Púposhátú kis aranyos
Szöveges ítélet
Első autóm, első szerelem, felejthetetlen. Hét évesen lett az enyém, ’83-ban. Az előző tulaj garázsban tartotta, csak tavasztól őszig, hétvégeken és nappal, szép időben használta. Ehhez képest a két első sárvédő ujjal átfúrható volt, az első gyári emelővel megkísérelt emelésnél kiderült, hogy a küszöb is a végét járja. Az univerzális rombuszemelő bevált, később, amikor már ki lettek cserélve az elrohadt elemek, (szerencsére a legtöbb még csavarozva volt, így nem nagy szám a javítás) is ezt használtam, sokkal könnyebb és kíméletesebb ezzel dolgozni. Szerethető autó, tele sok apró bosszantó hibával, de ezzel az ember úgy van, mint a gyermekével. Tudom, hogy van nála szebb, okosabb, de mégis őt szeretem, mert az enyém. A farmotor egyetlen komoly előnyét, a kapaszkodóképességet a téli erdélyi utakon tudtam igazán lemérni. Nem egyszer elakadt Daciák, Ladák és egyéb márkák szegélyezték az utat, ahol simán továbbmentünk. A csomagtartó, hát az kicsit szánalmas, elöl két közepes bőrönd csak fektetve fér el, a hátsó ülés mögött néhány kézipoggyásznak van hely. Akkoriban olajjal fűtöttem és nehezen viseltem, hogy a marmonkannát csak az utastérben, az első ülés mögé tudtam elhelyezni. Így a gyárilag elöl, fektetve elhelyezett pótkerék kikerült a motorháztetőre. Azt persze nem állítom, hogy ez szebbé tette az autót, de legalább mélyebb lett a csomagtartó. A kerék áttelepítése azért egy sor gondot jelentett. Meg kellett merevíteni a motorházfedelet és le kellett szigetelni az abroncs védelmében. Ez pedig nem javított a motor hőleadásán, így külön légbeömlők kerültek a hátsó szélvédő mögé – tenyérformájú – és a 120-as testvértől átvett széles, a kocsi végébe. Ettől függetlenül tavasszal mindig lecseréltem a fagyállót sima desztvízre – jobb a hőelvezető képessége, mint a fagyállónak – és kiszereltem a termosztátot, így mindig tartotta az ideális hőmérsékletet a folyadék. Nagyon kényelmesnek tartottam – korábban Ladával taxiztam, az ehhez képest kínzókamra – egészen addig, amíg életemben először nem vezettem igazi korszerű autót. Egyetlen napig ültem át egy Mazda 626-os bérautóba és este az annyira kényelmesnek hitt Skodám ülését hokedlinak éreztem. Amúgy a kezelhetősége nagyon jó, könnyű (túl vékony) kormány, kézreeső váltókar, finom pedálok és király 4 fokozatú ablaktörlő! Hét év után adtam túl rajta, egyszerűen kinőttük.
Hibalista
- első-hátsó sárvédő, küszöb szétrohadt, kuplung munkahenger, kormány összekötő, vízpumpa, karburátor, önindító
Ide hordtam szervizbe
főleg sk.
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (10) | Évjárat | 1976 |
| Kényelem | (7) | Használati időtartam | 7 év |
| Teljesítmény | (3) | Km vásárláskor | 28000 |
| Megbízhatóság | (8) | Vezetett km | 48000 |
| Szerviztapasztalat | (7) | Átlagfogyasztás | 6 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | Latvija kisbusz |
| Ennyire szerette | (8) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (6.8/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan