Igás ló, nem élményautó
Szöveges ítélet
2015 őszén ért el az a kellemetlen szituáció, hogy nem volt abszolút semmilyen autó a seggem alatt. Akkor még nem voltam olyan bevállalós, hogy megveszem a következő kocsit, és csak azután kezdem el árulni az előzőt, annál jobban féltettem a megtakarításaimat. Történt hát, hogy előbb eladtam az autómat, ami egy Skoda Octavia (1U2) volt, és elkezdem végigjárni azokat a Volvo C70 hirdetéseket, amiket addig kinéztem, nagyon vágytam egy olyan kocsira. Hol valamelyik családtag, hol valamelyik haver fuvarozott engem a megtekintendő lefosott kilométerkövekhez, mert sajnos az volt mind, lelakott pudva, szétütött rom, így autónézés után szomorúan kullogtunk haza, hogy hát, majd legközelebb. Egy jó hónap autónélküliség után kezdtem belátni, hogy a C70 sajnos nem fog összejönni, pedig nagyon akartam egy olyan batár coupét, narancssárga metál színben.
Mi van akkor, amikor rájövök, hogy nem jön össze a vágyott csoda, és elkezd szorítani a gépkocsi nélküli lét? Szomorúan jártam a környékbeli murvás neppertelepeket, de legtöbbször némi kavicsrugdosás után távoztam. Azt se tudtam mit keresek, csak zsebre dugott kézzel nézegettem a szürke kínálatot. C70 kéne, ami nincs, ugye. Aztán amikor már októberben, miután egy hónapja jártam a csjaom kocsijával és vissza kellett neki adni, valamint második hete megyek szakadó esőben biciklivel dolgozni, akkor érzem a szorítást, hogy megoldás kell, mert lassan nem csak eső lesz, hanem metsző hideg is, széllel. Az egyik vértesszőlősi telepen egész kulturált kocsik voltak. Persze közel sem hibátlanok, de nem voltak lerúgott romok, na de elég az hozzá, hogy ott állt egy Seat Toledo, 1M2 krosszériával. Ez csak azért érdekes, mert ez azt jelenti, hogy a Skodámmal azonos platform. Tehát a belső tér, a futómű meg úgy az egész szerkezet - a dekorációt kivéve - ugyanaz. Igaz a Skoda fapad volt, kurblis ablakkal, nagyon nem versenyzésre szánt 1.4 benzinmotorral (75 rettenetes lóerő). Ez a Seat pedig 1.9 adagolós Tdi, kvázi full extra. Digitklíma, elektromos tükrök, sok légzsák, 4 villanyablak, tempomat, és minden földi jó.
Sosem voltam az a dízeles csávó, és kimondottan fáztam a gondolattól, hogy dízel autóm legyen. Mégis, ennek ellenére nagyon rendben volt. Fekete volt ez is, mint a Skodám, hát, nagy változás a külcsínben nem lesz így. Nem, később sem fóliáztattam le metál narancssárgára! Na jó - gondoltam - kap egy sanszot, mert k*rvára kell egy kocsi. Szóltam is a samesznak, hogy hozza a kulcsát, próbakör. A Tdi-s menés egyébként bitangmód letaglózó, amikor valaki először éli át. Tölt a turbó, és megindul, mint a zsírozott villám, mindezt kb 6 liter gázolaj árán teszi 100 kilométerenként. Ha kulturáltan használom, akkor pedig 4,5 - 5 literből el lehet vele járni. A hülyének is megéri, hát még nekem! Mocskosul megy, de csak előre, mert a billegős felfüggesztés, és a bármilyen hangyabokánnyi úthibán elpattogó hátsó futómű semennyire sem partner a kanyarvadászatban. Nem is nagyon értem azokat, akik pl Leontvettek élményautónak, ami ugye ugyanez technikailag, csak hatchback. Na de mindegy is, kb ugyanannyit kértek érte, mint amennyiért a Skodát eladtam, így extra pénzt alig kellett ellocsolni. Megvettem.
Átírás, egy sereg bosszantó apró hiba kijavítása után egyébként vannak fázisai a dízelezés örömködés unalomba fulladásának, legalábbis akkor, ha az embernek a hörgő benzinmotor hangjára, a 100-as benzin mámorító szagára, és hétezerbe szaladó fordulatszám mutatóra csordul ki a fülén az adrenalin (mint nekem). Először élveztem én is azt a nyugodtságot, amit egy dízelmotor ad, hogy mindegy, hogy 100 vagy 1000 kilométert kell menni, ő csak duruzsolva falja az utat. Haladás van, szépen, komótosan. Aztán megszoktam, hogy itt nem kell gyújtást állítani, meg gyertyát pucolni, csak menni. A dízel ilyen, ha nem romlik el akkor nagyon jó, ha viszont elromlik, nagy a baj. Cserébe ritkán térdel le, hátborzongatóan ritkán. Aztán jött a fogyasztási verseny, hogy na mégis, mennyire tudom levinni, hogy lehetne még két decivel kevesebb? Valahol 2.9L/100km környékén untam ezt is meg. Talán egyszer sikerült a 2.8 is, de már nem vagyok benne biztos. Rájöttem, hogy a zsigulim 10 litert evett, aztán ott sem érdekelt, csak beálltam a kútra, amikor kellett. Eztán jönne az, ami már engem nem ért el, mégpedig a mérhetetlen unalom elleni TDI tuningolás. Nagy tengely, nagy csúcs, nagy turbo, megírt chip, oszt mehet is a smoke&charm matrica a Faketaxival egyetemben a hátsó ablakra! Csak én sosem voltam ilyen. Sosem akartam, hogy a gyári állapotú kocsim jobban menjen. Ha azt akartam, akkor lecseréltem egy olyanra, ami gyárilag jobban ment. Maradt hát gyári, eredeti, ahogy azt sok mérnök egyszer jól megtervezte.
2016-ban vállalkozó lettem, és hirtelen az éves 7000 km helyett 20.000-t kellett mennem. Ekkor jöttem rá, hogy ez az autó erre van. Be kell lőni 140-re a tempomatot, és csak menni. Ez az utazója, mert 140 felett már ordít a motor. Aki hallott már dízel motort a végtelenbe forogni, az tudja, hogy fájdalmas hangja van. A benzinmotor vidám trombitálásának itt nyoma sincs. Kb olyan, mintha egy versenyfutó mögött megjelenne Tapsihapsi és cintányérral csapkodná össze a futóversenyző heregolyóit, hogy fusson gyorsabban. Az meg futna is, csak közben még üvölt is, mert fáj. Na, valami ilyesmi az élmény. Szóval 140, az mindenkinek jobb.
Négy év telt el így, hogy róttuk együtt az utakat, és faltuk az autópályát. A Seat pedig csak ment és ment úgy, hogy komolyabb baja sosem volt. Persze, voltak szervizelések, de nem esett szét sosem. Legutóbb a váltószoknyát cseréltem ki, mert már kopott volt, kb ennyire komoly gondok voltak. Közben jöttem rá, hogy a megbízhatóság végtelenül unalmas. Nem történik semmi, működik, én pedig vágytam az izgalomra. A barátaim tudnának mesélni róla, hogy az elmúlt négy évben hányszor akartam eladni az ingerszegény TDI-t, hogy legyen helyette bármi, mi élményt is ad. Jöttek az egyre vadabb ötletek, mindenféle valamiért érdekes benzines autókról, kezdve a Seat Toledo V5-tel a Porsche Boxterig bezárólag. Végül vettem is egy élményautót a Seat mellé, de az most nem lényeges, hogy milyet.
Na, hát ennyire megpenészedtem a megbízható Seatban. A vállalkozásomat - amiért sokat kellett autóval menni - a Covid járvány előtt becsuktam. Ez is megérne egy blogposztot, hogy miért, mert jól ment, de röviden és meglepően: meguntam azt is. Az élet úgy alakult, hogy hétköznap kvázi nem is kell autó, hétvégén is csak néha. Ha nagyon akarnám, autó nélkül is megoldható lenne az élet, ugyanakkor ennél én autósabb csávó vagyok! De viccet félretéve, baromi felesleges lett két kocsi. Először még azt csináltam, hogy hétköznap a Seattal jártam, ha kellett, és csak hétvégén hoztam ki az élményautót a garázsból. Aztán rájöttem, hogy péntekre mindig ki vagyok éhezve némi ordító benzinmotorra, kanyarvadászatra, élményre.
Kezdetben még meg akartam magyarázni, hogy de, kell a nagy csomagtartó, meg ha hosszút kell menni, akkor jobb a Seat, ami pont feleannyit eszik, mint a csapatós járgány. Végül rájöttem, hogy ez hülyeség, mert elkezdtem inkább az élményautóval hosszúakat menni. A Seattal az A-ból B-be jutás volt a lényeg. Egy élményautóval pedig a felfedezés, hogy az A és a B igazából nem is lényeges, csak a kettő közti idő. Egyre többször csuktam már be úgy az ajtaját, hogy arra gondoltam: Nem szeretlek! Egy perzselő nyári délutánon aztán gondoltam egyet, hogy feldobom a Seatot a hahura, lássuk, elmenne-e. Szokásomhoz híven - mármint ha autót adok el - a kínálat felső 2/3-ba helyeztem el az árat, az állapotnak megfelelően.
Megkíméltem, mindent megkapott. Egy éve még rálocsoltam kétszázat lakatolásra, fényezésre. Hogy mennyire voltam gondos gazda, azt semmi más sem mutatja jobban, mint hogy amikor kényelmetlen volt már a vezetőülés szivacsa, akkor spanyol bácsikkal leveleztem, hogy a bent maradt raktárkészletéből 1 gyári, Seat-fóliás szivacsot adjon már el nekem, csak hogy kényelmesebben ülhessek. Sosem szerettem csúnya vagy tré autóval járni. Az én autóm legyen szép és jó. Minden héten mosás, 3 havonta waxolás, felni pucolás. Még fel is políroztam a kocsit 4 éve, amit - hála a sűrű waxolásnak - mai napig szépen megtartott. Az ismerősi körömben mindenki tudja, hogy ha én autót adok el, azzal jól jár a vevő.
Jött is a vevő, pont ma. Egy 25 év körüli, 160 centis csaj veszi meg. Rendesen meglepődtem, mert egy fiatal nőnek sokkal funkybb autót képzelnék egy fekete, dízel szedánnál, de csillogott a szeme mikor meglátta a kocsimat. Arra fogja használni, amire való, ingázni vele külföldre. Kicsit azért sajnáltam, mégis csak lehúztunk 5 évet együtt (mármint az autó meg én). Viszont annak örülök, hogy nem a garázsban fog elporladni, és nem is hülyegyerek TDI lesz belőle smoke&charm matricával a hátsó ablakán. A pasijával jött, aki hasonló autóbolond mint én. Meg is említette a hölgy, hogy mi mindketten ilyen hülyék vagyunk, persze valahogy szebben mondta, de ez volt a lényege: az autóbuzinak levés. Igaza van, terápiára kéne járni, de jóleső bolondéria ez, és nem is árt senkinek.
Kicsit meg is könnyeztem, mikor elvitték. Lehet, hogy ha egy kőműves brigád jött volna érte, talán oda se adom nekik.
Elment hát a Seat, és milyen jó volt a maga módján, és az is milyen jó, hogy az új, gondos gazdáját szolgálhatja tovább úgy, amiben mindig is messzemenőkig a legkirályabb volt: kimenni a világból.
Hibalista
- futómű több eleme (összes szilent, trapéz és kormányössszekötő gömbfejek, axiál csuklók, hátsó féktárcsák/betétek, hátsó lengéscsillapítók, féltengely gumiharangok) - jobb hátsó rugó - jobb első ABS szenzor - jobb hátsó féknyereg - kipufogó hátsó dob és katalizátor - motortartó bakok - vezetőoldali ülés ülőlap szivacs - váltószoknya (elkopott) - jobb oldali ablakemelő szerkezet - jobb oldali ablakemelő kapcsoló (beszakadt) - első szélvédő (kavicsos volt) - két első sárvédő (Seat betegség, küszöbnél rozsdásodik) - bal első ajtóhatároló - izzító gyertyák - EGR szelep off - vákuum csövek
Ide hordtam szervizbe
Lakatos Eiseman Gábor (Környe), szépen dolgozik
Értékelése: 8
Másik szerelő értékelése
Többnyire magam javítottam a mechanikai dolgokat
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (6) | Évjárat | 2001 |
| Kényelem | (7) | Használati időtartam | 5 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 214000 |
| Megbízhatóság | (9) | Vezetett km | 75000 |
| Szerviztapasztalat | (5) | Átlagfogyasztás | 5 l |
| Előző autója? | Skoda Octavia (1U2) 1.4 benzin | Következő autója? | Alfa Romeo GTV |
| Ennyire szerette | (6) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (7.0/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan