Nagy vagy, kicsi!
Szöveges ítélet
Hímnemű létem ellenére kifejezetten tetszik már a megjelenésének pillanata óta, egyszerűen szeretem a hasáb felé tendáló autósegget (Volvo 850 kombi forever), szemben a ma divatos, a tenger által évszázadokig csiszolt kavicsra emlékeztető dizájnokkal, de csak 2009-re kerültem olyan helyzetbe, hogy szükségem van egy pici, olcsó üzemű városi autóra. Második autónak vettem tehát, bejáráshoz, azaz pontosan arra, amire kitalálták. És erre teljesen megfelel ez a koncepció, azaz a teljesen elégséges méretű első tér (napjaink Polójánál is alig 4 centivel keskenyebb kívül, belül valszeg még kisebb a diffi, a "kategóriatárs" szuperminiknél jó 15 centivel szélesebb), a kétszemélyesnek kinevezett és emiatt egyébként sok nagyobb - hátul háromszemélyesnek lódított - kisautónál vállalhatóbb hátsó tér és a kisbevásárláshoz még éppen elegendő (de azért inkább gyakorlatilag nem létező) csomagtartó kombinációja. Először a kortárs Polokat nézegettem, aztán amikor a kiszemelt, féltve őrzött egygazdás családi kincset elvitték az orrom elől (mit orrom elől, este megjelent a hirdetés a hahun, reggel 9-kor hívtam és már nem volt meg), elkezdtem a régi kedvenc Arosákat is figyelni. Szerencsére nekem az Arosa I. / Arosa II. / Lupo trióból egyértelműen a legolcsóbban beszerezhető Arosa I. a kedvencem, a Lupo nekem (külsőre) túl gügye a karikalámpákkal, az Arosa II. pofája meg túl agresszív ehhez a vidám autóhoz, így a kiszemelt példány majdnem belefért a pár évvel öregebb Polora szánt keretbe (ráadásul mint kiderült, ez a konkrét gép annyira VW-klón, hogy még a wolfsburgi VW-gyárban készült). Bármennyire is furcsa (vagy vicces) a megjelenése, két ember részére szinte lehetetlen jobb arányokat kitalálni, és ledöntött hátsó ülésekkel gyakorlatilag olyan, mint egy kombi, hátulról pakolható a teljes csomagtár, a határ a csillagos ég - helyett az első ülések háta :) A pici motortól egy kicsit tartottam, ennek ellenére a költségek minimalizálása miatt kifejezetten ilyet kerestem, de a félelmem alaptalannak bizonyult, a könnyű kaszninak (864 kiló) és a kifejezetten rövid (még hasonlót sem éltem át korábban) áttételezésnek hála 80-90-ig még akár dinamikusnak is mondható az autó (ez relatív persze), ehhez azért a jobb kezem ugyébe eső bottal ügyesen kell kavarni, hogy a fordulatszám stabilan 3500 felett legyen akkor, amikor a gázpedál mozgatására gyorsulást várok válaszként az autótól és nem kell félni bepörgetni az 5.000-es tartományba, hogy a következő gang is valahol a nyomatékcsúcs és a teljesítménycsúcs között induljon. A motor igazából középre van hangolva, nem igazán pörgős, de nem annyira hosszú löketű sem, mindenesetre az említett áttételezés miatt 100 felett erőteljesen a tudtunkra ordítja, hogy ez az autó nem erre való, de ha éppen úgy adódik és muszáj, akkor hangosan bár, de zokszó nélkül tűri akár a 130 feletti tempót is (105-110 felett nem is igazán hangosodik már tovább, inkább a hangszín tolódik magasabbra, a többi menetzaj mellett a motor már nem domináns), a 150 körüli végsebességet pedig sokkal inkább a max. fordulat korlátozza, mint az, hogy nem gyorsulna még tovább szépen, megfontoltan. Az útfekvéssel nincs gond ebben a tartományban sem a kategóriatársakkal összehasonlítva (négy sarokban a négy kerék) és a gyengus motort itt is jócskán ellensúlyozza a magas fordulatszám-tartomány (nyomatékcsúcs és teljesítménycsúcs között pörgünk, 100-nál ötödikben már 3400 körüli a fordulat), azaz hangos, ilyenkor már jó szomjas, de eléggé stabil és tűrhetően megy, 120-ig még érezhetően gyorsul is, felette inkább naptár kell hozzá, mint stopper, de az előbbi koncepció miatt emelkedőn is bírja a (hozzá képest) nagyobb tempót is ötödikben. Apropó, útfekvés. A nagyobb autóm a jól megszokott alulkormányzottság jegyeit mutatja (mint szinte minden mai autó), ez meg jellemzően négy kerékkel indul kifelé a bevállalós kanyarokban, mint egy gokart, se az orrát, se a farát nem igazán tolja (persze mindkettőt el lehet indítani kifelé, de alapban kevésbé akarja ezt magától).
Ez a jószág elég fapados (na ja, ha már a marketingesek is csak "Basic" fantázianevet tudnak kiizzadni, akkor az sok jót nem jelent :), gyakorlatilag a szervó és a színezett üveg képezi az extralistát, bár ha néhány konkurenst is megnézünk (kortárs Swift, Fabia), akkor a hátsó ablaktörlő, fordulatszámmérő, a zárható kesztyűtartó és az osztottan dönthető hátsó ülés sem default ebben a szegmensben, ebben ezek vannak. A szellőztető rendszere meglepően erős, sokkal jobban működik (intenzívebb a légmozgás, hamarabb fűt), mint az Octaviámban - viszont belső keringtetés csak a klímás verziókba került, kár... Ilyen korosodó masinánál engem ez a fapadosság nem zavar, legalább nincs nagyon minek tönkremennie, aki ismeri a konszernt, az tudja, hogy miről beszélek, pl. a jellemző legegyszerűbb extrák, mint a villanyablak és az ajtózárak (csúszka, mikrokapcsoló és tsai.) mind neuralgikus pont a VW-csoportnál, legalábbis az ezredforduló környéki modelleknél tuti. Mondjuk egy ülésmagasság-állító beleférhetett volna, amiben van, abban jó pár centivel lejjebb ülhetek, az jobban passzol a gokartozáshoz.
Mivel tényleg szaladj ide-szaladj oda autónak vettem, szűk két év alatt szűk 40 ezer km került bele. A benzines fogyasztása télen 6,7, nyáron kb. 6 liter, nem kevés, különösen annak fényében, hogy ugyanezen az útvonalon a másfélszer ilyen nehéz, 1.6-os Octaviámmal 7-7,5 liter között járok.
Összbenyomás eddig? Talán a narancshoz közeli színnek is betudható, de ha ránézek az autóra, azonnal vigyorogni kezdek, van valami megfoghatatlan varázsa. Műszakilag pontosan annyit tud, amit egy ilyen felszereltségű, ekkora motorral szerelt picike autótól el lehet várni (hangsúlyozom, hogy a kategóriához képest), de semelyik pontja nem okoz csalódást (ami meg okoz, pl. a fent említett fapadosság bizonyos pontjai, az nem zsákbamacska). Ha nőnemű lennék, tutira bele lennék zúgva. Férfiként azt mondom, hogy egy szerethető, vidám, kellemes és műszakilag nagyon korrekt minimálautó(cska). Ha valaki tanácsot kérne olcsó első autó választásához, akkor szinte kötelezően ezt mondanám, ha az egyéb kritériumoknak (ár, méret) megfelel, mert kezelhető, tökéletesen kilátni belőle (parkolás, stb.), méretéhez képest nagyon kényelmes két embernek (elöl ugyanakkora, mint a kortárs Polo, Fabia), és mert ezzel még nagyon meg lehet tanulni azt, hogy kanyarban az autó mit miért csinál, mikor tolja az orrát, mikor a farát, mindezt anélkül, hogy hirtelen adná tudtunkra a nemtetszését bármelyikért. A mai autók már sokkal kevésbé reagálnak erre, egyrészt az alulkormányzottra hangolt futómű, másrészt a sok hárombetűs miatt, de a hárombetűseknél egyszer csak hirtelen elfogy a fizika.
Ha meg bővebb a keret, akkor ott vannak a fiatalabb, klímás darabok, meg persze ott a Lupo is :-)
Egy szó, mint száz: csatlakozom az eddigi népítélethez, ez a kategóriájában egy nagyon jó autó (ez kvázi objektív, mert van bőven összehasonlítási alapom), ami ráadásul szemnek is kellemes (ez tök szubjektív viszont).
UPDATE1:
Időközben gázosítottam, gázból 7,5 liter a fogyasztása, ill. került bele egy-két muszáj-dolog, pl. fűthető tükör, valamint beleugrott két állítható magasságú első ülés egy Lupo-ból, így 3-4 centivel mélyebbre kerültem, sokkal jobb így! Ha már ott voltam a bontásra ítélt Luponál, átkerült belőle a kibillenthető hátsó ablak is (kínlódás-hegyek, de határozottan ér valamit). Apróbb problémák előfordulnak, de semmi durva, és sosem hagyott ott az út szélén - talán ez a legfontosabb.
Hibalista
- Középső és hátsó dob csere (nem mondanám hibának, fogyóeszköz). - Féktárcsák cseréje(ezt sem). - Gyertyakábelek (elkezdett időnként picit habogni, majd 3 hengerrel menni - használható maradt, de nem volt kellemes - ez ebben az életkorban időszerű ennél és még jó pár másik VW-motornál). - Ajtókárpitok patentjei elválnak a kárpitról (esztétika, nem nagyon zavaró, de nehéz tartósan visszaragasztani). - Egyik ajtónyitó kar eltört (csak ablakon kinyúlva lehetett az ajtót nyitni, a cseredarab már erősített a gyenge ponton). - Szellőzőrostélyok állítóbizgentyűi különböző apró hibákat produkálnak (nem lehet teljesen elzárni, teljesen kinyitni, pontosan állítani stb., kis kézügyességgel és gondolkodással javíthatók). - Csomagtérajtó teleszkópok elfáradtak, nagy mínuszokban már bizonytalanul tartották az ajtót - nem akartam a fejemmel tompítani, így cseréltem. - A kuplung érezhetően röcögős az első találkozásaink óta, erre majd kell egyszer valszeg költeni (egyelőre nem zavaró, csak érezhető), a bal hátsó futómű szutyok úton egy kicsit kopog, valamint a kipufogó legelső (még nem cserélt) eleme is hangosodik - ezt már 40 ezer km-rel ezelőtt is ki akarták cserélni a két dob mellett, mondván azt a telet már nem bírja ki - most jön azóta harmadik :) -
Ide hordtam szervizbe
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (9) | Évjárat | 1999 |
| Kényelem | (5) | Használati időtartam | 3 év |
| Teljesítmény | (4) | Km vásárláskor | 45000 |
| Megbízhatóság | (9) | Vezetett km | 65000 |
| Szerviztapasztalat | (8) | Átlagfogyasztás | 6 l |
| Előző autója? | volt/van egy Octavia mellette | Következő autója? | Egy nagy gázos családi, egy kicsi villanyos szaladós - majd... |
| Ennyire szerette | (9) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.0/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan