Őlordsága, az angol, aki azért egy kicsit japán, és egy kicsit német is
Szöveges ítélet
Hol is kezdjem?
Amikor ez az autó megjelent az utakon, úgy néztem rá, mint valami csodára, és biztos voltam benne, hogy nekem ilyen sosem lehet.
Aztán eltelt 10 év.
Ma is megbámulják, tíz emberből kilenc nem hiszi el, hogy olcsó autó, és sokan lejaguározzák. Tény, hogy kicsit retrós, de elegáns megjelenésével, vonalaival, belterével, és a V6-os brummogásával tíz éves kora, és relatíve vicces ára ellenére is képvisel presztízsértéket. És a nőknek kivétel nélkül tetszik. De én nem azért vettem. Hanem mert imádom.
Hogy jutottam a birtokába? Idén tavasszal 1985-ös szivar Audimat szerettem volna lecserélni egy pont ugyanolyanra, csak sokkal fiatalabb kiadásban. Persze ilyen irányú óhajomat a német gyártó üzletpolitikája, és gyártástechnológiája kidolgozása során nem vette figyelembe, és csak 1990-ig gyártotta a modellt.
Sajnos a későbbi 100-as (majd A6-os) vagy qrva drága lett volna, vagy romra volt hajtva, vagy mindkettő. Olcsón, megkímélt darabot találni esélytelennek mutatkozott. Meg nem is tetszett annyira, mint az előd.
Egy dologban voltam biztos, régi, nagy, benzines, és automata kell (jó, tudom, ez már négy dolog), a 100-asnál annyira megkedveltem ezt a konfigurációt, hogy nem akartam gazdaságossági, és egyéb megfontolások miatt eltérni tőle, különben is, egy gazdaságos autó annyira drága, hogy csak a Föld többszöri megkerülése után hozza be azt az árkülönbséget, amit megvásárlásakor ki kell csengetni. De ki is akarja többször megkerülni a Földet egy gazdaságos fapadosban? Én biztosan nem.
Következő ötlet a tetszetős francia, a 406-os volt, de a piacon kevés volt belőle a kétliteres automata, abból a háromból pedig egyiket sem találtam jó vételnek.
Kacérkodtam a SAAB 9000-sel is, de attól eléggé fáztam, bármennyire is szimpatikus kocsi, nem olvastam róla jókat a Népítéletben (slap-slap).
Aztán a netet böngészve kiderült, hogy egy 75-ös Roverért pont annyit kérnek, mint egy 2004-es Ignis-ért. Jó-jó, biztos valami baja van. De nem, ezek tényleg ennyiért mennek. Akkor itt valami bibinek kell lennie! De nincs, van hozzá alkatrész, elérhető minden, ami az üzemeltetéséhez kell, és relatíve bagóért egy luxusszalonban ücsöröghetek.
A döntés megszületett, kezdődött az országjárás. Több jelöltet is megnéztem, volt hatalmas átverés (két autóból összehegesztett), volt nagyon elhanyagolt, és volt olyan is, amit már majdnem elhoztam, mikor a tulaj úgy döntött, hogy csak drágábban válik meg a kocsitól.
Végül egy nagyon korrekt úr, nagyon szép állapotú autóját sikerült megvásárolnom. Sajnos az egyik leggyérebb felszereltségű változatban.
Az extralista így is hosszú, van tempomat, kétzónás digitklíma, de nincs tolatóradar, bőr, ülésfűtés, tetőablak, gyári navi, motoros roló, „bordcomputer”, gyári alufelni és még sorolhatnám. Nem holmi finnyás ficsúr vagyok, az előző felsorolást azért kellett megejtenem, mert a piacon kapható 75-ösök 80%-ában majd’ minden benne van, amit az előbb megemlítettem. Szóval relatíve „fapadost” vettem, de nem bánom, mert az előző gazda, és a gép állapota megérte a kompromisszumot.
Keresgéléskor nagy bajban voltam a motor ügyében, mert bár a kétliteres 150 lova is bőven elég az én igényeim szerinti autózáshoz, az 1600 kilós kasztni dinamikus mozgatásához pörgetni kell a kis nyomatékú, rövid löketű V6-ost, aminek ez nem áll jól.
Perverz kacajra fakasztott az egyik próbaúton, amikor láttam, hogy ötödikben 2200-at forog 120-nál a két és fél literes erőmű (a kétliteres ilyenkor „már” 2600-at). Adó- és egyéb ügyben jobb lett volna a kétliteres, de arra jutottam, mindegy, az autó általános állapota fog arról dönteni, mit veszek, és a szerencsére bízom, melyik V6 lesz benne. Azóta jött a luxusadó, és most úgy tűnik, nem nagy baj, hogy a kisebbik motort nyertem meg.
Ehhez a kocsihoz vezetett szervizkönyvet, eredeti magyar nyelvű használati útmutatót (ilyet egyetlen másiknál sem láttam, máshol csak fénymásolt, összefűzött lapok lapultak a Rover címeres mappában), két eredeti fullos, és egy szintén eredeti tárcakulcsot (ez egy kis műanyag bizbaz, perszer szigorúan Rover címerrel, és meglepetésemre teljesen használható) is kaptam. Összességében nagyon látszott, hogy nem egy eladásra felpucolt, hanem egy tényleg jól tartott autót kaptam (a tulaj búcsúzóul megkért, hogy ha eladom, hívjam fel, hátha úgy dönt, visszaveszi).
Ennyi rizsa után nézzük, milyen is az autó!
Motor: az átlagos tempójú autózáshoz nem kell 3000 fölé pörgetni, és idáig elég lusti, viszont ez a hang, a diszkrét dörmögés illik az összképbe. Ha sürgős, nagyon lehet vele menni, 5000-ig szép morgás, tovább húzatva úriemberhez méltatlan, versenyszagú üvöltés következik, amit csukott szemmel hallgatva egy sportos olasz autóban érezzük magunkat, de ennek a gördülő szalonnak nem áll jól. Persze ez ízlés dolga, de szerintem ehhez a kocsihoz a két és fél literes illik igazán.
Váltó: valamelyik, számomra nem szimpatikus népítélet alkotó jól leszólta a 75-ös váltóját, és kijelentette, hogy ezután csak japánt vesz. Innen üzenem neki, hogy olvasson, mielőtt hülyeségeket ír, mert a Roverben az egyik legelterjedtebb JAPÁN sebességváltó van, egy ötsebességes, adaptív Jatco gyártmányú. Van téli és sport üzemmódja is.
Előtte klasszikus háromsebességesem volt, kissé fura volt megszokni a villanymotor fíling után a viszonylag gyakran kapcsolgató szerkezetet, de ez tényleg csak megszokás kérdése, mert a váltó hibátlanul teszi a dolgát, és igen szépen kapcsolgat.
A sport és a téli üzemmód sem dísznek vannak. A sportfokozat országúton remek, ha sietős, és sarkosakat kell előzni, a téli is bizonyított már, a nemrégiben leesett hóban több alkalommal is huncut mosolyt csalt az arcomra, mikor a többi, rendületlenül elpörgő autó mellett szépen el tudtam indulni, és haladni (igaz ebben része van az átverhetetlen kipörgésgátlónak is, de erről később).
Ha megkapja a szükséges törődést, remélem erről is csak annyit fogok tudni a jövőben, mint az előző automatámról: hogy van.
Futómű: kényelmes, hülyebiztos. Kevés ennyire jó, és barátságos futású autóban ültem (7-es BMW talán), amiben a kényelem, és a feszesség ilyen jó arányban van elegyítve. Soha rosszabbat!
A kormány az Audi után kicsit túlszervózottnak tűnt, aztán rájöttem, hogy korosztályában korántsem az. Országúton hibátlan, kellően direkt, és kapok visszajelzést az útról, de városban is szépen fordul, könnyen parkolok vele (persze ez inkább a méret, és kevésbé a kormányzás sajátosságából adódik).
A fék jól adagolható, hatásos, a fékerőelosztó és az ABS is jól teljesít. A kipörgésgátlót egyetlen alkalommal sikerült átvernem, pedig direkt próbálkoztam, ahol csak laza, vagy csúszós burkolat volt. Szóval murván, kick-down-nal indulva hajlandó volt kipörögni, máshol, máskor soha. Persze kikapcsolható, de minek kapcsoljam ki?
Karosszéria: gyönyörű. És merev. Mint a … izé, nagyon. A kidolgozás minősége remek, a beltér pedig magáért beszél. Nincs zörgő, nyikorgó alkatrész, bőr, fa, plüss és puha műanyag vesz körül (egy műanyag takarólécet sikerült lerúgnom a küszöbnél, de kicseréltem három bolhát (71 HUF/db), azóta jó). Tényleg egy izolált szalon, semmi sem szűrődik be kintről. Nagyon jó ebben az autóban ülni, és nagyon jó vezetni is, stabilitást, biztonságérzetet ad, csendes, nyugodt hely.
A klíma, és a fűtés is nagyon jó, télen hamar kezd fűteni, gyorsan felmelegszik.
A kilátás nagyautós, ezt már korábban megszoktam. Kissé vaskosak az oszlopok, kicsik a tükrök, a hátsó szélvédő, a gömbölyített kasztni széleit pedig nem látni (de hát melyik autóét is lehet látni manapság?), így a parkolást szokni kellett (mégsem lett volna baj a tolatóradar), viszont most, hogy megszoktam, semmi komplikációt nem jelent a szűk helyen manőverezés. Az AUDI egy kicsit fordulékonyabb volt a rövid tengelytáv miatt (pedig 3 cm-rel hosszabb), de ez így jobb. Végül is nem bevásárlókocsi, hanem autópályagép.
A problémák:
Azzal a hibával vettem, hogy eszi (tudom, issza) a hűtővizet (a tulaj nem tagadott le semmit, mondta a hibajelenséget, és további árengedményt is adott miatta). Megnéztük, és gyanús volt, hogy „hengerfejes” a motor. Ezalatt nem azt a világrengető felfedezést értem, hogy a hengereket fedél zárja le, hanem a tömítés sérülését, átégését. A kérdés az volt, mitől. Annyi hűtővíz nem kerülhetett a motorba, amennyi fogyott, mert annak rég csúnya következményei lettek volna, illetve az olajtérben talált csapadék színe, és mennyisége is azt igazolta, hogy a víz legnagyobb része máshol tűnik el.
Szóval hazavittem, első úton irány a szerviz, hisz a vezérléscsere amúgy is esedékes volt. Kiderült, hogy tényleg átégett a hengerfejtömítés. Később megkapta a hűtőkört tömítő adalékot is, a vízfogyás is megszűnt (korábban párásodott az utastér, valószínű a fűtőradiátor lehetett lyukas). A javítás alkatrészköltsége 190 ezer HUF volt, ebben benne volt: hengerfejtömítés, hengerfejcsavarok, a vezérműszíjkészlet, a vízpumpa, a feszítőgörgők, a gyújtógyertyák, olajcsere, meg még egy csomó minden.
OK, ment a verda, mint a fény. Gondoltam meghajtom, ha baja van, had jöjjön ki most, aztán viszem vissza. Tényleg durván hajtva, 5-7000-es fordulaton űztem őlordságát hegyen völgyön át, abszolút nem elegánsan. Egyszer csak hirtelen az égben a vízhőfok-mutató. De semmi más. Motorház kinyit, semmi jele annak, hogy forrna a víz. A mutató egyszer csak ismét a megszokott helyén, középen. Majd megint kiakadt, minden átmenet nélkül. És így tovább. Ekkor lett gyanús, hátha a vízhőfok jeladója kergült meg. Hazaérve láttam, hogy a motorház alatt olajcseppek gyűlnek. Hangosan az égiek emlegetésébe kezdtem, majd némi lámpázás után kiderült, hogy a szelepfedél alól jutott ki az olaj, és ez folyt rá – többek között – a jeladóra is. Visszavittem a szervizbe, ahol is sűrű elnézések közepette meghúzták a két laza szelepfedél csavart, ellenőrizték a többit, és kitisztították a szennyezett területet, végül kiegészítették az olajkészletet.
Megnyugodtam. Aztán pár hét múlva indítás után, egyre növekvő ideig tartó hidrotőke hang jelentkezett. Már mindenre gondoltam, lelki szemeim előtt újra csillagászati számlák jelentek meg, és titokban elkezdtem a motorcserén is agyalni (persze 2.5-ösre). Mit veszíthetek alapon lecseréltük az olajat (a korábbi, akciósan vásárolt, de egyébként minőségi Valvoline helyett Castrol Magnatec ment bele). A jelenség megszűnt, és azóta sem jelentkezett.
Az autót májusban vettem, az említett olajcsere szeptemberben történt, azóta tulajdonképpen hibátlanul működik. Tényleg csak dicsérni tudom.
A jobb első, és a bal hátsó ajtó zárjának szervomotorjait kellett nemrég kitisztítani, illetve a ködlámpát kicserélni, de előbbi tulajdonképpen karbantartás, utóbbi meg egy felverődő kő (persze a fényszórók burkolata plexi, hadd mattuljon, meg karcolódjon, de a ködlámpa, ami majdnem az úton van, az bezzeg üveg – hülye angolok, angol hülyék; cé Monty Python), szóval nem az autó hibája.
Hála a magyar használtautópiac igen jellegzetes sajátosságainak (németautó és VW buzulás, félelem mindentől, amiből nincs legalább 101 db az utcában), sikerült egy olyan kocsit vennem, melynél jobbat egyszerűen nem tudok elképzelni. Ha rámszakadna valami bankház, és sok tíz millióm lenne autóra, akkor sem tudnék olyan kocsira rámutatni, amire lecserélném ezt a gépet, mert szeretem, és mert megérte a pénzét. Nagyon.
Üzenem az összes vészmadárnak, aki megpróbált lebeszélni róla, az összes akadékoskodónak, aki szerint úgyis elromlik majd valami, hogy akkor sem bántam meg, ha holnap reggel atomjaira hullik. Persze ennek semmi jele, de gondoltam írok valami nagyívűt a végére.
Az autóval foglalkozni kell, az előírt szervizperiódus nem a hét vicce a helyi lapban, és csak akkor várhatunk bármilyen autótól valamit, ha a gép megkapja, amit a gépnek meg kell kapnia. Az MG-Rover Club, és a Rover – fórum pedig segít, hogy legyen ötlet, alkatrész, szerelő, és ne húzzák le az embert sehol. Így találtam gyári alufelniket is, baráti áron.
Remélem még jó sokáig járjuk együtt az utakat, mert őszintén szólva ötletem sincs, hogy milyen autó lehetne a következő. Talán egy X-type (majd ha olcsóbb lesz), de csak halkan mondom, mert a Rover megsértődik, ha egy Jaguárral említik egy mondatban. :)
Hibalista
- Nálam tulajdonképpen semmi, azzal a hibával vásároltam, hogy eszi a hűtővizet, illetve aktuális volt a nagyszerviz. Az előbbi problémát egy hűtőtömítő por elintézte (kb. 1000 HUF), az utóbbi vezérléscserével, egyebekkel elég húzós tétel volt, több, mint 200e HUF ment rá, igaz, ez ismert, és bekalkulált kiadás volt - a jobb első, és a bal hátsó ajtóknál ki kellett tisztítani a kp-i zár szervomotorjait, mert többször kellett kapcsolni, hogy távirányítóval is nyíljon - követ kapott a jobb oldali ködlámpa, cserélni kellett (10 perc házilag), maga a ködlámpa 12000 HUF (gyári)
Ide hordtam szervizbe
Pathy László Veszprémben (az idősebb), korrekt, pontos munka, egy apróságtól eltekintve, amiről fentebb már szóltam, és nem a mester hibája. Mégis, jó döntés volt oda vinni az autót.
Értékelése: 9
Másik szerelő értékelése
Az automata váltót Hampl Márton tartja karban, Ágfalván korrekt, pontos.
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (5) | Évjárat | 2000 |
| Kényelem | (10) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 120000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 9000 |
| Szerviztapasztalat | (5) | Átlagfogyasztás | 9 l |
| Előző autója? | 100 2.0i aut. | Következő autója? | – |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (7.1/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan