Sorscsapás
Szöveges ítélet
Rendkívül ellentmondásos a helyzetem, ugyanis céges autót használok – amiért nem lehetek eléggé hálás a Gondviselésnek -, viszont ez a céges autó egy Peugeot 307-es. Ráadásul már nem is az első. Kaphattam volna mást is, a cég ugyanis nem egyféle típusból épít flottát, de valahogy mindig pont ez jutott. A sorsnak, úgy tűnik, van némi morbid humorérzéke… Ha már mifelénk nincs sáskajárás, meg keleti dögvész, hát legyen legalább 307-es!
Természetesen nem vezettem a világ összes autóját, így csak szubjektív véleményem érzékeltetésére szolgál, midőn kijelentem: ez a típus valószínűleg a földkerekség legelcsüggesztőbb krehácsa, ami csak valaha aszfaltot szagolt. Nem vagyok képes elképzelni, hogy létezzen olyan autó, ami forgalmi engedélyt kap és ennél kiábrándítóbb - legalábbis a fejlett ipari országok termékei között -; ám ha mégis akad ilyen, ahhoz bizony az én fantáziám nem elég dús.
Ez a legutolsó épp féléves. Már az átvétele tréfás volt: a telepről való kihajtás közben a sorompónál kinyújtottam a kilépőpapírt, majd felhúztam az ablakot – mire az kipattintotta helyéből a tükörrel szemközti műanyag takaróelemet. A biztonsági őr kedélyesen hátraszólt: „nézd már, Józsi, MEGINT egy tag, aki a telepről se jut ki hiba nélkül!” Én, mint a típuson edzett férfiú, pókerarccal vettem tudomásul az esetet, de a szívem nehéz volt; tudtam, hogy nem múlt el előlem a keserű pohár, hiába facelift-es modellt kaptam vadonatújan.
Mindhárom 307-esem egyaránt 1.6-os benzines volt, tehát az alapvető problémák is megegyeztek: nehéz kasznihoz nyomatékszegény szívómotor ötsebességes váltóval, ebből következőleg rövid áttételezés, amiből kifolyólag magas fogyasztás és kellemetlen zajviszonyok az autópályán - mindemellett a dinamizmus semmivel nem kompenzál a hátrányokért. A magas építés tönkreteszi a légellenállást: 130 körül 8 liter a fogyasztás, 150-nél már nehéz 10 alatt maradni, efölött pedig örvény keletkezik a tankban. Az autó nem szereti a városi használatot sem, itt is sima 10 litert fogyaszt, tempós országúti haladásnál szintén – miután állandóan vissza kell váltogatni és 6000-ig kiforgatni, hogy menjen is. Soktízezres átlagom 9.5 liter úgy, hogy az autót csak 30%-ban használom városban. Egy dolog való neki: elővárosi forgalom hétvégén, nyugdíjas mentalitással a volán mögött. Ekkor levihető akár 7.5 literre is.
Az egész autó érezhetően úgy lett kialakítva, hogy elszédítse a szalonba betévedő, reklámok által félrevezetett leendő áldozatokat: húzott cicaszemek, kényelmes ülések, jó térérzet, tehát amíg nem kell elindulni, álomvilágban érzi magát a tapasztalatlan aspiráns. Vétel után derül csak ki, hogy kompenzációképpen szándékosan kiöltek belőle mindent, amiért egy vezetést kedvelő ember lelkesedhet. Ha gázt adok, nem azt érzem, hogy én adtam, hanem azt, hogy valami lelketlen számítógép filózgat azon, miképp menjen az autó; ha kanyarodok, én elfordítok egy kör alakú műanyagdarabot, de a kerekeknek már egy flegmatikus gépezet parancsol helyettem; minden műérzetű, minden reakció késik – a gáz, a duda, az ablaktörlő, a világítás, minden -, egyszerűen statisztának érzi magát az ember egy szutyok, kelletlen pléhdarabban.
A váltó katasztrófa; nekem a szemem sülne ki, ha egy ilyen, az ipari forradalom korának őskáoszát idéző szerkezet lenne az általam forgalmazott termékben hosszú évek óta. A fék 10 ezer km után üt, tempósabb haladáskor fékezésnél kirázza a kezemből a kormányt - a szerviz szerint nincs rendellenesség, következésképp ez a Peugeot-nál így normális. A futómű kb. háromcentis játékkal dolgozhat, mert egy közepes úthibán akkorát üt, hogy az ember kiszáll, s megnézi, mi szakadt le az autójáról. Ez szintén így normális. Az ablaktörlő szakaszos üzemének tempóját okosan az autó sebességétől tették függővé, módosítási lehetőség nincs. Ez ugyancsak így normális, hiszen tudvalévő, hogy a szélvédőre kerülő víz mennyisége kizárólag a sebbességtől függ, mivel a felhőkből kihulló csapadékot lézerverézelt piezo-fúvókákkal adagolja az Úr, mindig ugyanúgy. A hátsó ködlámpát csak az elsővel együtt lehet fölkapcsolni, mert olyan helyzet úgyse fordul elő, hogy a kocsi által húzott vízfüggöny miatt csak a hátsó ködlámpa használatának van értelme. S még sorolhatnám, ez mind-mind így normális a PSA-nál.
De a legszomorúbb, hogy mindezen akkor van módja idegsokkot kapni a tulajdonosnak, ha az autó normálisan működik – ami viszont a legritkább esetek közé tartozik. A három autóval összesen hatszor vártam trélerre, legalább húsz alkalommal jártam szervízben a kötelező felülvizsgálatokon túl, s számtalan olyan kis barom problémát nyeltem le, amikkel egyesével nem érdemes szervízbe menni, inkább megvárja az ember a következő lerohadást és akkor benyújtja őket csokorban a munkafelvevőnek. Nehéz érzékeltetni azt a lelkiállapotot, midőn újra és újra be kell lépnem egy Peugeot-szalonba; talán azzal az érzéssel lehet rokon, mintha egy buzibárba kellene bemennem, miközben tudom, hogy egy webkamera mindent rögzít. Van ebben indokolatlan, irracionális szégyenérzet is, de jócskán vegyül bele rezignált utálat a teljesen inkompetens szervizek iránt, akik a legváltozatosabb kamudumákkal fárasztják az embert, s alkatrészek garanciális kicserélésén kívül semmivel sem tudnak hozzájárulni az autó betegségeinek enyhítéséhez.
Egy szó, mint száz: a franciáknak nem lenne szabad ilyen bonyolult terméket gyártaniuk. Ami nem megy, nem kell erőltetni. Vannak igen szép mesterségek: rohasszanak sajtot pincében, esetleg kotyvasszanak kátrányból egy újabb kamuparfümöt, vagy műtessék meg az orrukat, mittudomén – de maradjanak távol az autóipartól. Vagy ha nem hallgatnak rám, akkor a potenciális vevőket szeretném figyelmeztetni, hogy ne vegyenek ettől a társaságtól autót – bizony mondom, meg fogják bánni. Attól, hogy valaminek négy kereke van, pléhből eszkábálják össze, reklámokban szerepel meg van benne 10 légzsák, még nem feltétlenül autó. Kizárólag hamis pénzt szabad érte adni.
Hibalista
- Lengéscsillapító (20 km után), indítómotor, akkumulátor, indexkar, klíma, váltóbowden-szakadás, eltűnt alapjárat, ablakemelő, központi zár, légzsák spontán eldurrant, féktárcsa deformálódott (10 ezer km után), izzók 2000 km-enként, CD-lejtászó... nem folytatom
Ide hordtam szervizbe
Kovács
Értékelése: 2
Másik szerelő értékelése
Fábián
Értékelése: 2
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (4) | Évjárat | 2006 |
| Kényelem | (9) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (4) | Km vásárláskor | 0 |
| Megbízhatóság | (1) | Vezetett km | 26000 |
| Szerviztapasztalat | (2) | Átlagfogyasztás | 9 l |
| Előző autója? | Focus, Mondeo, 307 | Következő autója? | gondolom 307...:-( |
| Ennyire szerette | (1) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (2.9/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan