzött (jóval olcsóbb, mint az 1,4 TSi), de még mindig nem éreztem a hatalmas előrelépést az 1,6-os Opelhez képest. Az 1,4 TSi 250Nm-es nyomatéka viszont nagyon is meggyőzött. Ráadásul egy ilyen motorral szerelt sedannal mentem egy tesztkört. És éreztem az erőt végre, de nem volt akkora a meglepetés, hogy azt mondjam, ez sok, nekem nem kell ilyen erős kocsi. De kell. Pont azt éreztem benne, hogy ez az én motorom. Viszont a sedant vezetve elbizonytalanodtam, hogy kell-e a kombi. Volt talán egy hónap is, amikor úgy állt a dolog, hogy sedan lesz mégis, de aztán addig nézegettem a kombi fenekét, míg rájöttem, hogy sokkal esztétikusabb, mint a másik. Nem akartam azt a rossz érzést, hogy kiadok egy nagy adag pénzt, ránézek és valami nem az igazi. Inkább beáldoztam a metálfényt. Apropó, rossz érzés. A beltér miatt fájt a fejem sokáig. Mert a fekete annyira gyászos, hogy az már fáj, a bézs meg két gyerekkel minimum cinkes. :) De végül győzött a bézs. Sokat beszélgettem a kölkökkel, és nekik is az tetszett jobban, és komoly ígéretet kaptam, hogy vigyázunk majd rá. Volt azonban valami, amihez a kezdetektől fogva ragaszkodtam. Ez pedig az automata váltó. Soha nem voltam automata váltó párti (mint oly sokan kishazánkban), de egy évekkel ezelőtti nyaralás során úgy hozta a sors, hogy kénytelen kelletlen egy automata Hyundai Accentet kellett vezetnem egy hétig. Eleinte ijesztő volt a dolog, mert váratlanul ért a lehetőség, és bizony akármennyire is figyeltem két alkalommal is kinyomtam a nem létező kuplungot (azaz bal lábbal letapostam izomból a fékpedál bal szélét… :D ), így aztán kis híján lebólintottuk az asszonnyal a szélvédőt. De ez kb fél óráig tartott és utána már tudtam, hogy a következő autómban automata váltó lesz és kész. Aki azt hiszi, hogy elvesz a vezetési élményből, az roppant nagyot téved. A „szeretek váltogatni” érvet is lehet ignorálni azonnal, mert egy hosszadalmas dugót végig araszolni egy manuális váltóval valóságos kínszenvedés az automatához képest. Így aztán hosszú hetek alatt véglegesen kitisztult a kép, és az őszi kisebb áremelés előtti utolsó napokban megrendeltem egy fehér Skoda Octavia Kombi 1,4 TSi DSG-t Elegance felszereltséggel. Van ennek a dolognak egy diszkrét bája, mert a rendszerváltás korában kifejezetten nem szerettem a márkát (főleg a faros S105, S120 miatt) és akkoriban el se tudtam képzelni, hogy valaha Skodás leszek. De a mai technika és kivitelezés már szerencsére köszönő viszonyban sincs az akkorival, így ez az előítélet a részemről teljesen megszűnt.
Extrafelszereltségek: Teljes értékű pótkerék (ez valami vicc, hogy extra??? ), 230V-os csatlakozó, fűthető első ülések, 3 küllős kormánykerék, parkolóradar hátul, Boleró rádió és sunset árnyékolás.
A megrendelést követően szinte pontosan 4,5 hónappal később megkaptam az autómat. Igazán úrnak éreztem magamat benne. Erős, kényelmes és nekem kifejezetten tetsző kocsit kaptam a pénzemért. Az élet úgy hozta, hogy az első két hónapban elég sok vidéki kanyart kellett tennem. Meglepően jó fogyasztási értékekkel közlekedtem. Vegyes -autópálya/országút/város- kombóban átlagban 6,7 liter a fogyasztás. Ez az Opelhez képest úgy 1,5 liter/100Km mínusz. Örültem tehát. Volt úgy, hogy csak úgy elmentem autózni, mert hiányzott. Aztán tapasztaltam később egy két negatív dolgot is. Például, amikor egy fa alatt parkoltam, és a kocsira hullott egy rakás mindenféle szösz, virágszirom, levél stb. Indulás előtt gondoltam felemelem az ablaktörlőt, hogy kiszedjem a lapát alól is a szemetet. Hát hmmm. Szóval nem lehet, mert a motorháztető széle nem engedi felemelni. Nem lettem boldog, hogy az ablaktörlőt nem tudom felemelni csak egészen kicsit, de ha mégis fel akarnám, akkor szervízállásba kell varázsolnom a vezetőülésből. Nem nagy ügy, csak érzésem szerint túl lett bonyolítva. Aztán egy hét múlva éppen indulni akartam, amikor fura csilingelés fogadott és egy sötétebb (bár üzemképes műszerfal). Kaptam hibaüzit is, miszerint az akkumlátornak alacsony a töltöttségi szintje. Na most ez egy DSG-s autónál a majdnem halál állapotát is jelentheti. Szóval nem lettem nyugodt. Az első olajat amúgy is le akartam cseréltetni úgy 2 000 Km után, így aztán pont kapóra jött, hogy meglátogassam a szervizt és az olajcsere mellett ellenőriztessem ezt a problémát is. A Porsche Budára esett a választásom tapasztalat hiányában kényelmi okokból. Már eleve furcsa volt, hogy egy szimpla olajcserére nem tudok csak úgy begurulni (és megvárni), de betudtam annak, hogy ez az ügymenet biztos valamelyik ISO (rettentő sok) szabvány követelménye. Így aztán egy újabb vidéki út előtt egy nappal kaptam időpontot. A kiszolgálás hűvös, de udvarias volt, de amikor meghallottam, hogy az olajcseréért több, mint 58 000 Ft-ot fognak rólam legombolni, akkor azért felment a pumpa. De idő hiányában kénytelen voltam megcsináltatni. Amikor 2,5 óra (!!!) várakozás után visszakaptam a kocsimat közölték, hogy a központi számítógép kiadott 3 hibaüzenetet, de ezeknek a kivizsgálása újabb órákba telik. Mondom, hogy akkor visszajönnék később. Egyeztettem is egy újabb időpontot. Amikor beleültem az autóba, megrökönyödtem. Nem működött a hátsó ablaktörlő, a start-stop rendszer, az index sem csinálta azt a 3x villogós trükköt, amit hamar megszoktam, és a központi kijelzőn is a napi KM számláló helyett egy eddig ismeretlen adat jelent meg. Kanyar vissza, de itt már igazán mérges voltam. Kiderült, hogy a vizsgálatnál valamit „úgy” (azaz szerviz állásban) felejtettek és emiatt voltak a hibák. Ezt hamar elhárították, és innentől kezdve már csak az index nem működött rendesen. Egy hétre rá 3 óra alatt (!!!) végrehajtottak egy szoftverfrissítést és közölték, hogy az autó jó. Ebben nem kételkedem, hiszen most tényleg megfelelően működik most minden. Az összkép számomra igen lehangoló volt és nem hinném, hogy valaha vissza fogok térni ebbe a szervizbe, mert az udvariasság önmagában nem elegendő. Gyorsaság, pontosság és elviselhető árazás is szükséges a kegyeim elnyeréséhez.
Összességében nagyon elégedett vagyok az autóval és remélem ez sohasem fog elmúlni. 1500 megtett Km után a fogyasztás is érezhetően esett. Volt olyan út (1/3 autópálya 2/3 országút), hogy a fogyasztás becsúszott 6 liter alá, igaz ebben egyetlen centiméter városi közlekedés sincs.
Hibalista
- Hibaüzenet az akku töltöttségére vonatkozóan a központi számítógépből.
Ide hordtam szervizbe
Porsche Buda
Értékelése: 2
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (5) | Évjárat | 2014 |
| Kényelem | (9) | Használati időtartam | 0 év |
| Teljesítmény | (10) | Km vásárláskor | 0 |
| Megbízhatóság | (8) | Vezetett km | 4120 |
| Szerviztapasztalat | (2) | Átlagfogyasztás | 6 l |
| Előző autója? | Astra G Caravan 1,6 | Következő autója? | – |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (7.7/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan