Túraautó amerikai módra
Szöveges ítélet
- Bevezető:
Az amerikai autóktól sokan viszolyognak és sok rémhírt keltő mondás kering róluk.
A „benzintemető”- néven elhíresült, inkább nyugati autókra előszeretettel használt kifejezés csak a régebbi, 70-es előtti és a 70-es évek eleéig gyártott modellekre volt inkább jellemző, amikor még nem ütötte fel a fejét az olajválság sem, Amerika bővelkedett kőolajban. Az embereknek mindegy volt, hogy 20, avagy 30 litert tankolnak kedvenc autójukba. Az olajválságot követő időszak azonban teljesen megváltoztatta az akkori autógyárak koncepcióit, amely során egyre inkább vált fontossá a gazdaságosság elve. Ezt a törekvést megerősítette még az akkor japán autók megjelenése a kontinensen, amely komoly versenytársnak mutatkozott takarékos üzemanyag használatával. Az amerikai autóipar célja az volt, hogy felvegyék a versenyt a konkurenciával amellett, hogy megtartják azokat a sajátosságokat, amelyeket az emberek megszokhattak és elvártak az autóktól. Ezen törekvés, és a folyamatos technikai fejlődés olyan autók megjelenését eredményezte, már a 80-as évek elején, amelyek nagyok és erősek voltak, de mégsem fogyasztottak feltétlenül sokat.
Természetesen az élményt és a gumicsikorgást meg kell fizetni, a fogyasztás mértéke jelentősen függ a vezető vérmérsékletétől és kedélyállapotától. (megjegyzendő, hogy ez nem tipikusan amerikai autós jelenség, szinte minden benzines nagymotoros autóra érvényes.)
Ilyen autót általában nem azért vesz az ember, hogy boltba járjon vele bevásárolni, vagy a gyermeket vigye, hordja iskolába. :) Egy ilyen autó leginkább hobby célokra praktikus, elsősorban nyáron, vagy szép időben való élményautózásra hétvégén.
Általában egyfajta fanatizmus kell ahhoz, hogy valaki vegyen és eltartson egy ilyen járművet.
Sok gondoskodást és szervizben állást jelent, mire az ember egy olyan autót kap, amely kívül és belül egyaránt megállja a helyét korához és a többi autóhoz képest, még akkor is, ha eleve szerencséje volt a vétellel.
A legtöbben tudják, hazánkban szinte lehetetlen olyan Pontiac Firebird / Trans Am-et kapni, amelyet ne hajtottak volna ronccsá egyszer.
Sokan vad szórakozás céljára vesznek ilyen autót, aztán hajtják, ameddig csak lehet. Nem nehéz, hiszen a V8-as motorral felszerelt erőforrás bőven biztosítja ezt a lehetőséget. Aki azonban erre a szórakozásra vágyik, nem árt teljesen megerősítene a fontosabb részeket. Váltótól kezdve, a motorig, sok egyedi tuning alkatrész kell ahhoz, hogy az autó valóban, rendszeresen kiállja ezt a fajta megpróbáltatást.
Sokan persze egyfajta Corvette pótléknak tekintenek rá, mivel formavilágukban hasonlítanak.
A két autó teljesen különböző karakterű és képességű jármű, árában is különböznek. Az egyik sportkocsi, a másik pedig sportos tulajdonságokkal rendelkező túraautó, tehát GT. A Corvette egy precízen tervezett, sportautó, melynek sok eleme versenytechnikából származik. Kemény futómű, pontos irányítás és stabilitás jellemzi, kategóriájában magasabb szintet képvisel.
A Pontiac Firebird egy izomautó tulajdonságokat magában hordozó gép, egy igazi nyers, férfias karakterű jelenség, hátul klasszikus merevtengellyel. Felszereltségében, presztizsben és minőségében alulmarad, ám cserébe kapunk még plusz két ülőhelyet hátul, igazi fém karosszériát, valamint egy teljesen egyedi és semmihez sem hasonlítható érzést. Egyébként teljesítményben sok különbség nincsen a két autó között, bizonyos modellek ugyanazt az 5.7 TPI motort kapták, amely a Corvette hátsó kerekeinek félelmetes hajtásáért is felelős.
Ezzel az autóval régi álom teljesült, gyermekkori fanatikus vágy volt, amelyet természetesen az akkor még divatos és közismert Knight Rider keltett fel.
Az autó egy szerencsés sorozat eredményeként került hozzám, amelyet hosszú és alapos keresgélési folyamat előzött meg.
Ha hinni lehet a szemnek és az autó állapotának, akkor 34000 mérföldet futott, két szolid tulajdonos használata alatt.
A vételt egy szervizi látogatás előzte meg, amely során világosan kiderült, hogy igen jó állapotban van, nem csak esztétikailag de műszakilag is. Ez számomra elengedhetetlen része és feltétele volt a vásárlásnak.
A próba után már nem volt kérdéses, hogy mi legyen a madár sorsa.
Ezzel a tűzmadár elhagyta régi fészkét, új gazdára lelt és új fészket rakott új otthonában. :)
Az autó története bővebben, képekkel a következő linken olvasható el és nézhető meg:
http://v8cars.hu/vehicle.php?vehicle=4812fec997222
Vegyük csak végig az autó fontosabb részeit.
- Külső megjelenés:
A külső önmagáért beszél, előremutató sportos forma megspékelve pár izomautós vonallal.
Nem mai darabról beszélünk, de még ma is rengeteg emberből vált ki csodálatot és tiszteletet megjelenésével. Feltűnő jelenség a magyar utakon, még mindig.
Ha máshonnan nem, felismerik a 80-as évek egyik híres sorozatából, ahol ennek a fajta autónak egy kicsit átalakított változata játszotta az egyik főszerepet.
A rozsda általában nem szokott gond lenni, ha igen, akkor is leginkább csak az idősebb példányoknál jelentkezik.
- Utastér:
Az utastérben viszonylag kellemes anyagok vannak, mind a szövetek, a kárpitok és a borítások többsége is kellemes tapintású. A belső tér magában hordozza a sportosság jegyeit, a kerek műszerek és az egyszerűség jegyei mind megtalálhatók.
Az esetlegesen bekövetkezett zörgések, nyiszogások a magyar utak minőségének a következményei lehetnek.
A felszereltség rendelés függő, de általában egy felszereltebb típusban megtalálhatóak a fontosabb korabeli extrák, ilyen az automataváltó (nem mindegyik esetben) az elektromos ablakok és tükrök, a központi zár, a tempomat, a klíma, a ködlámpa, a rádiós magnó, a hátsó ablak fűtés, az elektromos csomagtartó vagy 1990.-től vezetőoldali légzsák.
Az első két ülés nagyon kényelmes, hosszabb út után is viszonylag pihenten száll ki belőle az ember. A két hátsó ülésen a látszat ellenére is el lehet férni, de ez leginkább a normál vagy kisebb termetű emberekre vonatkozik
A csomagtartó nem valami nagy, de kisebb bőröndök és táskák azért beférnek, szükség esetén előre dönthetők a hátsó ülések is.
Ha levehető targa tetővel rendelkezik az autó az külön élmény, főleg nyáron. Másik előnye, hogy sokszor a klíma használata is megspórolható, a kellemes szellő elegendő hideget biztosít, ha nem, akkor az könnyen orvosolható a gázpedál használatával. Hátul ülve ez már zavaróbb lehet, magasabb sebességnél igazi szélviharhoz hasonlít. :) Egyedül a gumikéderekre érdemes odafigyelni.
- Futómű:
A futómű a GT-knek megfelelően, csak kellemesen sportos, de nem kényelmetlen. Ráz ugyan, ami inkább az itthoni útviszonyoknak köszönhető, de bőven a határokon belül teszi mindezt.
A kanyarokban viszonylag stabilnak mondható.
A Firebird elég alacsony ezért érdemes vigyázni a fekvőrendőrökkel meg a bukkanókkal.
Parkolni már nehézkesebb, mivel kb. 5 méter hosszú, de kellő odafigyeléssel végrehajtható. Külön megnehezíti feladatunkat az, hogy nagyon nehéz megbecsülni az autó elejét, mivel az lefelé ível és nagyon hosszú. Érdemes jól megbecsülni a távolságokat az orr és a közeledő tárgy között, különben könnyen kárt tehetünk az első lökhárítóban.
Sajnos a magyar utak minősége miatt, érdemes végiggondolt útvonalakat használni,lehetőség szerint kerüljük a gödröket, kátyúkat.
Az autó egyébként kezes, jól uralható.
- Fékek:
Ebben elöl tárcsafék, hátul dobfék található, de kapható volt 4 tárcsafékkel is. Különösebb hátránya nincs, szépen adagolható és ha kell aránylag hatásosan fékezik.
- Motor és váltó:
Az amerikaiak inkább a tartósságot tartották szem előtt, ezért a motorokat nem hegyezték ki annyira. Ezek a nagy V8-as motorok kevésbé pörögnek, és méretükhöz képest gyengébbek is papíron, mint hasonló nagyságú európai társaik, ugyanakkor rendkívül tartósak. Azért teljesítmény tekintetében sem kell szomorkodnunk, csalókák az adatok, mert a sok lóerő, és a sokkal több nyomaték gyakorlatilag nem hagyja magát alázni könnyen, sok esetben még a nála erősebb vetélytársakkal is felveszi a versenyt.
Ebben is egy ilyen 5 literes központi befecskendezéses motor található.
Gyárilag 170 lóerő és 346 Newtonméteres nyomaték, amely szépen mozgatja az autót, szégyenkezés nélkül.
Ha erősebbre vágyunk, akkor választhatjuk szintén 5 és 5.7 literes TPI (hengerenkénti befecskendezéses) motorral is.
A Firebird automata váltóval igazán 1-es és 2-es fokozatban húz, 3-asba már picit veszít az erejéből, és érzésre se sokat érzünk, de senkit ne tévesszen meg, még akkor szépen kúszik a mutató, akár 200 km/h-ig is. A 4. sebességnek inkább fogyasztás és fordulatszámcsökkentő szerepe van.
Ha gumit akarunk csikorogtatni vagy égetni nem kell padlógázt adni. Hirtelen negyed vagy félig benyomott pedálnál már elkezd táncolni az autó hátulja, de ha az ember eltalálja azt a pontot, mikor még nem pörögnek ki a kerekek, igen dinamikusan lehet vele indulni, mivel a nyomaték nagy része már alapjárattól a rendelkezésünkre áll, ilyenkor annak rendje és módja szerint vágódunk bele az ülésekbe. :)
Emelkedőket természetesen nem érzi meg. :)
Az amerikaiak népük kényelmessége végett nagyrészt automata váltóval szerelték és szerelik fel az autók nagy részét. Ezen szokás és mondhatni tradíció folytán nagy tapasztalattal rendelkeznek e téren.
A 4 sebességes overdriveos automataváltó jó kiegészítítője a V8-as erőforrásnak.
Szinte pontosan tudja, hogy mit akar a vezető és mindig annak megfelelően vált. Higgadt vezetésnél szinte észre sem vehető a váltó finom áramlása a fokozatok között. Megkockáztatom, akár a mai modern váltókkal is felveszi a versenyt.
Az overdrivenak köszönhetően 4.-ben 100 km/h-nál a fordulatszám csak 1500/perc
Az elektronika valahol 200 km/h-nál letilt, de a motor és a váltó képes lenne jóval efölötti sebességet elérni.
Ha tisztességesen odalépünk neki, alacsonyabb sebességnél nem röstell kettőt visszaváltani.
Ami a fogyasztást illeti, városban (Magyarországon, Budapesten) saccra kb.: 14-16 liter között lehet, viszont országúton (nem autópálya) kellő önmegtartóztatással akár 10 literes fogyasztás is kijöhet, ami azt gondolom igen jó érték egy ekkora motortól.
Emellett egyéb járulékos költségei sem túl magasak.
A motor legproblémásabb része az elektronika, ami korából adódóan időről, időre itt vagy ott felmondja a szolgálatot, ami sokszor rejtélyes hibák jelentkezéséhez vezet. Kis apróságok, és a motor már nem is akar elindulni. Ja és a hangjáról még nem is esett szó. Semmi sem hasonlítható az amerikai V8-asok jellegzetes bugyborékolós hangjához!!!
Nem kell aggódnunk a zöldkártya miatt, hiszen a legtöbb modell már tartalmazza a katalizátort is.
Jól beállított motor esetén akár a kis köbcentis autókat is megszégyenítő értékeket produkál zöldkártya méréseken.
Amire érdemes odafigyelni a motornál az még a hűtés. Ezek a motorok sokszor magasabb hőfokon üzemelnek, mint az átlagautó, így fontos a megfelelő hűtés.
Gyári állapotban A Pontiac Firebird kiváló túraautó, jó menettulajdonságokkal. Izgalmas és nem mindennapi megjelenése pedig megunhatatlan. Mehetünk vele lassan cirkálva, élvezhetjük a jó időt ,a tájat és a zenét vagy a V8 hangot, de mehetünk vele dinamikusan is, ekkor pedig a gyorsulást valamint a mélyről jövő hangját. Persze néha némi állatkodás is belefér, hiszen adja magát az autó hangulata, de annak megfelelően csak mértékkel. :)
Az utóbbi esetben nem árt, ha számolunk a többletfogyasztással és ha tisztában vagyunk a gumik árával. :)
Egy jó állapotú rendszeresen karbantartott típus sokáig kiszolgálja tulajdonosát.
Ha pedig nem sajnáljuk rá a pénzt, faraghatunk belőle egy brutális aszfalt és gumifaló, lámpától lámpáig büntető autót!
A vásárlásnál fontos, hogy tisztában legyünk az adatokkal és az értékekkel, illetve az is jó, ha már rendelkezünk némi tapasztalattal amerikai autókról.
Az autó árával kapcsolatban leginkább az állapota és az, hogy mennyit futott a döntő. Rossz állapotban lévő autót vehetünk olcsóbban is, de a jó állapotnak örvendő jármű árát megkérik, mivel kishazánkban ez a ritkábbik kategória.
Ez az autó Legendának született és legenda is marad!
Nagy kaland meglovagolni a tüzes madarat, különleges módon nyújt egyszerre szabadságérzést, egyediséget és amerikai V8 életérzést egyaránt.
Igaz különlegesség, minden benne eltöltött perc egy élmény!
Csak szeretni lehet!
Hibalista
- A szokásos kopó dolgok cseréjén kívül, a vízpumpa, a benzinszivattyú, a rozsdás kipufogódob, és az oxigén szenzor cseréje valamint a generátor kábeleinek helyes bekötése, és volt némi kontakt hiba is az elektronikában. - Az alkatrész igazából alig drágább, mint más autóhoz, ez általában nem szokott problémát jelenteni.
Ide hordtam szervizbe
Ha szervizelni kell, érdemes olyan emberhez, céghez vinni, akik csak, vagy részben foglalkoznak amerikai autók javításával.Én a Gyürki és Társa KFT-t tudom ajánlani. Nagyon rendes társaság és értik a dolgukat.
Értékelése: 9
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (6) | Évjárat | 1990 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | év |
| Teljesítmény | (7) | Km vásárláskor | 54303 |
| Megbízhatóság | (7) | Vezetett km | 10000 |
| Szerviztapasztalat | (9) | Átlagfogyasztás | 14 l |
| Előző autója? | Mercedes, több is | Következő autója? | Marad a Firebird, mellette még lesznek... |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.1/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan