A temetőig, kérem!
Szöveges ítélet
Idén nyáron a nagyszülők a következő feladványt adták: fehér színű, 24 éves pályafutása során három alkalommal is lefestett, sárhányóinál mégis rozsdával gazdagon csipkézett Škoda Favortijukat, melyben évek óta csak optikai tuningként szolgál a sebességmérő, az üzemanyagszint jelző, a fűtés kapcsolói a rádió és egyéb felesleges úri huncutságok...szóval hogy a fehér Sárkányt valami frissebbre cserélnék. Annál is inkább mivel vészesen közeledett a kötelező műszaki vizsga dátuma és úgy érezték, amennyiért egy közepesen romlott erkölcsű vizsgabiztos még hajlandó volna áttrükközni a PC-s kontroll és kamerák kereszttüzében a járgányt, a kenőpénzt megspórolva akár "új" kocsit is vehetnének. Adott volt tehát egy 1000 Eurós, azaz nagyjából 300 ezer forint körüli kisnyugdíjas büdzsé a vásárlásra és a követelmény, hogy életük végéig kitartson. Ehhez én még hozzácsaptam a tényt, hogy főleg rövid, illetve közepesen hosszú utakra lesz a kocsi (70 év felett és 3 agyvérzés után az ember már nem megy kocsival Horvátba nyaralni) és hogy a nagyszülőknek kertjük és szőlőjük is van, kettő.
Értelemszerűen ezért először Lada Nivában, Suzuki Vitarában gondolkodtam. Ám azok vagy jócskán meghaladták az anyagi kereteket, vagy már a durván Photoshoppolt képeken is látványosan rohadtak, esetleg ezek kombinációját alkották. Illetve volt még az Osztrákból okosba' papírok nélkül lehetőség, de az tényleg csak az extrém sportok kedvelőinek való. Le kellett hát mondani a 4x4-ről és kezdtem a hagyományos személykocsik listáját böngészni. A szedánt eleve kizártam, mert abba nem lehet igazán jól pakolni méretes tárgyakat. A Suzuki Swifttől elrettentett a Favoriténál is rosszabb passzív biztonsága...ez már szinte visszalépésnek számítana, a Feliciától pedig a minden kocsihoz szériában adott rozsdásodási hajlam tántorított el. Ekkor jött az ötlet, hogy ha már nagy kell, legyen igazán nagy, mondjuk egy kisebb furgon. A Kangook sose tetszettek, a régi Caddyk, Incák és Combók hátsója meg mindig is ormótlannak tűnt. Így sikerült második nekifutásra lecsapni egy '98-as Peugeot Partner 1,9 D-re.
A kocsi kívülről eléggé le volt harcolva, sokat állt a szabad ég alatt s ez meg is látszott a teljesen kimattult fényezésen. Ami viszont meglepett, hogy rozsdásodás jelét egyáltalán nem mutatatta, a motorja pedig pöccre indult.
A motor a vásárlást követően kapott új vezérműszíjat, olajat, olaj és levegő szűrőt – mind elég mizerábilis állapotban volt, ami az előző tulaj hanyagságának tudható csak be. A karbantartást követően sem lett belőle egy szélvész, de érezhetően fellélegzett a motor hála a szabad légutaknak és a tiszta olajnak. Még a próbakör során a műszerfalon tudatta, hogy vészesen fogy a fékolaj. Hamarosan kapott is egy új jobb hátsó fékcsövet, amivel megszűnt a szivárgás, illetve egy új szervófolyadék csövet is, mert a szerelő ott is enyhe szivárgásra bukkant. Kellemesen meglepett viszont a tény, hogy az említett fékolajon kívül a motorolaj szintjének is van beépített őrzőangyala, így nem kell a motorháztetőt feleslegesen nyitogatni.
A kipufogót kellett még kiszerelni, ami két embert megkövetelő munka, mivel a cső a dobbal együtt egyetlen kb. 2 méter hosszú darabból áll és egy-két helyen hegesztésre szorult.
Ezen kívül a kuplung kinyomócsapágy hallatja még a hangját minden kinyomásnál, de egyelőre még nem volt idő a cseréjére.
Ezeket az aprónak mondható hiányosságokat leszámítva, főleg a korára való tekintettel teljesen jó vételnek bizonyult az autó. Gyakran használom én is napi ingázásra, illetve megtettem vele egy hosszabb utat is (220 km oda, majd ugyanannyi pár nap múlva vissza) közúton, mivel egyelőre autópálya matricát nem kapott. Bár a 140 km/h-ás végsebesség tudatában erősen kétséges, indokolt volna-e egyáltalán az ilyen fajta invesztíció, hiszen a motor 80-as sebesség táján érzi igazán jól magát ötösben, a 90-100-as tempóba belekóstolva erőteljesen felemeli a hangját és a szél is belekapaszkodik a meredek szélvédőbe. Volt az a hosszú egyenes útszakasz, ahol sikerült 120-at kipréselnem belőle, de nagyon nem szerette ő se, én se, így azt hiszem maradok a közúti poroszkálásnál és az autópályát inkább elkerülöm. Annál is inkább, mivel magas fordulatokba hajszolva az étvágya is megjön és látványosan megindul az üzemanyagmérő mutatója lefelé.
Az amiért viszont megvettük, nem okozott csalódást: a csomagtartó példaértékű módon pakolható. Csak hogy pár példát említsek: 5 üléssel is 3 zöldséges láda elfér egymás mellett, vagy éppen 6 db púposra tömött zsák állítva. Ledöntött hátsó ülésekkel pedig belé tuszkoltunk nem kevesebb mint 12 széket egymás hegyére hátára állítva – ekkor először valóban hasznos volt a máskor túlzónak tűnő belmagasság.
Azóta a kocsi kapott egy új fényezést is, aminek sajnos a kivitelezése eléggé kisipari minőségűre sikeredett, de ez van, ha az ember nem akarja egy komplett festéssel megduplázni a kocsija értékét. Egy nagytakarítás után a belseje is szinte újszerű lett. Bár az egész fekete műanyagból van fröccsöntve, porszívóval és vizes ronggyal tökéletesen tisztítható és ebben a korban, vidéki nyuggerwágen státuszban ez már sokkal inkább erény, mintsem hátrány.
Még egy utolsó pozitívumot el kell mondanom, ami városban vezetve tűnt fel, mégpedig az, hogy a rövid váltó miatt egyáltalán nem hat olyan lomhának mint közúton. Könnyedén tartható vele a többi autó tempója, a magasabb üléspozíciónak, nagy üvegfelületeknek és dobozos kialakításnak köszönhetően pedig tökéletesen felmérhető, hol tartanak éppen a kocsi sarkai – tolatásnál is. Nem kell radar, se kamera, lehet ezt így is. Persze pont a sok üveg miatt fog hiányozni majd nyáron a klíma, mert folyamatosan fújatnom kellett kintről a hideg levegőt az október végi napsütésben, hogy rám ne olvadjon a dzseki.
Hogy tényleg ideális autó legyen a Partner, kéne még egy turbó a szívó 1,9-es blokkra, továbbá klíma a nagy ablakok végett és egy tisztességes váltó, mert ennyire akadozó bottal, ami minden fokozatba úgy esik be, mintha mindjárt el akarna törni utoljára faros Škodában találkoztam. Ilyen változatot azonban legfeljebb az újabb, facelift utáni modellek között találhatunk. Csak azok már gyakran háromszor meghaladják a fent említett keretet. Ennek ellenére azt mondom, aki öreg és falusi, pláne nagy kertje van: vegye, imádni fogja! Aki meg fiatalabb, de kell a sok hely és a praktikum, vegye a kevésbé problémás újabb 1,6 HDi-vel, klímával – ő is szeretni fogja.
Hibalista
- Vásárláskor 300 ezer valós km után: kuplung kinyomócsapágy, elülső futómű kopogása, hátsó fékcső szivárgása, szervócső szivárgása
Ide hordtam szervizbe
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (8) | Évjárat | 1998 |
| Kényelem | (4) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (2) | Km vásárláskor | 300000 |
| Megbízhatóság | (8) | Vezetett km | 5000 |
| Szerviztapasztalat | (7) | Átlagfogyasztás | 6 l |
| Előző autója? | Fabia | Következő autója? | Rav4 |
| Ennyire szerette | (7) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (6.8/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan