Eddigi legnagyobb játék autóm
Szöveges ítélet
Az első autóim akkorák voltak, hogy a tenyeremben elfértek, volt is belőlük jó sok. Aztán ahogy nőttem, egyre nagyobbakat kaptam, hatévesen egy akkorát, hogy már csak az ölemben fért el, húsz évvel később pedig egy akkora játék autót, hogy már be sem fért a lakásba: ez volt a Twingo.
Amikor 1993 környékén megláttam az első példányait, azt hittem itt a vég, és az autógyártás menthetetlenül a futurisztikus dizájn felé fordult, mert a Skodákon és Moszkvicsokon edzőtött szemem nem bírta a sokkoló látványt. Ahogy telt-múlt az idő kezdtem hozzászokni a Twingo külleméhez, ma pedig már a Biblián nyugvó jobb kezemmel is ki merném jelenteni, hogy négy jó felnivel tulajdonképpen szép autó.
A belsejének tervezésekor a Renault mérnökeinek valószínűleg nem voltak szabad próbababái, ezért alighanem valamelyikük fia csent el négy csimpánzt az iskola biológia szertárából. A vezetőtől ugyanis olyan üléspozíciót követeltek meg a beltér tervezői, amit anatómiai szempontból egészséges ember képtelen kényelmesnek találni: vagy a lábam nem fér el rendesen, vagy a karommal kell érthetetlenül messzire nyújtózni vezetés közben. A többi utas egyébként a kis autóktól szokatlan mennyiségű helyet kap, ezért a vendégként beülőktől kaptam is jó néhány elismerő ejhát és nahátot. Az apró csalás ott van, hogy minden utasnak ülőnek olyan a testhelyzete, mintha konyhaszéken ülne: a lábak is és a derék is majdnem 90 fokban van behajlítva a helytakarékosság miatt. Ettől eltekintve az ülések kényelmesek, és a Twingo nemlétező sportossága miatt elegendő az oldaltartásuk is. A belteret az dobja fel, - ami úgy eleve az egész autó hangulatára jellemző - hogy semmi sem megszokott formájú benne, hanem játék autóhoz méltóan minden vidám, kerek és pufók. Az anyagok olcsók, de nem olcsónak látszók, csak tapintásra árulkodnak arról, hogy ezt a kocsit bizony az alacsony árkategóriába szánta a Renault. Pont az fogott meg a Twingóban, hogy ez a hozzáállás nem üvölt róla: a régi Swiftekkel ellentétben itt nem arra törekedtek a tervezők, hogy az egyes alkatrészek megléte ki legyen pipálva, hanem próbálták a kevésből kihozni a legtöbbet. A teljesség igénye nélkül felsorolom mire gondolok: kellemes a kormány vastagsága és tapintása, van világítás a csomagtérben, normális a futómű (kényelmesre hangolták, ennek megfelelően az úttartás nem a legjobb, de azért elfogadható), a váltó pedig nem egy a váltókulisszába szúrt Hegyaljai Ropogóst idézi mint a régi Switeknél, hanem kellő mennyiségű anyagból építették. A hátsó üléssor tologatható a "nagy belső tér" kontra "elfogadható méretű csomagtartó" szélsőségek között, így választhatunk, hogy melyiktől "szeretnénk" megszabadulni.
A menetteljesítménynél és az ahhoz társuló fogyasztásnál már nem tudok ilyen dicsérő szavakat mondani. Mentségére szolgál, hogy ezt az autót nem száguldozásra találták ki, így sportolást kérni tőle legalább annyira nem korrekt, mint mondjuk Micimackót szkandereztetni, egyszerűen nem az ő műfaja. Az 55 lóerős motor minden nagyobb tempóra kényszerítést erős iszákossággal büntet: olyankor a fogyasztás szempillantás alatt felugrik 8-9 literre 100km-enként. Ha viszont hímestojásokat teszünk a gázpedál alá, akár 6 liter/100km is reális lehet (nekem volt már ilyen).
A megbízhatósága sem legendás, bár az igazsághoz tartozik, hogy még sosem vált mozgásképtelenné, mindig olyan hibái voltak, amikkel még el tudtam menni az autószerelőig. Sajnos ilyenekből az eddig közösen eltöltött 8 hónap alatt elég sok volt.
Egy dologról nem ejtettem még szót, ez pedig a fék. Kicsit becsapós szerkezet ez, mert minimális pedálnyomásra szinte azonnal fog, így arra következtethetnénk, hogy erős, de valójában egyáltalán nem az. Sokkal megnyugtatóbb lenne, ha ez pont fordítva lenne: első nem tűnne erősnek, de beletiprásra harapna. Állítólag a modellfrissítéskor kiküszöbölték ezt a hiányosságot, de ez engem, régi modell-tulajdonost nem igazán vigasztal.
Mindent összevetve a Twingo inkább szerethető, mint jó autó, de ebben az árfekvésben ezeket a kompromisszumokat más típusoknál is meg kell kötni, így a hétköznapi használatra olcsó autót keresőknek szívből tudom ajánlani.
Hibalista
- Féktárcsák, fékbetétek, légtömeg-mérő, kerékcsapágy, kisebb elektromos hibák, gömbtámasz, kipufogó.
Ide hordtam szervizbe
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (7) | Évjárat | 1995 |
| Kényelem | (9) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (3) | Km vásárláskor | 118000 |
| Megbízhatóság | (6) | Vezetett km | 12000 |
| Szerviztapasztalat | (5) | Átlagfogyasztás | 7 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | Még nem tudom |
| Ennyire szerette | (8) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (5.9/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan