Vasgolyó
Szöveges ítélet
Az úgy kezdődött, hogy k***rvára elegem volt már az átlagautókból. És legfőképpen az átlagos menetteljesítményükből. Az nem lehet, hogy én, a pelenkás kora óta autóbuzi egyhatos alsóközepekben öregedjen meg. Persze az ember nem dobhatja el az agyát teljesen. Még ha az anyagiakat korlátnak is tekinti, nem vehet Fiat Coupé-t, 145QV-t, meg efféle, mára már kiélt pénznyelőket, ha az lesz az EGYETLEN autója. Nem vehet Mazda MX5-öt sem, hiába szeretne: nincs csomagtartó… Mit tesz hát? Olyan autót keres, ami erős, stabil futóműve is van az erejéhez, és minden másban legalább az átlagot hozza: megbízhatóság, fenntartási költségek, csomitartó, etc. És öregebb se legyen már, mint az előző autó.
A brit autós médiát követve a Renault Clio Sport már idolizálódott szememben. Ideális választásnak tűnt, sőt, ha egy sportautó esetében lehet ilyet mondani, még racionálisnak is. Fogtam hát magam egy nyári napon, és elmentem kipróbálni az egyik épp eladó RS-t. Miután reszkető lábakkal szálltam ki az autóból, tudtam, hogy nekem ez az érzés kell mindennapra. Kezelőorvosom, gyógyszerészem is egyetértene.
Fogtam hát, és meglepően gyorsan és jó áron eladtam az Escortomat. Hamar rátaláltam (bár kissé ára felett) az átlagos futásteljesítményű, viszont nem budapesti, törésmentes(!!), első tulajos ezüst RS-re. 2000-es évjárat, első széria, teljesen gyári állapot. Aranyélete volt, hobbiautónak tartották.
Fél éve élünk együtt. Soha autót így még nem szerettem, esküszöm, sokszor kedvem lenne megállni, kiszállni, és egy cuppanóst nyomni elől a… khm… az emblémára. Az előző mondat óta másfél év telt el, de semmit nem változtatok rajt… J
A külső, az ízlés dolga. Nem tartom egy arányos, formás autónak, de ebben a méretben azt hiszem, ez nem is megvalósítható. Viszont elölnézetből kifejezetten tetszik: duzzadó sárvédők, mélyre nyúló lökös, kerek ködláma, és a különös ismertetőjel: a két kis „indiános” levegőbeömlő a fényszóró alatt. Agresszív, na. És van mire :)
A beltér. Ami a méreteket illeti, én, a párom, meg a csomagjaink elférünk, köszönjük szépen. A bőrbelső nagyon szép, és mivel az ülés középrésze hasított bőr, nem is punnyasztó. A váltó alumíniumgombóca nagyon állat, bár a reggeli mínuszok beálltával erősen gondolkodom, hogy kötök rá egy szép színes sapkát. Az egyetlen csúf megoldás a kormány borítása: újkorában velúrnak tűnt, de párezer km elég volt a teljes kifényesedéshez, és véletlen mozdulatokkal pici darabkákat harap ki belőle az emberfia körme. No, és így 100ekm elteltével, mikor beállnak a téli mínuszok, már zörög ez-az az utastérben.
Előjáték megvolt.
Váltó. Kissé kaka. Pont, amennyire egy francia váltó az szokott lenni. Hosszú utakon jár, viszont legalább nem akad. Majd egyszer, ha rám szakad a bank, veszek egy short-shifter-t. (Ez olyan kütyü, ami lerövidíti a váltóutat.) Vagy megszokom. (Másfél év alatt megszoktam…)
Futómű. Így kell ezt csinálni, kérem! Nem kell kirázni a sofőr vesekövét ahhoz, szerpentinfalót építsünk. Egy mérettel nagyobb, 16-os felnivel, két-három centi ültetéssel kész is volna a tökéletes gokart-feeling, de ahhoz túl sokat járok ebben a nyomorult fővárosban. Imádnivaló tulajdonsága, hogy nagyon könnyen megindítható, és kézben is tartható a kis feneke. Jeremy Clarkson mondta róla nagyon találóan, hogy az egész autó olyan, mint egy hiperaktív kiskutya: imádnivaló, lelkes, vidám, energikus, csaholva vágtat. Így is van, sőt: tempós kanyarokban az ívbelső hátsó lábát ösztönösen felemeli, mintha a területét jelölné meg :) 2007.01 – Úgy 90ekm alatt elhaltak a lengéscsillapítók. Sikerült szert tenni a Ragnotti gyári zsír telóira, ráadásul rugókkal együtt, így ezek ugrottak be a gépbe. Anyááááááám! Félelmetesen jó lett az autó! Most már ráz rendesen, bólogat a elátkozott pesti utakon, de ha kiszabadulunk a hegyekbe! Az a szép, hogy az autó hátuljának „állíthatósága”, a „lift off oversteer” megmaradt, azaz könnyedén és biztonsággal csúsztatható a pici feneke. Nagy játék! Egyébként a futóműcsere során az autó hátulja lejjebb, az eleje egy pöttyet feljebb került. Mellékhatásként pozitívba állt a kerékdőlés elől, amit egy excenteres csavarral sikerült semlegesíteni, azaz visszavinni –1.4 fokra. Így már nem trabantos a látvány, és a kanyarodás is fényévekkel jobb lett. Elől optikailag elbírna még egy centi ültetést.
A kormányzás nem tökéletes, lehetne direktebb, és mesélhetne kicsit konkrétabban arról, hogy mit éreznek épp a kerekek. De ezt a panaszt értsük egy Focushoz mérve. 2007.01 – a fenti futóműcsere ezen is javított, no meg megismertük egymást. Egyszerűen tempós haladásra építették. Ha felveszi az ember azt a tempót, amitől a jobb egyen ülő megmarkolja a majrévasat, életre kel a kormányzás, és az út minden rezdülését, a kerék és az út kapcsolatának minden porcikáját ontja. A kis szeizmogram.
És a motor! Egyszerűen imádom!!! Olyan kis vasgyúrót csinál a járgányból, hogy az ember az első parkettától kezdve csak vigyorog, mint a tejbetök. A számok és tények nyelvén: 172le, 200Nm, 7200 max. ford., változó szelepvezérlés. Ezt annyit tesz, hogy több, mint kellemesen húz olyan 2800-ig. Akkor aztán megindul valami olyan erőfolyam, hogy az valami eszetlen. És fokozódik csak tovább, majd mikor azt gondolnád úgy 5500 körül, hogy na, itt már csak kifogy majd a szuflából, akkor – mintha két motor volna az autóban – még rátesz egy lapáttal, és elrántja a fordulatszámmérő mutatóját 7200-ig.
A helyzet az, hogy a város kicsi neki, egyszerűen nincs hely élvezni az erejét. Itt csak azt veszem észre, hogy mikor piros volt a lámpa, még sokan voltak körülöttem, de ahogy zöldre vált, mintha csak én indulnék el... Szerpentinre vele!
Hogy a kép teljes legyen: városban átlagosan hajtva 10, országúton tempósan 8 litert eszik, 98-asból. Baráti ez.
Ja, a hangját, azt imádom!!!! Olyan ladás :))))
2007.01 – másfél éve van meg az autó. Ott tartok, hogy úgy fél éve úgy összeállt az autó, hogy most azt mondom: soha nem adom el. Egyszerűen nem tudok elképzelni ilyen pénzért, ilyen mindennapi használhatósággal még egy autót, ami ennyit tudna adni a vezetés élményéből. Lehet mondani, hogy elsőkerék hajtással nincs sportautó, de a helyzet az, hogy van. Csak ez egy másik liga. Meg lehet azt mondani, hogy a hajtási befolyás a kormányon a vezetési élmény álnok gyilkosa. Hát, ez egy Saab Aero-n lehet, hogy igaz, de amikor épp annyit kapsz belőle, hogy ne jusson eszedbe félkézzel fogni a kormány egy kettes padlónál, akkor a vad gép megzabolázásának élményét adja, ami, barátom, akkorát tud lökni az adrenalin-szinten, körbeér a vigyor az ember fején! Ló és lovasa úgy tud összenőni ilyenkor, hogy megszűnnek a kinti világ elemének lenni, amaz csak az egyszermélyes ralliversenyed háttereként, környezeteként, pályájaként szolgálhat.
És megbízható az autó. Ahhoz képest, amit tud, az. Jó, volt, hogy reggel nem indult, mert a FHP jeladó (akármi is legyen az), beadta az unalmast. De egy trélerezés, majd egy szakértő pöckölés elég volt, hogy újra életre keljen. Az a szép, hogy stramm módon állja a rendeltetésszerű használatot, amíg minden szükséges karbantartást megkap: fékek, futómű kopó alkatrészei, olaj és szűrőcsere. Évente egy szilent- és gömbfej-csekkolás, fékekre odafigyelni, és tízezrenként olajcsere. A hosszú élet titka. No, meg hogy a márkaszervizeket meg sem közelítjük. 105.000 km van az autóban, de olyan életteli, combos, stabil, patent, mint egy új autó. Egy gramm olajat nem fogyaszt. Nem akar leesni az útról. Élni akar még soká.
Hibalista
- Összességében elégedett vagyok, az elmúlt fél évben még nem jött elő a legendás francia megbízhatatlanság, pedig öt éves lesz lassan. Remélem, ez így is marad még sokáig. (2007.01 – hogy mi történt az elmúlt egy évben? Olvass tovább…)
-
- A gyári alufelniket, bár állítólag nagyon jó minőségőek (OZ Cup), görgőzni kellett vásárlás után. Aztán egy év múlva megint. Nem valami nagy produkció ez a felni. Ahhoz képest legalábbis, hogy általában a Renault sportautóinak kerekeivel gyémántot lehet vágni. Holdas éjszakákon a Ragnotti 16”-os kerekeiről álmodom, de aztán arra ébredek, hogy kéz a biliben: drága rá a guma, és /45-ös gumikkal a székes fővárosban… …háááát…. (Ja, télire a Clio 16V erős lemezfelnije kiváló, csak fél collal keskenyebb az alunál, és vígan fogadja az azonos gumiméretet. Hátránya, hogy ritka, mint a fehér holló.)
-
- A kipufogócső kirohadt a hátsó dobból, ennek alkalmából a katalizátortól hátrafelé csere. Első-hátsó dob + a csövek. Egyedi gyártás, 35eFt. Bevált, egy éve megvan.
-
- Összes féktárcsa + betét csere. Kb. 80eFt. A betét elől úgy 25ekm-t bírt, egy Hungaroring nyílt nap adta fel neki az utolsó kenetet: megégett. A hátsók most fogynak el, úgy 30ekm után.
-
- Clio-betegség: váltóolaj-szívárgás. A szimmeringcsere nem segít, javítókittel lett orvosolva. (http://www.tnd-france.com/etanche_e.htm) Filléres cucc, csak nem lehet kapni. De azóta (30ekm) is tökéletes, egy csepp olaj nem jön ki.
-
- Egy trapézgömbfej csere az első futómőben. Kb. 30eFt. Egy évre rá a párja. Ezúttal 5eFt volt, mert nem márkaszervízben cseréltettem, így nem kellett a lengőkart is kukázni(!). Egy-két szilent szorult pótlásra még.
-
- Egy ronda húzása volt: autópályán, úgy 180 körül a féltengelyről a váltónál lecsúszott a gumiharag, vagyis az azt szorító bilincs. Az ott lévő tekintélyes mennyiségű zsírt a menetszél sebtiben a tűzforró katalizátorra kente, aminek következtében olyan kondenzcsíkot húzott a járgány, hogy csak. Ez így most mókásan hangzik, de nagyon be voltam szarva, hogy a.) a motor sült be b.) porrá ég az autó. Azóta tartok tűzoltókészüléket a kocsiban...
-
- És ami még esedékes. A kuplung szép lassan elfogy, és megérik a cserére. Talán azzal megoldódik a kuplungpedál szorulós járása is. (Azóta cseréltük – nem oldódott meg a szorulás…) Ami a gázpedálra is jellemző, azon talán egy bowden-csere segítene. (Azt is cseréltük, az sem segített. Tulképp már csak a pillangószelep-házat lehetne cserélni, az talán segítene, de inkább tűrök…) Egyébként más gond nincs az autóval. Gondolkodom egy direktszűrőn, mivel amikor elkezd meleget szívni a motor, érezhetően gyengül egy picit.
-
- 2007.01 – egy igazán bosszantó húzása volt az elmúlt egy évben. Beázott. És nem bírtam rájönni sokáig, hogy hol a bibi. Az alvázvédelem elvégzése során derült fény a sumsusra: van egy lyuk az első kerékdobban, a küszöbbe nyílik. Elég magasan van, de az évek során a műanyag dobvédő mögött gyülemlő falevél és sár várat épít a lyukig, és onnantól a küszöbbe csorog a lé. Ami pedig pici lyukakkal nyitott az utastér felé. Hát rém hülye egy megoldás. Évente nagyon melegen ajánlott egy dobvédő és küszöblebontással egybekötött alvázmosás (sárfészek még a tank-betöltő körüli zegzúgos barlang).
Ide hordtam szervizbe
Ismerőshöz hordom.
Értékelése: 10
Másik szerelő értékelése
Baumgartner Csepel
Értékelése: 3
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (7) | Évjárat | 2000 |
| Kényelem | (6) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (10) | Km vásárláskor | 70000 |
| Megbízhatóság | (7) | Vezetett km | 30000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 8 l |
| Előző autója? | Escort 1.6 | Következő autója? | nem akarok másikat :) |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (7.5/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan