A hisztis francia
Szöveges ítélet
Ha jól emlékszem 2008 nyár végén indult a kapcsolatunk, de már a kezdeteket is beárnyékolta pár apróság, ami előrevetítette, hogy ez a l'amour bizony nem lesz felhőtlen. Nem is lett. A kilométeróra 220 000 körül állt, de szerintem lehet, hogy egyszer már átfordult, vagy éppen ide sikerült pörgetni. Röviden: A sógorom révén potom pénzért (150 000 huf) jutottam hozzá egy Peugeot 405 Mi16-hoz, ami ráadásul az úgynevezett US model volt, vagyis amerikai piacra készült, később hozták be magyarországra. Ez volt az első saját tulajdonú autóm, örültem, mint majom a farkának. Az amerikai kiadás néhány apróságban különbözött csak az európaitól: Elektromos biztonsági öv-behúzó, elöl-hátul hosszabban kinyúló lökhárítók, hátul kockarendszám. Amúgy a kocsi full-extrás volt: szervokormány, ABS, tempomat, klíma, elektromos ablak elöl-hátul, teljes bőrkárpit, fűthető ülések, fűtött tükrök. Az autó nagyon-nagyon kényelmes és tágas volt, olyan, mintha egy bőrfotelbe ülnék. Mellesleg egy 1.9l-es 16 szelepes dupla vezérműtengelyes motorja volt, ami igen meggyőzően ment, megállítani könnyű volt a harapós fékekkel (elöl-hátul tárcsafék), a kanyarokban is élvezetes volt a sportos futóművel. De ne szaladjunk ennyire előre.
Amikor elhoztam a kocsit, rögtön feltűnt, hogy az alapjárat "kicsit" magasabb a kelleténél, olyan 2000-2200 körül. Arra hamar fény derült, hogy az előző tulaj megfúrta (!) az alapjárati szelep házát és egy csavart belehajtva megpróbálta megakasztani a szelepet. Nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek, de a szelep cseréje (15 000huf)sem hozott látványos javulást, tudtam, hogy valahol fals levegőt szív a motor, végül több repedt gumicső cseréje után az alapjárat helyreállt.
A következő nagy meglepetés akkor ért, amikor egy tankolás után a kulcs elfordítását követően nem történt semmi. Ottragadtam a benzinkúton, elég ciki volt, főleg, hogy a kutas előtte süvegelte meg a kocsit, hogy mennyire tetszik neki. Végül pár segítőkész autóstársam betolta a kocsit, amivel így sikerült hazakecmeregnem, és az önindító cseréje (20 000 huf)oldotta meg a problémát. Itt fűzném hozzá, hogy ehhez a típushoz néha borzasztóan nehéz volt alkatrészt találni a ritkasága miatt. Az önindító is ilyen alkatrész volt, végül egy igen érdekes helyről sikerült megszerezni, a puszta közepén álló romos épületekben működő bontó nem volt túl bizalomgerjesztő, a tulaja telefonban a címre vonatkozó kérésemre azt mondta, hogy nincs címe, csak gps koordinátákat tud adni. Egy szó mint száz, egy kalandos kiruccanással megszereztem az önindítót,és azt hittem, most már megnyugszik az autó lelkivilága, és vele együtt az enyém is.
Később elfosta magát a kormánymű, az összes olajat a kocsibeállóra nyomta,
Mondanom sem kell, hogy nem volt egyszerű kormányművet szerezni, végül szerencsém volt, egy segítőkész úriember hozott nekem egy bontott darabot mindössze 20 000 ft-ért, úgyhogy hamar megoldódott a gond. Itt is leírnám egy megfigyelésemet, nevezetesen, hogy a szervószivattyú meghajtása a vezérműtengelyről történik egy külön ékszíjjal, amit soha nem tudtam rendesen megfeszíteni, mindig nyikorgott, amit én elég furcsának tartottam, de betudtam a francia tervezés csodájának.
Később szétesett a kuplungszerkezet, természetesen kb. 100 km-re otthonról, az egyetlen sebesség amit bevett az a 3. volt (azt is nagyon nehezen), úgyhogy így tettem meg a hazáig vezető utat. Cserélni kellett a teljes kuplungot (60 000 huf).
Nem sokkal ezután vad rángások közepette lehelte ki a lelkét a gyújtótrafó, (persze ez is messze otthontól a puszta közepén szakadó esőben). Egy drága jó barátom hazavontatott és kicseréltem a gyújtótrafót (15 000 huf).
Eddigre már nem voltak illúzióim a kocsival kapcsolatban, de mégis valami naiv bizakodás volt bennem, hogy ha már ennyit ráköltöttem, nem sok minden maradt, ami elromolhat. Milyen buta voltam. Sok minden maradt, ami elromolhat, s ahogy Murphy megmondta, ezek a dolgok el is romlanak.
Egyszer 3.-ba akartam lökni a váltót, és egy hangos csattanást követően a hajtás megszűnt, a motor csak pörgött, a kezemben a váltókar meg úgy járt mint egy fazék puding közepébe állított fakanál. A szétesett váltórudazatnak köszönhetően napoztam egy kicsit a 3-as főút mellett, végül egyszer csak egy segítőkész rözsós kolléga megállt, és hazavontatott. Apropó váltókar! Valami nagytudású annak idején egy fémből készült váltógombot szerelt a kar végére, ami jól nézett ki, de télen hozzáfagyott nyáron meg hozzásült a tenyerem, szóval nem volt nagy ötlet. Azt hiszem ekkoriban volt az, hogy elkezdte forralni a vizet, de akkor még nem nagyon törődtem a dologgal, betudtam a nyári kánikulának, és amúgy sem volt vészes a helyzet. Meg már jött az ősz, a hűvösebb időben nem forrt a víz. Aztán egy téli estén (már cseppet sem gyanútlanul) autókáztam a barátnőmhöz, amikor egy kanyarban a kormány vadul rázkódni kezdett a kezemben, azt hittem ki akar esni az egyik kerék. Gyorsan félreálltam (ez már megszokott manőver volt számomra). A tűzforró felniből egyből rájöttem, hogy bizony befogott a bal első fékem, fékcső csere, a féktárcsa hullámosra sült, ezt is cserélni kellett, a fékbetétekkel együtt (65 000 huf). Még ugyanezen a télen az akksi is bemondta az unalmast (23 000 huf), aztán jött a tavasz, a jó idő, és a vizem olyan gyönyörűen forrt, mint az én agyvizem amikor a dugóban álltam és a fűtést tökig föltekerve is éppen csak 100 fok körül tudtam tartani a vízhőfokot. Később már ez is kevésnek bizonyult, így már nem lehetett tovább halogatni a hengerfej leszedését. De ha már le volt szedve a hengerfej, nézzük meg a dugattyúkat is, úgyhogy a dugattyúgyűrűk is cserére kerültek. Végül is így majdnem 2 év szenvedés után egy remek állapotú motor duruzsolt a motorháztető alatt. Később csúsztatott kuplungnál az egész kocsi brutálisan elkezdett remegni, azt hittem egyből szétesik. Egy-két alkalommal csinálta, majd egy nagyon durva rengés után a kocsi megállt (milyen meglepő) és kiderült, hogy a váltót tartócsavarok közül eltört egy, és egy pedig nem is volt becsavarva, szóval a váltó gyakorlatilag leesett a kuplungról, még szerencse, hogy csak az utca elejéig jutottam vele (a szomszédság nem kis derültségére), így nem kellett messzire tolni hazáig.
Ekkor már egyértelmű volt a párhuzam egy hisztis pénznyelő nő és eközött az autó között. Olyan volt, mint egy problémás kapcsolat, ahol megvan az a bizonyos szikra és mindig abban reménykedem, hogy majd mostmár minden jobb lesz, és persze rengeteg pénzembe kerül, de nem sok pozitív dolgot kapok vissza. De valami mégis nagyon megfogott ebben a kocsiban, talán a ritkasága, a kényelme, nekem a kinézete is tetszett. Az általam átélt sok bosszúság mögött persze csak részben állnak típushibák, másik részről ott van a kókány szakbarbár sufni szervizek által véghezvitt undorító "javítások" tömkelegei. A legnagyobb probléma talán ez volt a kocsival, hogy mielőtt hozzám került, soha vagy legalább is nagyon régen volt rendesen szervizelve. A papírok szerint 1993-ban hozták be az országba, szerintem nagyjából eddig az időpontig látott a kocsi szakszerű szerelőt. Ha minden apróságot összeszámolok, a kis-és nagyjavításokat az alkatrészeket, akkor kb. félmillió forintot költöttem a kocsira (a vételáron felül). Nehéz elfogulatlan véleményt írnom, hiszen mindezek ellenére sok szép élményt szerzett nekem a kocsi, de nem tudok nem emlékezni az utak szélén ácsorgásra, nyitott gépháztető előtti fejvakargatásokra szentségelésre, és a zsebemből hózáporként kifelé hulló tízezrekre. Maga a típus nem egy rossz konstrukció, persze megvannak a gyengeségei, a röhejes hátsó futómű, a folyton elromló elektromos kütyük és a fent leírtakon kívül sok-sok bosszantó apróság. Ugyanakkor még 20 éves korában sem volt a kasznin rozsda, (csak a kipufogó rohadt el) ami azért nem rossz, ha megnézem, hogy már 6-7 éves autók rohadnak. A fűtése bivaly volt, télen 1-2 perc alatt olyan meleget csinált, hogy pólóban vezettem. A legnagyobb baja az volt, hogy nem bíztam meg benne. Mindig összeugrott egy kicsit a gyomrom, amikor el kellett indulnom vele valahová, hogy most vajon mi fog cserben hagyni, és hol fogok lerohadni. Első saját autónak nagy élmény volt, nagy tanulópénz, és komoly lecke.
Hibalista
- Könnyebb lenne leírni, hogy mi nem romlott el rajta, akkor elég rövid lenne a lista. De azért megpróbálom fejből összeszedni az elhalt alkatrészek listáját: alapjárati szelep, önindító, gyújtótrafó, generátor, egyszer szétesett a kuplung, szétrohadt kipufogó, leesett az ékszíjfeszítő, elfosta magát a kormánymű, szétesett a váltórudazat, később leesett a váltó (!!!), igaz nem teljesen, de lógott, és a kocsival nem lehetett menni. Egyszer befogott a bal első fékem és úgy maradt. A kocsiban volt klíma, de (természetesen) nem működött. Később elkezdte forralni a vizet, ezzel sok kellemetlen percet okozott nekem. Volt még továbbások-sok apróság, amit nem is tudnék most tételesen összeszedni, ezért a teljesség igénye nélkül: szilentek, gumiharangok, fékcsövek, fékbetétek, akksi, szelepfedél tömítés, termosztát, gumicsövek. A motor kábelkötege olyan siralmas állapotban volt, hogy rászántam magam a teljes kábelezés cseréjére. Összességében volt pár eset, hogy nem tudtam tovább menni, vagy hogy el sem tudtam indulni.
Ide hordtam szervizbe
Egy jóbarátom ismerőse, maszek szerelő, mindig a fejét fogta, amikor megjelentem nála az öreg rezsóval.
Értékelése: 4
Másik szerelő értékelése
Egy jóbarátom, aki szintén autószerelő, sokszor húzott ki a pácból.
Értékelése: 7
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (3) | Évjárat | 1991 |
| Kényelem | (9) | Használati időtartam | 2 év |
| Teljesítmény | (7) | Km vásárláskor | 220 |
| Megbízhatóság | (2) | Vezetett km | 0 |
| Szerviztapasztalat | (2) | Átlagfogyasztás | 12 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | A3 1.8T |
| Ennyire szerette | (7) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (4.5/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan