Petike
Szöveges ítélet
Mindig is tetszett a Skoda 120-as szép arányú kasznijával, tágas, kényelmes belterével. Ami tinédzser fejjel nagyon bejött a m?szerfal a kerek óráival és a kormány. Utóbbi az akkori szocialista gépjárm?parkhoz viszonyítottan kisebb átmér? és a zömökebb fogása miatt.
1994. végén vettem életem els? autójaként egy 1986-os 120 L-t. Színe halovány almazöld volt, ugyan a forgalmi szerint fehér, de elég volt egy havas háttér elé állni és a vak is láthatta, hogy ez biza almazöld a javából:-)
Kaszni:
Hagyományos limuzin karosszéria a három doboz elve alapján, némi kerekdedséggel megspékelve. Az igazán csúcs forma számomra a 110 és a 130 kupé.
Az orrész markáns, hosszú, belülr?l - ugyan hamis, de mégis - biztonságérzetet adó. Engem kicsit a Kadettekre emlékeztet, de lehet, csak bebeszélem magamnak.
Ha hagyományosan a kocsi orra fel?l kezdjük a vizslatást, akkor vessünk néhány pillantást a csomagtartóra is.
Térfogatát tekintve nincs vele különösebb baj - bár mind a korabeli, mind a mai társai ebben a méretosztályban többnyire felülmúlták a Skoda befogadóképességét -, a problémát a kialakítás jelenti. Szándékosan nem pakolhatóságot írtam, mert az oldalra felnyíló "vitorla" miatt (ami szeles id?ben kész életveszély) igen könny? a berámolás, mondhatni, hogy ami befér azt be is lehet tenni. Igaz, hogy a szervódob és a kerékdobok is innen vették el helyet, de a pótkerék legalább a kívül, a csomagtér alatt kapott helyet. Bár szigorúan nézve ez is ugyanúgy csökkenti a csomagtér szabad belmagasságát, mivel az igazi gondot ez, a lapossága jelenti. Magas tárgyakat nem lehetett ide betenni, vagy ha igen, akkor a le nem zárt csomagtértet? érdekesen kitakarja a vezet? el?tti teret. Mindegy. A cementes zsák télen jól elfért benne, de a nyaralás cuccait is el lehetett ide pakolni.
A csomagtér padlóját vmi m?anyagra dolgozott filc volt hivatott burkolni, ami remekül magában tartotta a nedvességet. Emlékszünk még a remek nylon ingekre, amiben átizzadta a férfiember a nyarakat? Micsoda élmény volt ilyenkor buszra/villamosra szállni, ahol a párolgó testnedvek b?zének kíséretében emberek szörföztek a saját izzadságukban. Na ez is ugyanúgy m?ködött - a víz és a rohadás szaga az bent maradt:-) Ennek megfelel?en a kilencedik évében járó autón már jópofa felületi rozsdásodás volt látható a csomagtér padlólemezén.
Ha nem pakkoltunk semmit ide, akkor igen könny? volt az eleje az autónak. Ez pozitívan hatott a kormány tekergetésének er?szükségletére - lányok-asszonyok is könnyen irányították a vasat - de negatívan az irányíthatóságra. Értem ezalatt, hogy pl. az úton lév? nyomvályúk könnyen elvitték az autó orrát, és télen hiába tolta a hátulja a kocsit a lámpás gyorsulásoknál, mint egy jégtör? hajó, tekergethetted a kormányt ment az egyenesen, vagy amerre a jégbordák vitték. Szóval, ha már Mlada Boleslavban farmotoros sportkocsit ( a la Porsche 911:-) a tömegeloszlásra kicsit jobban figyelhettek volna.
Az utaskabin megfelel?en tágas és világos, köszönhet?en a nagy üvegfelületeknek. Nekem Lux kivitel? volt a 120-asom, ez már abból is látszott, hogy volt hátsó szélvéd?f?tés és letekerhet?ek voltak a hátsó oldalablakok:-) Igaz nem teljesen, mert azért mindennek vannak határai kérem, így ennek is voltak, azaz nem süllyedtek teljesen az ajtóba, egy pár centiméteres sáv az kint maradt.
Igazából nem tudom mi volt még a lux kivitel sajátsága, mert még fordulatszámmér? sem volt a m?szer együtesben. Ja megvan! Pl. a sz?nyegezés, ha jól emlékszem a 105 S-ekben valami gumiszer? volt, míg nálam szövet. Igaz olyan, mint a leggagyibb padlósz?nyeg, de sz?nyeg:-)
Az ülések inkább fotelok voltak. Végtelenül puhák és vmi jól izzasztó anyaggal bevontak. A vezet? helye végül is elfogatható volt, kényelmesen eltespedve lehetett dirigálni az 53 lovat a jó fogású kormánnyal és a szocialista kor normáinak megfelel?en hosszú botváltóval egyetemben.
A kormánykapcsolók (nekem) kézre estek csak a bajuszkapcsoló végén lév? duda igényelt megszokást.
Pakolóhely el?l sem igazán volt. Volt a csak pár apróságot befogadni képes keszty?tartó és kész. Hátul még ennyi sem, max. a hátsó ülés mögötti "csomagtartó", ami az akkunak is helyt adott, és a kalaptartó, amin melegen lehetett tartani a nagypapának vitt húslevest a kórházi látogatás során.
Ett?l eltekintve hátul két ember kényelmesen utazhatott, de három közepes méret? egyed is elfért még mind vállteret, mind lábteret tekintve. (És akkor ne feledkezzünk meg a leengedhet? oldalablakok nyújtotta Kánaánról:-)
A csomagtéri korrózióról már tettem említést, a kaszni többi részére nem volt jellemz? a rozsdásodás. Kivéve azokat a részeket, amiket egy havas téli napon fejtet?re való árokban parkírozás után nem kellett javítani:-( Én igazán beleadtam anyait-apait, mert sikerült a tet?n és az els? szélvéd?n kívül minden oldalsó karosszéria elemet kicsit meghorpasztanom, s?t az árokból kivontatásnak az els? kötény is áldozatul esett. Utóbbi darabon a fényezés után, gondolom az elnagyolt el?készítésnek köszönhet?en már el?jött a filoxéra. A fényezést egyébként remek neolux festékkel végezték el, de éppen-alig lett csak "narancsos":-)
Az autó világító testjei a kornak megfelel?ek voltak. Nem mattultak be a foncsorok, nem volt párásodási/beázási hajlam. Az els? fényszórók H4-es izzói (f?leg ha egy kicsit er?sebbet tettél bele) még tompított fény esetén is er?s, jó eloszlású homogén fénnyel terítették be a kocsi el?tti teret.
A hátsó lámpatestek is elfogadhatóak, még mai szemmel nézve is. Külön dicséretet érdemel, hogy mindkét oldalra tettek tolatólámpát a tervez?k.
Futóm?:
Hát nem ez volt az er?ssége a 120-asoknak. 120 felett nem igazán volt biztonságérzetem benne. Mondjuk ez is csak egy-két alkalommal volt próbálva, amikor is a végsebessége 125 km/h-ban határozódott meg. De az átlagos használat mellett - értem ezalatt a 70-90 km/h-s tartományt ebb?l nem érz?dött semmi.
Igazából a fékre sem tudok mondani semmit, tette a dolgát. Egyszer kellett el?l fékbetétet cseréltetnem.
Az els? függ?csapszeg igényelte a rendszeres zsírzást, de ha megkapta, akkor "zsír" volt:-)
Cseréltettem hátsó rugókat, mert nagyon ült a kocsiszekrény (szerintem) és leért néha a járdaszegélyeknél a feneke (lakótelep rulez:-(, de igazából a helyzet nem változott a csere után sem. Szerencsére nem volt túl drága a rugó.
Igazából a kopó alkatrészeken kívül nem igényelt javításokat a futóm?, és ha nem számolom az önszorgalomból cserélt hátsó rugót, ez nálam az els? fékbetét cserében merült ki.
Motor/er?(?)átvitel:
Hát ez az ?skövület 1.2-es blokk (ezerszáz hetvenvalamennyi köbcenti), ami már a hatvanas évek MB 1000-sében is biztosan szolgált, és valószín?, hogy ennél is korábbra eredeztethet?, nem volt a technika csúcsa.
Nem tudom mib?l volt a három helyen csapágyazott f?tengelyt tartalmazó blokk, talán tölgyfából, vagy már pattintott k?szerszámokkal megmunkált mészk?b?l, a hengerfej meg mamutagyarból?
Szóval egy matuzsálem, na. És ha figyelembe vesszük, hogy maga a blokk talán még a Fábia 68 lovas verziójában is élt egy más hengerfejjel...
Szóval, ha így nézzük, akkor komplett korszakokon keresztülível? m?szaki csoda:-) Valószín?nek tartom, hogy amikor megszületett ez a blokk még a kor színvonalán lehetett, csak utána elmaradtak a fejlesztések - ugye senki nem kérdezi meg miért.
Az autógyárak nem szeretik hamar kidobni a jól bevált konstrukciókat. Különösen a volt KGST táborban nem.
Ma meg? Raknak rá egy csinos(?) motortéri burkolatot meg egy katalizátort, hogy beleférjen az épp érvényes Euro normába, oszt jóvan.
Vannak ugye a 60 lovas 1.4 Pólók, Astrák és társaik is. Na nem mintha az én Bravómban nem a 80-as évekbeli FIRE (az els? robotizált technológiával összerakott) motor lenne. De legalább feljavítva:-)
De lényeg a lényeg, az 53 Le és 98 Nm (ha jól emlékszem ezekre a paraméterekre) nemcsak mai szemmel t?nik hervatagnak.
Az én példányom egyébként is bágyadt volt minden fordulatszám tartományban. Kelletlen, ny?gös, de végül is ment. Városban csak-csak, országúton is elíbecolt, autópályán igen nagy körültekintést igényelt egy-egy kikerülés. El?zérs?l szó nem lehetett:-) A 3-as úton Gyöngyös után az emelked?n vissza kellett kapcsolni 2-esig, hogy felvánszorogjon, igaz nem is "futottam" neki.
Érdekes módon barátomék 81-es 120 L-je (gyönyör? krómozásokkal!) gond nélkül felmászott ugyanitt negyedikben is.
Kezdetben volt olajfogyás, kb. 8-9 deci 1000 km-ként, de utána egy olajcserénél lecseréltük a szelepfedél és az olajtekn? tömítéseit.
Egyébként innen ered a kocsi neve is. Akkortájt volt az a pelenkareklám, amiben egy kisbaba ül egy kanapén és az épp rajta lév? pelenka akadályozza meg, hogy valami szörny? történjen az említett bútordarabbal. "Petike vagyok! Itt ez a jó kis kanapé. Mi lenne, ha én most iderottyintanék egyet?" (vagy vmi hasonló:-)
Szóval, míg le nem tömítettük a blokkot, addig ez is mindenhová odarondított akár pár órás állás után is:-) Ezután már csak 2-3 deci fogyott az el?bbi távolság egységenként. Ez, ha figyelembe vesszük a motorkonstrukciót (pl. nincs szelepszárszimering) már elfogadhatónak t?nik.
A motornál nem történt különösebb javítás, egyedül az önindítóm behúzótekercse lett javítva és a vezérm?láncot cseréltettem le. Utóbbit sem lett volna muszáj, csak zajosnak éreztem. Ja, és a kipufogó lett még cserélve korrózió miatt.
A hosszú utakon járó váltó hidegen kicsit nehézkesen váltott, melegen a kettes fokozat volt nehezebben kapcsolható. A fokozatok elosztása kicsit hosszú, ennek megfelel?en takarékos is.
Összesen két alkalommal volt, hogy megállt alattam és akkor is tovább tudtam menni vele.
Egyszer a klasszikus h?t?víz felforrás - pedig volt benne a szokásos Skoda tunningnak számító direkt h?t?ventillátor kapcsoló, de mit számított egy forró nyári nap, ha csapvízzel volt feltöltve a h?t?rendszer és valószín?leg nem is volt rendesen lelégtelenítve sem. A fagyállóval való feltöltés és légtelenítés után nem volt semmi baj a h?téssel.
A másik egy gázbovden szakadás volt, de azt a helyszínen megoldottam egy laposfogó segítségével.
Igazából a téli autózás ?rjített meg vele.
Én h?mérséklet tartományokra osztottam az indítási feladatokat:
Kb. plusz 5 fok felett így zajlott egy indítás: 2-3 gázpedál pumpálás, szivató ráhúz, és gáz nélkül önindítózás.
Ekkor 5-6 f?tengelyfordulat után "elkapta" és úgy is maradt.
-5 és +5 fok környékén beindult els? próbálkozásra, de le is állt azonnal. Ezután még kétszer, de inkább háromszor kérette magát.
És volt a -5 fok vagy az alatti tartomány, a poklok pokla.
Ha esett az es? vagy a hó és utána jött egy zimankós éjszaka, akkor reggel Dávid Copperfield sem tudott bejutni a verdába, max úgy, hogy a kipufogócsövön majd a motoron és a váltón keresztül közlekedett.
Hiába kenegettem a zárat, ha a zár mechanika fagyott be, vagy a komplett ajtókeret fagyott rá a gumikéderre, pedig szilikonozva volt az is. Elvileg nyitva volt az ajtózár, csak épp nem nyílt ki az ajtó:-)
Ilyenkor segített a Gyurcsók-módszer, azaz kézrátétellel (vagy inkább a kezem melegével? :-) nyitottam az ajtót.
Ja, ha véletlenül bezártam a kulcsot - mert lenyomott pöcökkel is be lehetett csapni az ajtót - akkor egy darab drót segítségével, mint teljesen amat?r autó tolvaj, harmadik próbálkozásra kinyitottam az ajtót.
Szóval ott tartottam, hogy 5-10 perc küzdelem után bejutottam az autó belsejébe, 2-3 gázpedálpumpálás, szivató ráhúz, önindító, teker-teker-teker... és semmi.
Majd újra, majd újra, majd újra. Ilyenkor igencsak vigyáznom kellett, hogy ne merítsem le teljesen az akkut.
Szóval így játszottunk mi kettecskén reggelente. Ez már kvázi szertartás volt részünkr?l. Volt egy cimborám ugyanabban a házban, aki az els? emeleten lakott és az én önindítóm volt az ébreszt? órája:-)
De ha már egyszer beindult... Akkor arra kellett vigyázni, hogy tartsuk életben a motor járását. Ez zömében a szivatóval történt. Cserébe ezeken a nehéz napokon olyan 11-12 literes fogyasztást produkált városban, hogy csak na.
Végs? soron ez is lett a veszte.
Meguntam hogy egy benzinista iszákos és hogy ez eleje kicsit libeg?s és üres, meg minden.
Egy rideg februári estén egy barátom társaságában minden enyhít? körülményt és hirtelen felindulást mellékelve, el?re megfontolva és nyereségvágytól vezérelve egy E21-es 320-as béemvére cseréltem el.
Ett?l függetlenül szerettem ezt az autómat is, olyan volt amilyen.
M?szakilag megbízhatónak tartom a 120-ast. A fenntartási költségek még a mai árak tükrében sem t?nnek soknak.
Vannak gyermekbetegségei, de nincs olyan, ami gondoskodással ne lenne megszüntethet?/elkerülhet?. Nekem is még egy kis türelem kellett volna hozzá.
Bebarangoltuk vele majd egész Magyarországot, soha nem volt olyan, hogy külön készülni kellett volna egy hosszabb túrára. A leghosszabb túránk 1800 km volt vele. Igyekeztem kímélni, ehhez hozzá tartozott az is, hogy képes voltam 60-70-nel átautózni keresztben az országot. Ilyenkor szinte termelte a benzint:-)
Néhány megjegyzés az értékeléshez:
A kényelemre azért kapott 8-ast, mert (akkor) nekem nem hiányzott bel?le semmi, de lehet most is csak egy klíma hiányozna bel?le:-)
A teljesítményre az 5-öt, mert a városi/el?városi közlekedéshez tökéletesen elegend? még ez a teljesítmény is. Figyelem! Néhány aszkétaéletmódú, velejéig perverz alak még manapság is igyekszik betartani a Kresz könyvben foglaltakat - amit a Pesten eltöltött évek után már sokan ajánlásnak sem tekintenek, és amit ez a tábor tévesen "önkéntesrend?rösködésnek" gondol és ítéli el:-(
Az átlagfogyasztást a remek országúti etapok hozták fel erre a színtre.
Hibalista
- hibák:
- önindító bendix
- egyszer h?t?víz felforrás
- egyszer gázbovden szakadás
- olajcsepegtetetés
-
Ide hordtam szervizbe
ismer?s szakik tartották karban
Értékelése: 9
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (9) | Évjárat | 1986 |
| Kényelem | (9) | Használati időtartam | 0 év |
| Teljesítmény | (5) | Km vásárláskor | 80000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 30000 |
| Szerviztapasztalat | (9) | Átlagfogyasztás | 6 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | BMW 320 |
| Ennyire szerette | (9) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (7.7/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan