Sikerült megszeretnem
Szöveges ítélet
Hol is kezdjem? A legjobb lesz Ádámnál-Évánál... Mivel a Fiat diesel nem tetszett ezért franciát kerestem, elsősorban Peugeot 405-öst, szívódieselt, mert az állítólag tartós. Sajnos az anyagi lehetőségek erősen korlátoztak, így valamirevaló példányt nem találtam, ezért akkor egy Citroën BX lett ("Jóbarát" címmel az írás megtalálható róla itt.) Akkor az az írás úgy ért véget, hogy "Ásó, kapa, nagyharang..." Persze az ember gyarló, elkezdtem hirdetni. Mivel jó állapotú volt el is vitték egy hideg téli napon, amiben semmi kifogásolható nincs, mert dízelt hidegben szoktak venni a hozzáértők. Ott álltam autó nélkül, másnapra jó lett volna egy, hogy reggel a mínusz 15 fokban ne kelljen kerékpároznom. A BX hirdetése közben persze már nézegettem a leendő utódját, mely elsősorban egy Mercedes 124 250D vagy 300D képében látszott körvonalazódni. Itt most nem arra kell gondolni, hogy csalódtam a híres francia D9B motorban, mert helytállt az minden körülmények közt, csupán szerettem volna egy nagyobb teljesítményű szívódieselt, ennek pedig a Mercedes tökéletesen megfelelt. Szóval, egy hideg téli hajnalon - ahogy kell - elindultunk hozzáértő barátaimmal Mercit venni, este pedig, amikor hazaértem, egy Peugeot 405-el álltam be a garázsba, majd letettem az asztalra a három évvel idősebb Mercire szánt pénz felét.
Az autó egy barátomé volt, tudtam, hogy nincs különösebb baja, hisz ismertem, gyakran ültem bent és mint az férfiemberek közt lenni szokott az autóink minden kis gondjáról-bajáról tájékoztattuk egymást. Nem akartam TD-t, mert arra vigyázni kell, könnyen lesz hengerfejproblémája, a turbo is egy csomó hiba forrása, ugyanakkor a szívó egyszerű, mint a faék. Mivel a barátom adott némi kedvezményt, gondoltam minimális haszonnal továbbadom a hideg napok elmúltával. Volt néhány apró, bosszantó hibája, amelyek fillérekből orvosolhatók voltak. Például indítózáskor beremegett a kipufogó - az egyik csavar volt szakadt, mely az öntvényhez rögzíti a csövet. 3000rpm fölé nem igazán akart forogni. Erre a hibára csak később találtam megy a megoldást: egy 10cm-es gumicső volt elrepedve. De a legbosszantóbb a váltó volt: recsegett, nehezen vette a fokozatokat, néhány fokozatban úgy bent ragadt, hogy alig lehetett kicibálni. Szerencsére tudtam, hogy annak idején a cimbora nem hallgatott rám, és a gyári ajánlás szerinti BV váltóolaj helyett beletett valami sokkal jobbat. Nos, én lecseréltem Esso BV-re, így a váltót is ki lehetett pipálni. A népek meg csak nem akartak jönni 405-öt venni, én meg egyre inkább kezdtem megszokni a szívódieseltől teljesen eltérő karakterisztikájú motort. Kezdetben főleg városban volt rossz vele autózni. A szívóval lehetett 50km/h körül autózni 5-ben, a TD-nél ez csak szenvedés, rángatózás volt. Kint aztán elemére talált, mindjárt szerethető autó vált belőle. Idővel megtanultam, hogy 50-el harmadikban autózunk, mert akkor kb. 2000-et fordul a motor percenként, így van némi turbónyomás is, ami hasznunkra válhat, ha esetleg meg akarnánk indulni. Ilyenkor egy "gázfröccs" (ahogy a hetvenes években mondták volna), és a fordulatszámmérő felugrik 3000-re (a tükörben kisebb füstpamacsot figyelhetünk meg), a sebességmérő pedig máris 70 körül jár, esetünkben ugrál, mert a mutató ennyi idős francia autókban elég nyugtalanul viselkedik. Ilyenkor érdemes kapcsolni a következő fokozatot, a fordulatszám visszaesik 2200 körüli értékre, gázt adunk (füstpamacs), ismét 3000, és már 100-nál fickándozik a mutató, lehet tenni az ötödiket. Persze ez csak melegen mehet így, hideg motorral 2000-nél elváltva egy kopottabb szívódiesel komoly ellenfél lehet annak, aki szeret versenyezni. Közben eltelt egy-két hónap, volt egy-két gömbfej, stabilizátor-szilent, toronycsapágy, motortartó gumibak csere, de az ilyesmi belefér. Ezek már nem egészen filléres alkatrészek voltak, de nem kell komoly költségekre gondolni. Kitavaszodott, én meg még mindig a téli gumikkal radíroztam az aszfaltot. Valaki árult egy Peugeot 405 Mi16-ra való felniszettet, megvettem, gondoltam majd belekalkulálom az eladási árba, vagy eladom külön. Talán itt tört meg a jég... Azok a felnik annyira jól álltak az autón, hogy elkezdett tetszeni. Addig olyan baltával faragottnak tűnt, amit még jobban erősített a kombi volta, ezek a felnik valahogy ezt a "kockaságot" törték meg úgy, hogy az összhatás a szemnek nagyon kellemes lett. Tessék-lássék árulgattam egy kicsit, mert mégiscsak TD, én meg azt ugye nem szeretem... Vagy mégis? Mert azért jó, amikor megindul, kint is egész jól használható, autópályázni is szeret (igaz, autópályán csak évente egyszer-kétszer járok). Van baja? Nincs! Hengerfejes lett? Nem, pedig egyszer egy irtózatosan böszme nagy utánfutót is húztam megpakolva vagy 500km-t. Akkor? Akkor maradjon... de hát a Merci! Mindegy, a következő az lesz, de addig is ez tökéletesen megfelel, úgyhogy le is vettem a hirdetést. Két hiba marad még hátra, amiket nem én szerettem volna kijavítani, de ha már úgy esett, hogy marad, akkor muszáj volt ezekre is sort keríteni. Az egyik azoknak a kis hólyagocskáknak a képében jelentkezett, amelyek elcsúfították a küszöb hátsó részét és egy darabon a hátsó sárvédőívet. Karosszériás szépen megjavította, a festő lefújta, már csak a repedt szélvédő maradt hátra. Egy éves együttlétünket ünnepelve - valamint tekintettel a közelgő műszaki vizsgára - ennek cseréjére is sor került. Úgy ment KF-es műszakira, hogy semmit nem kellett javítani rajt, még a féket sem mérettem meg előtte.
Az autó maga nagy, kényelmes, igazi túrázó. Hátul is van hely, a gyerekek még nem panaszkodtak. A csomagtartó jól pakolható, az ajtó a padlószinttől nyílik, eldöntött hátsó ülésekkel egy 170cm hosszú sík placcot kapunk, mely két gyermek részére alváshoz kitűnő. Magamfajta, nem túl hosszúra sikerült felnőtt ember is megpróbálkozhat vele, de ilyenkor érdemesebb kicsit átlósan elhelyezkedni. A csomagtérajtó jobb oldalára az van írva, hogy: GRDT. A "D" gondolom a dízelt jelenti, a "T" vagy a turbót vagy a kombi voltát az autónak (esetünkben ez nem derül ki) a "GR" meg valószínű, hogy a következő felszerelési cikkeket akarja jelenteni: szervokormány, elől elektromos ablakok, ABS, fordulatszámmérő, elektromos tetőablak, központizár. Mivel ´93-as, így már az újabb műszerfallal találkozhatunk a sofőrülésbe süppedve. Igen, süppedve, mert eléggé - talán túlságosan is - lágy, puha az ülés, ennek ellenére hosszú távon sem kényelmetlen. Van deréktámasz is, de azt az első hosszabb úton kiiktattam, engem nem igazán támasztott, kényelmesebb nélküle. A motorja az olajat nem eszi, a gázolajat viszont igen, mintegy 6 litert kell utántölteni 100 kilométerenként, de az ilyen gyakori töltögetés elkerülése érdekében a tervezők egy 70 literes tartályt építettek az autó alá, így elégséges 1000 kilométerenként feltöltés céljából megállni. A motor amúgy kicsit mindig olajos, de nem csöpög (állítólag teljesen tiszta nem is létezik ebből a fajtából). Ez a kevés olaj hosszabb utak során szépen leég, így enyhén égett olajszagot vélhet felfedezni a figyelmes szagláló, szerencsére csak az autón kívül. A fűtés-szellőzéssel minden rendben van, talán azt említeném meg negatívumként, hogy a fűtőmotor - mely több fokozatban állítható - nem kapcsolható ki teljesen. Szerintem jó lenne szerencsétlennek néha pihenni, de a konstruktőrök úgy gondolták, hogy ha a motor jár neki is működni kell legalább egy minimális fordulatszámon. Teljes fordulaton, fűtés állásban, meleg motornál, ha az ember az orcájára irányítja a légáramot, elakad a lélegzete a forró levegőtől. Ez így van jól, a fűtés legyen fűtés, legfeljebb nem használom ki teljesen. Mondják, hogy a hátsóhíd a gyengéje. Eddig nincs baja, tehát valószínű, hogy cserélték, mert az óra túl van a kétszázezren, és ennél többet még egy híd sem bírt. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy hátul dobfékek vannak, annak ellenére, hogy - hozzáértők szerint - a TD-hez hátra tárcsafék járt gyárilag. Ennek szellemében, ha ez a híd kibukik alóla, szeretném visszaállítani a gyári állapotot, bár a dobfékekkel eddig nem volt gondom.
Mit mondjak még róla? Eddig mindig indult amikor kellett, sohasem hagyott cserben. Habár ha jól belegondolok ez nem egy korszerű, túlelektronizált autó, tehát el is várható tőle, hogy mindig készenlétben álljon. A jövőt meg majd meglátjuk, a Merciről még nem mondtam le, de szerintem ez a Peugeot még pár évig elvisz minket mindenhová, ahová autóval el szeretnénk jutni. Még a csomagjainkat is hozza...
Hibalista
- Gömbfejek, szilentek, toronycsapágy.
Ide hordtam szervizbe
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (8) | Évjárat | 1993 |
| Kényelem | (9) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 197000 |
| Megbízhatóság | (9) | Vezetett km | 17000 |
| Szerviztapasztalat | (7) | Átlagfogyasztás | 6 l |
| Előző autója? | Citroën BX 19 TRD | Következő autója? | Mercedes |
| Ennyire szerette | (8) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (7.3/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan