Renault 5 Pajero- a Tomboló Ököl
Szöveges ítélet
Valamiért benzin-gázos autókat nézegettem.Előzőleg 1.6-os dízel ötösünk volt, nem mondom , elvitt az gyakran háromnegyed köbméter fát tetőcsomagtartón, de egyszer csak megunta azt is, aztán igényelte volna a dédelgetést. 2005 komor év volt. Durván félmilla beleszaladt a dízelbe, motorcsere, kuplungcsere, miegymás. A legszebb a közvetlenül karácsony előtti adagolóscehh volt, 87 000 Ft számla nélkül. Ár-értékarányban nyilván Boingot is olcsóbban bérelhettünk volna karira, mert ebből a 87 rugóból 300 kilamétert ment a sárga. Visszavittem az adagolóshoz, hogy jobban füstöl, mint mikor hozzányúlt, naszóval mindegy is, az egy másik történet, majd megírom a dízel rovatban, ha lesz egy kis időm.
Igen, azt hiszem konkrétan az adagolós volt, aki a gázüzem felé terelte a figyelmemet. 2006 januárjában eldőlt, hogy két dolgot a büdös életben nem akarok látni még egyszer: adagolóst, és vezérműszíjat. Az asszonynak azért vettünk egy dévót, mert a dízel után valahogy már egyetlen hitelkonstrukció sem tűnt drágának. Én beleültem egy korábbi másik kalandba, a kis 1.1 5-ösbe, Piroskába. Hol ment, hol nem annyira, nem volt vele bajom. De csak kellett volna egy furgon, munkához, mert sokat jártam , és sokat szállítottam.Úgyhogy nézegettem, nézegettem a hirdetéseket. Vehettem volna levetett céges furgonokat, de nem akartam még egy hitelt törleszteni, és mind dízeles volt, egyből fenyegetően felrémlett előttem Öley adagolós alakja, és már egyből nem tetszett egyik sem annyira.
Gázos autó, öreg, olcsó, igénytelen, vezérműláncos, vonóhorgos. Az kell nekem- fogalmazódott meg a konrét igény.De a Lada gondolata csak tudott tarósan tanyát verni a fejemben. Egyszer valamikor ültem egy kombiban, máig érzem a kormány szilaj ellenállását a kezeim között, mintha az öregharcsát fárasztottam volna a Holt-Tiszán.Sokáig nézegettem egy 626-os Mazdát a neten, de az meg eléggé nyifáncásnak tűnt. Kimentem Vecsésre is, átírás nélküli biznic lett volna, üzembentartóival.Belenéztem a VW Golfba, amit félig kitöltött a gáztartály, próbáltam elképzelni egy festőbrigádot benne, de szerény volt hozzá a fantáziám. Az R 5-ösbe simán beleféretek , ki volt próbálva.
Valahogy a márkahűség felé billent a mérleg nyelve.Két gázos Renault furgon volt a piacon akkor. A fehér nagyon csini volt, de csak kétszemélyes. Ez a bordó már a képen is betyárul nézett ki, de a valóság messze felülmúlta az elképzeléseimet . Nyilván a gyerek legnagyobb ecsetjével festették le valamikor tíz éve gondos kezek le bordó nitróval. Tele volt minden kacattal, és hát természetesen nem indult. Forgalmi ezer éve lejárt. Megbeszéltünk egy következő randit. A gazdája addigra kipakolt belőle, aztán valahogy életre rugosta. A sebváltókarra valami esernyőnyél volt fölcsavarozva. A kulisszát nem emelte, úgyhogy saccolgatni kellett az egyes pontos helyét, mert ha nem sikerült, akkor rükverc lett a vége.A Dízel után már az 1.1-es five sem volt egy erőgép, de próbakör a furgonnal már szinte vurstliba illő menet volt. Pedig nem volt benne gáz, csak benzin. A tulaj mondta, hogy gázzal kicsit még lomhább. Ezt már úgysem tudtam elképzelni. Kérdeztem a fogyasztását, meg egy-két furfangosat, hogy hogy előzött vele valaha is az életben. De igazából azt hiszem akkor már döntöttem. A hintószerű rugózás, a tágas belső tér, a bizarr, de valahogy ismrerős és konzekvens 5-ös kockaforma , az elhúzható hátsó ablakok, és különösen az első ülések fölötti pakolórekesz megragadott.Ja, és hát hogy zsiráftetős. De ehhez a dologhoz akkor még nem nőttem föl, gyermeki eszemmel nem tudhattam, hogy milyen kincs kerülhet a kezembe egy zsiráftetővel.Az, hogy a motortér olyan csatakos, mint Győzike haja forgatás előtti zselézés után, az nem érdekelt nagyon. Megrugdostam a küszöböt, olyan volt, mintha a járdaszegélyt rugdosnám. Más nem nagyon érdekelt.
Egy hétre rá kifizettem, talán 150 ezret adtam érte, nem tudom már.Egy darabig ott tartottam a tulaj háza előtt, aztán elszántam magam , hogy elviszem.Gyula, a korábbi szerelőm azt sem tudta, hogy eszik-e, vagy isszák a gázos autót, úgyhogy nem tudott mit lépni arra, hogy na akkor műszaki. Úgyhogy addig-addig, hogy elvittem fölméretni az autót a gázos autókat műszakiztató helyre. Hát nagyon ne részletezzük: sok jövőt az autónak sem jósoltak, nemhogy a műszakinak. Akkoriban az volt a Rapid szokása, hogy leszipta az aksit.Bebikázni sem tudták, de aztán mittomén hogy, de valahogy kezembe került egy fél háború-és békényi hibalista.A műhelyben eléggé jól látható helyen , és eléggé vaskos betűkkel volt feltüntetve a falon az 5700 Ft-os nettó szerelési óradíj, úgyhogy egyből letettem arról a korábbi tervemről, hogy otthagyom, és majd megyek, ha már jól levizsgáztatták.Hogy mi lesz, azt még nem tudtam pontosan, csak éreztem, hogy nem jó, ha itt veszik kezelésbe új gépemet.Eleve nem is néztek rá olyan szeretettel, mint ahogy elvártam volna 5700-ért. És akkor találtam meg a Csabit. Már csak egész Budapestet kellett átszelnem a furgonnal, és megvolt az emberem. A vezérműláncos kategória zsonglőrje. Félisten.Hegeszt, elektromost szerel, ülést cserél és dukkóz ha kell. És soha nem mondta azt, hogy adagolót is tud javítani. Nem mondom, az első motorcserém valszleg az ő sara volt. A hengerfejdekniben volt vagy másfél centi vastag olajsár, azt csavarhúzóval le kellett vésni.Utána meg valami csavar nyilván nem került vissza a helyére. Mikor vittem műszakira az autót, már akkor láttam, hogy füstöl cefetül. Fölhívtam, hogy itt vagyok félúton, folyik az olaj, nem lesz ebből műszaki. Ő meg modta, hogy most már tökmindegy, mossam le a motort, lehet átmegy. Aszt át is ment. Első utam a Csabihoz vezetett . De nem értem oda. Elfogyott az olaj . Csattogott , zörgött, füstölt. Megálltam vele, nézegettem. Aztán úgy voltam vele, hogy na und, hát mi jöhet még. Indítottam, és ez a szegény megkínzott állat ELINDULT, ÉS MENT. Még egy kicsit, hogy bevigyen egy parkolóba. Ott aztán kilehelte akkori lelkét. Akkor kicsit megomlott bennem világképem tartóoszlopa, és kezdtem rosszakat gondolni a Rönókról meg az öreg autókról.De még azon a hétvégén vettem két ötöst talán harmincért Cegléd-Bercelen.Az egyik rom volt, a másik ment a lábán , de borult autó volt, erőst kasztnisérült.A tulaj vállalta a szállítást a vidéki birtokra, ahol lelki szemeimmel már láttam a jelenleg is jól fungáló minibontóm körvonalait.
Csípős tavaszi reggel volt, mikor nekiláttam szétbontani Becelen a romot. A tulajjal jól megértettük egymást.Autószerelő volt, meg kamionos korábban.Németországból lomizott, autókat is hozott néha. Fiat Ducattója volt, megesküdött az anyja életére, hogy kettévágva befér egy rönó, a másikhoz meg szerzett egy trélert.Volt nagyflexe -az enyém , amit vittem, egyből beszart- és remek tippeket adott, hogy hogy kell nagyvonalúan kettévágni egy autót. Mondta, hogy oszlopokat el, tetőt le, flex a szélvédőt is viszi, azt 10 cm-re megstuccolni, úgy a csinos, ülés alatt alja keresztben, és szevasz, minden, ami érték nálam van onnan, azt már senki nem veszi el tőlem: motor, műszerek. Kibontani meg ráérek később. Cserébe akkorát virítottam neki utastérbelezésből, hogy azt mondta, ó sem csinálta volna gyorsabban.Akkor már túl voltam a dízel szétbontásán. Délután kettőre a birtokon lerakva ott állt a két rönó.Kiszedtem a motort a borultból, vittem a Csabinak.És azóta mindig ez van. Ha valami meghal, akkor nyúlok a polcra, és tesszük be.Így az első motorcserével , romokkal együtt , vizsgáztatva, vonóhorogszereléssel, átírással, eredetvizsgával, cakkpakk valami 400 ezer volt. Ahhoz képest , hogy rendszeresen erőst javítani kell, talán soknak tűnik, de kevés autót láttam még ennyire kihasználva és meghajtva.Húsz centis padkára felmászik. Egy tonnát elhúz. Valamiért mindegy neki, hogy van-e az utánfutón rakomány, vagy nincs, mert kilencvenet megy futóval.Ha tonna, akkor tonna. Anélkül 110. De akkor már üvölt egy kissé. A mai világban ez a trabantos üveghang az utastérben talán primitívnek tűnik, de én az élet hangjának nevezném. Egyszer vezettem Audit, hát annak mindegy volt, hogy harminc, vagy kettőtíz. Kicsit mintha jobban suhogott volna a szél odakint, de más semmi. Ebben legalább tudom, hogy hánnyal megyek. Egyszer még otthagyott úton, mert elforrt a vize, kilukadt a hűtő. Ezt megúsztam egy hengerfejcserével. Addigra már vettem egy kutyát is, hogy legyen mivel szállítani a donorokat.Vontatótengely csörlővel. Egyedül fölrántottam rá a furgont, és hetvennel a gyorsforgalmin. Végül is igaza volt Soós Lacinak, aki egyszer azt mondta: az ember vagy autót vegyen, vagy sok szerszámot. De ezt most itt nem lehet úgy nézni. Ez valami más. Túl azon, hogy egyszerűen feltétel nélkül szeretem ezt az autót, mindennel együtt ár-érték arányban is baromira jók vagyunk.Alkatrészem van mint a zizi, néha kicsit szerelni kell, az nem drága. Volt egy nehéz időszakunk, nem tagadom, amikor mindig megállt. Egyedül híd közepén nem, és megkímélt attól az élménytől is, hogy az Alagútból úgy kelljen kitolnom. De bárhol, bármikor. Aztán beindult. Oka ismeretlen. Fél év szarakodás és kísérletezgetés után a Csabi azt mondta, hogy akkor a tirisztort lekötjük.És azóta üllő-kalapács alapon megy a gyújtás.
A fűtése halál. így aztán télen csak a gyereket viszem oviba vele, messzebbre nem merészkedünk. De nyáron azért nekivágunk messzebre is vele.Sokat lehet spórolni az üzemanyagon, és belefér minden cucc. És nincsenek dilemmák, hogy belemenjek ebbe az előzésbe most, vagy ne, mert föl sem merül az előzés. Igaz, egyszer mentem 140-et vele gázzal sztrádán, nem tudom hogy, talán hátszél lehetett. Az is lehet, hogy ha van rá fél órája sík terepen , akkor be tud ez gyorsulni. És még ment volna, de nem mertem tovább nyomni, mert nem voltak kicentírozva a kerekek. Meg már kissé olyan érzésem volt, mintha egy JumboJet turbinája mötött ülnék, igaz nem volt akkora szél, csak a zaj.
Négyes váltó, 1.1 motor.Olaj picit folyik, nem lehet tömíteni.Így aztán cserélni sem kell, csak utántölteni időnként. Tescosat eszik. Öt liter 1800 Ft.Kötelező 5000 negyed évre, teljesítményadó 4000 körül/év.Időnként műszaki, zöldkari, meg amit fogyaszt. Eszik gázból 8 és 16 között, attól függ, hogy mennyit húz éppen. Ha egy tonnát szembeszélben, és teli van pakolva, padlógáz, akkor beleszalad a 16. Benzinből még sosem mértem. Talán a tank sem volt még tele . A hátsó ajtók konstans zörgése egy szovjet troli illúzióját biztosítják folyamatosan.A hátsó ülések konkrétan fapadok valóban, soványan műbőrözve. Viszont magasabban vannak az elsőknél, remek a kilátás. Hátsó ülés lehajtva:két bicikli állítva, csak a kereket kell kicsit elfordítani.Ha meg negyven fok van, akkor kinyitom körben az összes ablakot, fölnyitom a zsiráftetőt, és kabrióm van.Ja: komplett festőbrigád két db hetes létrával, keverőgéppel, hat vödör Hérával? Nem gond.Hát szóval így éldegélünk.Ha nem megy éppen, mert baja van, akkor úgy érzem, hogy félresiklott az életem, félember vagyok. Nem kell megérteni.
Hibalista
- Szélvédőcsere műszakira.Sárvédő szétrohadt, műszakin az gond, bontóból 5 rugesz.Komplett motorcsere műszaki vizsga után. Besült , épp a szerelőhöz mentem... Hengerfejcsere, hát már meg a víz folyt el. Hűtőcsere is. Üléscsere kétszer, az eredeti teljesen szétfingott volt, aztán sikerült még jobbat szereznem.Kuplungszerkezet.Pozitiv aksikábel betekerése szigszalaggal- rásült a kipufogótorokra. Önindítócsere kétszer. Vagy háromszor? Bölcsőhegesztés:leszakadt az egész motorral, nem gond, ment úgy is.Levegőszűrő csere, fékbetétet is kellett volna, de vastag lett, használt ment bele.Hátsóajtó zsanér erősítése Obi-s perforált saroklemezzel.Lökhárító visszaszerelés párszor.Tirisztoros gyújtás kihajítása a francba.
Ide hordtam szervizbe
Csabi
Értékelése: 9
Másik szerelő értékelése
Csabi
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (8) | Évjárat | 1987 |
| Kényelem | (5) | Használati időtartam | 2 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 227000 |
| Megbízhatóság | (8) | Vezetett km | 20000 |
| Szerviztapasztalat | (9) | Átlagfogyasztás | 10 l |
| Előző autója? | 5 1.6 diesel, 1.1 benzin | Következő autója? | Amíg lélegzik, ez |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (7.4/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan