Coupé cabrio-space
Szöveges ítélet
A 2000-es évek elején az egyik budapesti autószalonon be kellett osztanom azt a pár kocka filmtekercset ami még maradt az analóg fényképezőmből. Két kiállított modellt értékeltem úgy, hogy érdemesek a nyersanyag elhasználására: az egyik Michael Schumacher előző évi világbajnok Ferrarija volt, a másik pedig ezen ítélet típusának a tárgya. Az utóbbit mostanra sikerült beszereznem, a másik kapcsán kicsit még várat magára az ügyintézés.
Akkor még nem éreztem késztetést egy Avantime azonnali birtokba vételére, mivel tudtam, hogy egy tanulmányautót soha nem fognak az utcára küldeni és az extravaganciájához sem voltam még kellőképpen érett. Az emlékét elraktároztam és hagytam, hogy mélyen belül forrongjon és kitörésre készen álljon egy későbbi életszakaszomban. Persze informálódtam, hogy a típust forgalmazták, hogy becsődöltek vele, hogy áldozatok kíván a használata, de több mint egy évtizedig nem bújt ki az akkor elvetett mag.
Na de, amikor mindennapos TC olvasóként tudomást szereztem róla, hogy Karotta vásárolt magának egyet...akkor beütött a ménkű mint a radai rosebb, hogy igen, az Avantime! Felébredt a vágy és a birtoklási kényszer és e kettő szerelemgyerekeként megszületett a tudat, hogy vásárolni fogok egy példányt az autógyártás egyik felmutatott középső újjából és megszeretném őrizni autógyártási korlenyomatként.
Az ideális példányt a tavalyi nyár utolsó naptári hónapjának a legutolsó napján sikerült megvásárolni az első magyar gazdájától, aki előtt szintén magyarok voltak a tulajdonosok, csak sógorlandban. A hétvégi használatra szánt autók megkímélt életét élte, szervízkönyve vezetve volt, karosszériáján csak apró kavicsnyomok és a szellőzőrács műanyag pálcáinak a törése mutatta használódásnak a jelét, a cd tár kivételével pedig minden elektromos része működött. A ritkább 2.0 T motorral szerelték ezt az Avit, ami ideális kompromisszum a kicsit rizikós 3.0 V6 és a nagyobb rizkójú 2.2 dci ellenében. A közel két tonnás tömeget elfogadhatóan mozgatja, ha a megfelelő turbonyomás érdekében a kick-down (a kis széria gyártás miatt a kézi váltósnál is meghagyták ) kapcsolónál tartjuk pár másodperccel tovább a gázpedált. Vásárlás után megkapta a kötelező karbantartást. Az azóta megtett 5000 km alatt 0.5 l olajat evett meg, benzinből 100 km-re vetítve ez 9 l körül szokott alakulni vegyes használatban.
Az autó normál menetben nagyon csendes, csak a távolból hallatszódik a motor, és a szélzaj sem jelentős coupé módban. A napfénytető olyan 60 km/h-ig használható normál beszélgetésekhez, ha pedig "ledobjuk" az összes ablakkal együtt, akkor a városnéző nyitott tetős busz a tempójáig örülhetünk annak a panorámának és térnek amit az autó ad, hála a B oszlop mentességnek a nagy üvegfelületeknek. Ennek a funkciónak és a shooting brake kialakításnak köszönhetően lesz egyedi mind a mai napig. Amennyire sötétség és bunker hangulat uralkodik a legtöbb autóban a fekete színek és a kis ablakok miatt, annyira felüdülés az Avantime a világos belsővel és a bő ablakaival.
Jobban szereti a simább és egyenesebb utat, mint a kanyarokkal és kátyúkkal tűzdelteket. A rugózása inkább keményebb mint puhább, ezért a rossz utakon elbizonytalanodik és dobálódik a futómű, amit a karosszériára közvetít kelletlen rezgésekkel, hogy aztán végrezgésként kódolja a fülünk a belső műanyagok zörejeként. Közel két tonna saját tömeg környékén az ember kicsit jobban elvárná a finomabb és diszkrétebb futást, de a fejlesztési költségek inkább karosszéria kialakítására és a dupla csuklós ajtókra fordítódtak, mintsem a klasszikus franciás puha futás megidézésére. Habár a belső műanyagok hajlamosok a zörgésre, a kéz közelében lévő darabok puha felületűek, bézs színűek, a fedelek csillapítottan csukódnak, az A oszlop világos finom szövettel borított, a kilincsei fémek, a behúzója alumínium, a bőrüléseken a bőr jó illatú és vastag, jó minőségű, de folyamatos ápolást igényel mivel az ülőlap oldalainál és a könyöklőnél repedésre hajlamos.
A karosszéria elemein túl talán a szélvédő és az üvegek az autó azon a részei, amik a nehezen beszerezhetőek hozzá baj esetén. Ajánlatos csatlakozni a lelkes és segítőkész rajongói fórumokhoz, esetleg beszerezni egy motorhibás donort. Műszakilag a többi Renaultból össze lehet legózni az alkatrészeket, nagy és megoldhatatlan meglepetésekre várhatóan nem kell számítani.
Trélert egyszer kellett hívnom hozzá, amikor megmakkant a kormányszervó szivattyúja, de ezt egy 2002-ben gyártott autónak felróni még egy Toyota esetében sem illendő.
Én második autóként használom, mert a mindennapokban félem elhasználni és kitenni mindenfajta amortizációnak. El kell rakni és megőrizni az utókornak és talán befektetési célnak sem lesz utolsó a későbbiekben. De ha eljön a tavasz és a nyár, akkor nem tudom mással megindokolni az autó értelmét, mint a Belga A Gyaloglás vége című szám egyik sorával: Feel the sunshine. :)
Hibalista
- Szervószivattyú, cd-tár
Ide hordtam szervizbe
Újjáépítünk kft. Renault Szerviz Budapest, Nemes u. 33, 1188
Gyors,korrekt,lelkiismeretes,hozzáértő csapat.
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (5) | Évjárat | 2002 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (7) | Km vásárláskor | 250000 |
| Megbízhatóság | (8) | Vezetett km | 5000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 9 l |
| Előző autója? | Almera | Következő autója? | GT86 |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.1/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan