Jóban és rosszban
Szöveges ítélet
Előzetes:
Mintegy 180.000 km megtétele után bátorkodom konzekvenciát vonni a Clio-val kapcsolatos tapasztalatainkról. „0” kilométerrel vásároltuk, 2,5 millió volt 2001-ben. Rendszeresen járt márkaszervizben és márkafüggetlen szerelőnél egyaránt. Az 5 ajtós verzió felszereltségében semmi extra: alufelni, ködlámpa, két légzsák elől, immobiliser, sportosabb ülések. Sem ABS, sem klíma. 90 százalékban ketten ültünk benne feleségemmel. Nap mint nap elvitt minket városban, országúton, autópályán. Németország szívétől a Vereckei-hágóig, döglesztő hőségben (fekete metál) Boszniától a Tátráig. Szerettük, használtuk, megutáltuk. Mindig szervizelve, gondozva volt, ennek ellenére számos hiba rontotta a képet. Virgonc, de hálátlan autó volt. Ha a problémák 100 ezer km után jöttek volna elő, nem szólok semmit, de gyakorlatilag 2 hónapos korától csak gondok voltak vele, de valahogy mégis belopta magát az ember szívébe. Általam gyakran vezetett autókhoz képest (F-Astra 350.000 km különösebb gond nélkül, C220 Merci, Toyota 4Runner, Maruti, 1978-as Civic Hondamatic) messze a legmegbízhatatlanabb és legkényesebb volt. Aztán egy hibamentes hónapban eladtuk, mert idegileg kikészített, és babakocsival, kisbicajjal, stb-vel már szűk volt… Most egy Opel Zafirát nyúzunk.
Fogyasztás és „menetdinamika”
Csak tele tankoltuk, villogó jelzésénél még 7-8 liter maradt benne. Az már a saját hóbortom, hogy az összes tankolási számlája megvan. Ennek alapján a 8 és fél éves átlagfogyasztás 6, 23 l/100. Hogy ezen lehetett volna javítani? Minden bizonnyal, noha, magam nem tartozom a padlógázzal közlekedők közé. Nálam a városban még a budapesti csúcsdugókban sem fogyasztott soha 8 liternél többet. Városban amúgy 6,5-7,5 között evett, forgalomtól függően. Jó vezetésű és minőségű úton valamivel 6 liter alatt lehetett tartani, de volt már 4,8/100 is (Budapest-Besztercebánya-Budapest távon). Telente nem tapasztaltam komolyabb fogyasztásemelkedést. Ha kellett, épp csak csócsálta a benzint, ha kellett, pörgött rendesen, akár a közel 190-et is megfutotta (nem lejtőn, nem hátszélben, de egyedül és sima terepen). 6000-nél leszabályoz. A 75 ló a kis tömeghez nekem többnyire elég volt, de ugyebár nem egy aszfaltszaggató teljesítmény, ami néha jól jött volna.
Jól fekszi az utat kanyarokban is. Városban rugalmasnak bizonyult, de lakott területen kívül, autópályán egy-egy emelkedő már zavarba tudta hozni, vagy 130 felett kellett nyomni neki, különben lelassult. Amúgy 140-ről is tűrhetően gyorsult 170-ig, onnan csak türelem kérdése volt a tovább… Autópályás tempót tartósan is jól bírta. Nyomatékot két lépcsőben adott le, 2200-2500 körül, majd semmi, aztán 3500-tól húzott tovább rendesen. Lehetett vele meglepetést okozni, persze érdemes vele a földön járni, és nem kihívni az erősebbek haragját. (Pl. Mazda 3 MPS… höhöhö). Hétköznapi használatban össze lehet vele barátkozni.
Olajat a 30 ezres csereperiódusok alatt sem fogyasztott, nem látszott a motoron olajfolyás, csepegés, semmi.
Kicsi is, és nagy is.
Csalóka a térérzet a Clio-ban. Parkolni egyszerű vele. A kis karosszériához képest, az üléseket ledöntve meglepően jól pakolható, a csomagtartó két személynek elegendő utazásnál. Nem egyszer segített ki minket lakásfelújításkor, vagy költözéskor. Ülőlap is osztottan dönthető. Néha magam is megdöbbentem, hogy mi minden fér bele. Persze ez csak a csomagokra vonatkozik! Négy termetesebb, vagy magasabb felnőtt (mint én) kitölti a teret. Hosszabb útra nem szívesen ülnék hátra… és nem is érdemes. Jellemző, hogy a hátsó ajtókon beszállók még a figyelmeztetés ellenére is beverték a fejüket a furcsán ereszkedő tetőív miatt. Lássuk be: a Clio egy kis autó. Az első üléseken már el lehet férni. A minimál felszereltség nem hozza zavarba a szemet, a kezet (pollenszűrő, fényszóró-állítás, rádió vezérlés kormány mellől). Minden elérhető, kézre esnek a kapcsolók, az üléseket jól lehet állítgatni, a kormányt csak fel-le. Szinte alig. A kilátás jó a Clio-ból, ahol a hátsó üveg, majdnem ott a kocsi vége is.
Idegesítő, hogy kiszálláskor az első biztonsági övek a felszereltséghez tartozó ülés kialakítása miatt csak kézi segítséggel csúsznak a helyükre. Gyakran odacsukódtak az ajtó bezárásakor. A kormánykerék szerintem hamar kopni kezdett, a gyári üléshuzat csak a vezetőoldalon, és csak 100.000 km felett.
Megy, ha indul
A Clio szeret szervizbe járni. Még kétezer kilométer sem volt a kocsiban, de már gondok adódtak a motortérben. Kihagyó, rángató motor, füst a kipufogóból - jellemezte többször. (Baumgartnernél persze legalább ekkora ködösítés. Mai napig nem tudni, mi volt vele). Fővárosi Renault márkaszervizeket kerülni kell, vidéken érdemesebb próbálkozni. Pl. Siófokon. Amit a cliósok nem hagyhattak ki: a Sagem gyújtástrafó cseréje. A fel-felvillanó kontrollámpáktól nem kell kétségbe esni, legfeljebb leáll a gép. Városi autó, de mintha azt szeretné a legkevésbé. Állandó gond a felsőholtpont-érzékelő (FHP) elkoszolódása, vagy a csatlakozó kontakthibája, amit aztán rendszeres sprayzéssel lehet orvosolni (nem indul, alapjáraton leáll). Előfordult, hogy a légzsák visszajelző világított, a gondot az ülés alatti csatlakozók kontaktja okozta. Az elállítódó távirányítót újra lehet tanítani! Nem kell bedőlni a márkaszervizeknek! A futóművet sem hazai utakra tervezték: kisebb alkatrészeit folyamatosan cserélni kellett, a hátsó kerékcsapágyakkal együtt. Ellenben a kipufogó egyetlen elemén sem látszott meg a 8,5 év! Cserébe zabálta az izzókat.
Gyakran nem indult: rossz kábelköteg, FHP érzékelő, önindító és rossz gyári akku, és még ki tudja mi miatt. És ugyanezekért le is állt gyakran. Ha hideg-meleg idő váltotta egymás, már féltem elindulni, mert a különféle vezetékek, csatlakozók, érzékelők kiszámíthatatlanná tették az autózást. „Felrobbant” a termosztát városi forgalomban Németországban. Jellemző, hogy Weimarban a szakszervizben olcsóbban jöttem ki, mint itthon.
A gondos szervizelés és karbantartás ellenére félévente tuti előjött egy újabb hiba. Más autó is elromolhat, de a bajok többsége még 100 ezer km előtt előjött. Több autót is használtam eddig, de azokon összesen nem volt ennyi hiba, mint a Clio-n. Ráadásul kisautóhoz képest az alkatrészek nem annyira olcsók. Megbízhatatlan, igazi francia autó. Vagy csak én fogtam ki egy selejtet?
Egyéb nyűgök:
Megpróbálták ellopni (zárcsere), a gyári ködlámpát viszik, mint a cukrot (két csavar tartja, egy óvodás is leszedi), hátulról koccantották (lökhárítónak semmi baja, alatta zúzás), minden ajtórányitás után gödörnyi horpadás, beázott a csomagtartó a hátsó ajtó ütközőbakjának ellenpontjánál (elöregedett a műanyagdugó)
Aki szeret izgulni, bütykölni, szervizbe járni, vagy csak tetszik neki, vegyen Clio-t!
Hibalista
- motortéri kábelköteg (gari), gyújtástrafó (félig gari), fűtőventillátor (gari), FHP-jeladó, kormányösszekötő gumiburkolat, kormányösszekötő rúd, trapézgömbfej (jobb + bal), stabilizátor gumik, termosztát, vízpumpa, elállítódott kulcskód, hátsó fékmunkahengerek, ablakmosó motor, önindító, övfeszítő csatlakozója, víz a csomagtartóban, gyújtáskábel (csak trafóval együtt cserélhető!), hátsó csapágyak, bal hátsó kp. zár.
Ide hordtam szervizbe
Renault Baumgartner (Budaörsi út) 1-es osztályzat, (Újpest) 3-as osztályzat
Értékelése: 2
Másik szerelő értékelése
Renault Fodor Autó Kft.
Értékelése: 8
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (7) | Évjárat | 2001 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 8 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 0 |
| Megbízhatóság | (2) | Vezetett km | 180000 |
| Szerviztapasztalat | (4) | Átlagfogyasztás | 6 l |
| Előző autója? | Astra F 1.4 SE | Következő autója? | Zafira |
| Ennyire szerette | (5) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (6.2/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan