Joviális öregúr, jó kondiban
Szöveges ítélet
Ez a hatodik Saabom. Tulajdonképpen 1997 óta csak Saab-okat használtam, így nyilván valamelyest elfogult vagyok. :)
Ahhoz képest, hogy az előző autóm egy Nordic tuningolt 270 lovas Saab 9-3 Viggen volt ("Vadászgépnek született" címmel olvasható itt az ítélet), kellemesen csalódtam ebben a 9-5-ben.
Igaz, eleve más elvárásokkal vettem, miután kiköltöztem Amerikába és 1 év biciklizés után kellett egy autó végre. (Igen, az USA-ban is el lehet közlekedni bringával, igaz, a keleti part és Boston környéke erre sokkal alkalmasabb, mint más helyek).
A lényeg az volt, hogy legyen olcsó és megbízható, valamint kényelmes, jó teljesítményű, nagy, jól pakolható, és persze olcsó. Ás természetesen legyen nagyon olcsó. :)
Eleinte majdnem elcsábultam mindenféle idegen Subaru-k (nem volt elég nagy és erős egyszerre), Audi-k (horribilis szervizköltség, még használtan se olcsó) és hasonlókat nézegetve, de aztán győzőtt bennem a józan ész (ejtsd: az elvadult márkamánia): a Saabokat ismerem régóta, tudom, mit várhatók, mi a gyengéje (nem sok), erőssége (van számos) - hát akkor minek váltsak? A Craigslist nevű apróhirdetési portálon nézegettem párat, sajnos az eladók elég nyeglék, email-ekre, telefonüzenetre gyakran nem reagálnak. Egyszer elmentem egy Saab kereskedőhöz, akadtak szép autói számomra drágán (1800 dollár volt a max, amit rászántam), meg elérhető árú, de az nem volt meggyőző.
A második egy a mostanihoz hasonló Saab kombi volt, lepukkant állapotban, negyed órás tesztelés után búcsút intettem neki. A tulaj még azt se tudta, hogy kell resetelni a klímát vagy hogy lehet a valamiért nyitott állapotban bereteszelődő csomagtérajtót kinyitni...
A harmadik szintén kereskedő volt, itt egy ritka V6-os modellt néztem ki először a neten, de megérkezésünk után mondta, hogy akad még két másik is, így inkább a négyhengeres, kisnyomású turbós 2.3t kombit kezdtem vizsgálni. Ez teljesen alapkivitelű jószág, a leggyakoribb "Midnight Blue" színben, bár Saabhoz képest semmi extra, de a saját korában kifejezetten komoly felszereltségűnek számított és ma se érződik fapadosnak: full bőr, automata váltó (még csak 4 sebességes), ülésfűtés elől-hátul, kétzónás automata klíma, tempomat, fedélzeti számítógép, központizár, CD-s rádió egész szépen szóló hanggal, 4 légzsák, ABS és a jól ismert Saab turbómotor, kulturált járású, kellemesen gyorsuló, viszonylag takarékos: 170 LE, 280 Nm (ezt már 1800-as fordulaton leadja).
Jut eszembe, olyan viccesek ezek az amerikai autós apróhirdetések: minden lényegtelen alapdolgot felsorolnak, ami eleve "default" kell legyen, mint power windows, power steering, power brakes, power seats, keyless entry, stb., de azt képtelenek leírni, hogy milyenek a motor adatai, milyen javításai voltak, mit cseréltek eddig... igaz, mit várjon az ember olyan autós kultúrában, ahol a pohártartók száma többet nyom a latban autóvásárláskor, mint a takarékos működés?
Egyszóval ez nem egy sportos vadállat, mint a Viggen volt, hanem egy békés, visszafogott, józan családi cirkáló, kitűnően illik az itteni vezetési szokásokhoz, de ha az autópályán kell egy gyors besorolást vagy előzést végrehajtani, akkor nyomok egy kickdown-t és meglódul rendesen az 1.7 tonna.
A "commuting" elővárosi forgalomban 13-14l-re megy fel a fogyasztás, köszönhetően a hosszú lámpaciklusoknak és a dugók miatti ácsorgásnak, no meg az automatának, autópályán négy személlyel, csomagokkal, klímával 8.7 litert fogyasztott 120 körüli tempónál, ami egy ilyen idős autótól ennél a terhelésnél nem rossz.
Az automata váltó már nem kapcsol valami vajpuhán, reggel induláskor érezhetően ránt, mikor sebességbe rakom és kickdown-nál is van egy rántás.Ezzel együtt még mindig sokkal kulturáltabb viselkedésű, mint jó néhány sokkal modernebb itteni autóé (próbáltam néhány éves Mazda 3-ast, Toyota Corollát, Ford Five Hundred-et, Dodge Carawan-t), valamiért az összes másik autóval finoman indulni szinte lehetetlen, úgy ugranak a gázpedál megnyomására az első néhány méteren, mint egy idegbajos szöcske (van a szöcskének idege egyébként?), hogy aztán elerőtlenedjenek a kicsit magasabb (3ezer feletti) fordulaton... és minden gyorsítást másodperces gondolkodás előz meg, szinte várom, hogy kiírják "Are you sure?".
Ehhez képest az öreg 9-5 finoman adagolhatóan indul és ha jobban lenyomom a pedált, minden zavaró tétovázás nélkül vágtatni kezd. Na jó, a 9.3-as gyorsulás 100-ra nem bajnok, de nem is ez a lényeg, ki az a hülye, aki 0-ról 100-ra gyorsulgat vele? A lényeg a rugalmasság a forgalomban és ez a Saabok vitathatatlan erőssége, a nyomaték szépen megvan és rászabadítható az első kerekekre, mikor csak kell.
Általában persze elég az 1800-2800 közötti tartományban autózni vele, ha a forgalomban nincsenek nagy megtorpanások, a fordulatszámmérő mutatója alig-alig tér ki a 2000 környékéről, jól összedolgozik a váltó és a motorvezérlés. Feltehetően ez lehet az oka, hogy ilyen futásteljesítménynél is hozza a motor, ami elvárható tőle és nincs vele semmi gond - nehéz széthajtani ilyen forgalmi körülmények és vezetési stílus mellett egy jól összehangolt rendszert, no meg persze ez az alacsony nyomásra és kis fordulatszámra optimalizált kisebb Garrett T17 turbó is mérsékeltebb terhelést okoz, mint a nagyobb turbós, erősebb Saab motoroknál és a sokat kritizált kormánycsavargatás jelensége se érezhető ezzel a "békésebb" feltöltéssel.
Egyszóval nagyon elégedett vagyok, szeretem az autót, ugyanaz az otthonos, kényelmes, ergonomikus környezet, mint az eddigiekben, az egy ékszíjszakadáson kívül nem is hagyott cserben (az is inkább az én hibám volt, mert már láttam, hogy elkezd szálasodni, repedezni itt-ott, készültem a cserére is, megvettem az alkatrészeket is hozzá, csak úgy hozta a sors, hogy költözködéshez folyamatosan szükségem volt rá).
Szerencsére az AAA, a helyi autóklub tagságomat épp előző nap újítottam meg, így a trailer fél órán belül bevitte az 5 percnyire lévő szervizbe ingyen, ahol másnap megjavították.
Apropó, költözés: a két mozdulattal lehajtható hátsó ülésekkel a kombi tekintélyes hátsó rakteret mondhat magáénak, nagy segítség volt ez a pakolásnál.
A tél itt durvább tud lenni, mint odahaza, de az utak takarítása is lényegesen profibb, így nem éreztem soha szükségét a négykerékhajtásnak. A tél előtt az előző kevert és elég elhasznált gumikészletet muszáj volt lecserélnem: sokáig tanakodtam magamban, mert nem bíztam az itt annyira népszerű négyévszakos gumikban, de nem engedhettem meg egy külön téli és nyári szettet. Végül egynapos netes böngészés és többtucatnyi gumifajta száznyi felhasználói értékelésének átböngészése után mégis megtértem: vettem egy szett Kumho Ecsta 4x-et, amiről egyöntetűen pozitív véleményeket írtak, minden körülmények közt jó pontokat kapott. Nem is csalódtam benne, meglepően jó fogása van havas, latyakos, jeges úton is és nyáron se volt vele semmi gond. Tényleg nem hittem volna, hogy ez lehetséges - bár azért nem mondom, hogy felér egy igazán jó téligumival - de az itteni körülmények közt úgy tűnik, valóban vállalható kompromisszumnak bizonyult.
Azért volt egy sokkoló dolog is: a futómű már érezhetően kicsit gáz volt, kopogtak a szilentek, 70 mérföld felett rázott. Nem akartam így megkockáztatni egy Boston-New York utat és amúgy is közelgett a tél, ahol szintén már erősebb biztonsági gond lehetett volna, ezért rászántam magam egy komplett futóműfelújításra. Szilenteket, valamelyik alsó kart és talán valami csatlakozóelemet is cseréltek, majd megkeresem a számlát és beírom a szervizlistába tételesen. Ez húzós volt, 2300 dollár, többe került, mint az autó.
Lehet persze mondani, hogy nem kellett volna, meg csak pazarlás ennyit költeni egy öreg autóra, ebben van is valami - de ha így akartam volna eladni az autót, nem kaptam volna többet érte 1200-1300 dollárnál, és ki tudja, mit tudtam volna venni érte? Ráadásul az új autónak sok járulékos költsége van, adó, regisztrációs díj, műszaki vizsga, biztosítás, no meg az ezek intézésére fordított idő, miközben az is luri kicsit, hogy az újabb autó valóban annyival jobb lesz-e, milyen előre nem látható hibák fordulnak majd elő?
Ennél már legalább tudom, hogy ezek a dolgok kipipálva, nem lesz vele gond arra az egy évre, amíg még itt vagyok.
Hibalista
- Az autót karambolosan vettem, aminek komolyabb hatásai először nem tűntek fel, mert első látásra viszonylag elfogadhatónak látszott a javítás (voltak gyanús jelek, de siettem és gyorsan kellett már egy autó). Egy hibája látszott (túl azon az esztétikai nüanszon, hogy az első fényszórók nem voltak teljesen pontosan a helyükön, kb. 1 mm-t kiálltak, valamint a lökhárító fényezése picit eltérő árnyalatú, de ezt a színt otthon se tudták kikeverni rendesen, mikor a 9-3-asomat javították), az automata váltó olajhűtőjének csöve szivárgott. Ezért néha utána kellett töltenem egy kis olajat a váltóműbe. - Az első fékbetétcserét és a pollenszűrő cseréjét magam végeztem, alkatrészt és szerszámot az Amazonról vettem, az eBayről meg a Haynes manualt. - A kipufogó középrész dobja és a cső közt fél év múlva megszűnt a kapcsolat a rozsda kitartó munkájának köszönhetően. Komplett középrész csere következett, egyúttal kértem, hogy az automata olajcsövét is javítsák meg, ehhez két csőszakaszt kellett cserélni, a két rövidke csődarab horribilis áron kapható... - Közben kiderült, hogy a karambol utáni javítás még se volt valami jó, mert a hűtő felső felfogatásai egyszerűen szét voltak törve, az egész hűtő rendesen lötyögött, ez volt az egyik oka az olajcső szivárgásának is (szétrázódott). Ezt még külön meg kellett hegeszteni. - Az ékszíj elszakadt, ami várható volt, készültem is a cseréjére, de kicsit elkéstem. - A legnagyobb érvágás az első futómű generálozása volt, ez többe került, mint az autó (köszönhetően a nagyon olcsó használtautó áraknak és az elég magas szerviz óradíjnak). Szilentek, valamelyik alsó kar cseréje (magyarul nem tudom, hogy hívják). Majd megkeresem a számlát és beírom tételesen, bár minden dollárban van... - Nagyjából ennyi. Közel a 300 ezer km-hez szerintem nem rossz. -
Ide hordtam szervizbe
Nick's Parkway, West Roxbury, Massachusetts.Gyors, barátságos, elég jól dolgoznak, bár nem specifikusan Saab szerviz, hanem márkafüggetlen kisműhely. Az ár nem olcsó, bár még mindig jobb, mint az amúgy profi Charles River Saab márkaszerviznek (mely a Saab csődbemenetele után kénytelen volt összebútorozni a helyi Volvóval, az ő telephelyükre költözködtek át).A futóműfelújításkor még egy csereautót is adtak, egy tizenakárhány éves Jeep Grand Cherokee-t.(Mindig is kíváncsi voltam, ezek az amerikai kocsik milyenek - ez a leghorrorisztikusabb vezetési élményem volt. Nem tudom, általában jellemző-e erre a típusra, vagy csak egy nagyon széthajtottat kaptam, de olyan érzésem volt, mint gumikajakkal manőverezni egy evezővel valami erős sodrásokkal teli folyón: az autónak önálló elképzelései voltak arról, merre kéne menni, amit nagyjából 2-3 másodpercenként erőteljes és váratlan jobbra-balra húzásokkal jelzett, ezért folyton korrigálnom kellett, féltem is, hogy egy rendőr kiszúr, mert azt hiszi, részeg vagyok. Ezen túl az autó még imbolygott, dülöngélt, főleg a kanyarodás küzben éreztem olyat, mintha mindjárt fel akarna borulni. A V6-os motorral is egy tohonya, kelletlen dög benyomását keltette. Az már csak hab volt a tortán, hogy a kezelőszervek nagy része az ablakmozgatóktól, a tükörállításon és a központi záron át teljesen véletlenszerűen működött vagy nem működött... az ülések kényelmetlenül puhák és tartás nélküliek, a műszerfal műanyagjai gusztustalanok, az egész belső inkább a Lada Szamara stílusát idézte fel bennem)Elnézést ezért a kis "2-in-1" mellékszálért, de muszáj volt elmondanom. :)
Értékelése: 7
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (7) | Évjárat | 1999 |
| Kényelem | (9) | Használati időtartam | 2 év |
| Teljesítmény | (7) | Km vásárláskor | 270000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 30000 |
| Szerviztapasztalat | (7) | Átlagfogyasztás | 11 l |
| Előző autója? | 9-3 Viggen 2.3 TS Nordic Custom Stage | Következő autója? | 9-5 vagy 9-3x |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.6/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan