Kiszolgált házi-oroszlán
Szöveges ítélet
A 2000-es évek elején/közepén jött az égető szükség a család egyik felében mindenféle csapások (válás, halálesetek, stb.) közepette, hogy autó kell, mert vidéken nehéz nélküle az élet. Ha tömegközelekedni akar az ember egy teljes napot rá kell szánni a rokonlátogatásokra, okmányirodázásra, satöbbire - munka és 2 gyermek mellett ez közel megoldhatatlan. Pénz az ugye nem volt sok, de a korábbi tapasztalatok (volt 3x 405 és 1x 205 is korábban a háznál) alapján egyértelmű volt, hogy Peugeot lesz belőle. A megyautó nevű, már nem működő hirdetési felületén jött szembe egy egri fekete 205-ös. 1.1 liter, benzin, 3 ajtó, egyik legfapadosabb verzió. Kis alku után 240.000-ért el lehetett hozni egy kereskedőtől. Mint kiderült, nem ez volt az év vétele, voltak rejtett hibái. Sajnos szerelőt nem tudtunk magunkkal vinni átnézetni az autót, csak magát szakértőnek gondoló egyént (10 millió autószaki országában ilyet találni ugye nem nehéz). Ez nagyjából arra volt elég, hogy megbizonyosodjunk: igen, ez valóban egy autó, 4 kereke van és van benne egy kormány.
Az előző tulaj feltehetőleg nem bánt túl hálásan szegény jószággal, az egyik mosást követően néhány tuningautókra jellemző matrica lenyomata jött elő a fényezésben. Rögtön az első évben ki is ütköztek apróbb bakik: a fékszerkezetben állítólag valami fordítva volt felhelyezve (tárcsa, henger?! soha nem derült ki...), akksi egy karambolos Lanciából lett kiszedve, az is kuka (az új autónkban is egyébként rögtön cserélni kellett, valamiért szeretnek ezen spórolni a kereskedők). Ennek ellenére egyébként nem lett rá sok pénz költve az évek alatt, amit utólag kicsit bánok, több törődést érdemelt volna az autó a részünkről. A 10-12 év során talán 4-5 alkalommal kapott olajcserét, egyszer volt nagyobb motorgenerálja, szervízműhelyt mint olyat nem látott, udvaron szerelős történet volt, de hát mint írtam akkoriban minimális költségen kellett kihozni az autó fenntartást, ami a végén már visszaütött. Lerobbanás kétszer volt, egyszer a már említett akksi miatt, egyszer motorikus okok (hűtőkör szelep) végett. Ugyan nem lerobbanás, de fékcső problémák miatt is volt egy alkalom, hogy nem mertünk továbbmenni vele. A motor egyébként álom, 1.1 60 lóerő, de soha nem fognak rád dudálni, hogy lassan indulsz vagy ilyesmi, ez tökéletesen kielégítő városi forgalomban, de autópályán is erőlködés nélkül lehet tartani vele 120-at, lévén a kocsi 850 kiló. Mondjuk a végére sajnos érezhetően elszálltak belőle lóerők - pont azért, mert hanyag gazdág voltunk. Fogyasztás: szerelő állítja, hogy 5 liter is elég, legyen a békesség kedvéért inkább 6, de amíg jó állapotban volt a motor, ennél többet nem igen kért soha (az utolsó évben viszont felment 7-8-ra is). Váltó pontatlan, de kit érdekel egy válságautónál, el soha nem romlott. Ami még technikailag említést érdemel, az a hátsó híd. Sajnos nem teherautó, így miután egyszer bepakoltunk 12x30 kilós térkövet, ez megrogyott. Nem egy vagyon, de ez volt még nagyobb javítás, illetve tán egy kipufogó csere. Többi kopó dolgot (ablaktörlőlapát, gumik, folyadékok, izzó, stb.) nagyon jó árakon lehet kapni hozzá. Egyszer feltehetőleg megpróbálták feltörni, azután a zár használata kicsit érdekes volt - ígéretet kaptunk a szerelőnktől újra, de az sosem érkezett meg. Hasmagassága némileg nagyobb, mint a mai autóknak - terepjárónak persze nem jó, de kellő óvatossággal rá mer hajtani az ember mindenféle útra. Fordulóköre nagyon pici, bárhol el lehet vele manőverezgetni rásegítés nélkül is.
Ha kevésbé műszaki szemmel vizsgálom a dolgot, akkor egyébként majdhogynem tökéletes volt az autó. Szép - a hosszú évek alatt szinte mindig felfedez valami apróságot a formájában vagy a részleteiben az ember, ami felvidítja, hogy ízléses ipari remeket vett, még ha 20+ éves is. Persze nem egy gömbölyded sportautó, de nem is egy funkciónak 100%-ig alárendelt élettelen tárgy. Még meg van benne az a játékosság, amit a mai szürke egerekből kihagynak, volt karaktere a járgánynak. Egy 306-os váltotta, amit ugyan még mindig a pofásabb autók közé sorolnék, de már az is unalmasabb jó pár szinttel. Hiába volt teljesen alap felszereltségű az autó, szeretett beleülni az ember. Az ülések elől széltében kicsit szűkek (100 kilós/190 centis utas már tud a térdével váltani), de normál méretnek hihetetlenül kényelmes hosszú utakra is, és van hely a lábaknak, fejnek! Ezt fontos kihangsúlyozni, mert egy-egy kategóriákkal nagyobb SUV-be (Grand Vitara) vagy egyterűbe (Hyundai akármicsoda) meglepődött az ember, hogy az ő kis francia gyösze bizony tágasabb. Hátul ülni mondjuk már azért nem olyan mókás, de még tűrhető. A csomagtér mindig elég volt, nem panaszkodhatunk. A műszerfal műanyaga kicsit megrepedezett az UV-sugaraktól, de kieső kárpit, lecsüngő elemek vagy hasonlók nem jelentkeztek, végig nagyon stabilnak tűnt az egész beltér.
Rozsdásodás felütötte már itt-ott a fejét kerékíveknél és az autó alján (nem olyan vészesen mint egyes német vagy olasz márkáknál, de szemmel láthatóan), hiszen korrózióvédelmet sem kapott soha. Az utolsó éveiben már éreztük, hogy műszakin már nem menne át, túl sokat nem érdemes rá költeni - ha a főbb elemek gondozásának nekikezdenénk, soha véget nem érő tétellistát kapnánk. A vége így sajnos a MÉH-telep lett. Nem szép történet, de nem lett volna értelme életben tartani az autót, akármennyire is megkönnyítette az életünket. A tanulság, hogy szeresse és törődjön az ember az autójával - szegény 205-nek ez nem adatott meg, de 306-os utódja tutujgatva van, mint egy kisbaba. Mikor gyanakszol, hogy a kutas nem csak jófejségből dícséri meg az autódat, azért elég jóleső érzés. A cserénél egyébként ugyan feltételnek szabtuk, hogy 2000 utáni gyártmányt válasszunk (már kicsit jobban elereszthettük a péntárcát), de kíváncsiságból meglestünk pár egyéb 205-öst is - ha szembe jött volna reális áron egy szépen karbantartott, extársabb darab (szervó, napfénytető, 5 ajtó), valószínűleg komolyan fontolóra vettük volna, hogy kitartunk a típus mellett.
Hibalista
- zárak, fék, hátsó híd, kipuffogó, hengerfejtömítés, hűtőkör szelep
Ide hordtam szervizbe
Magán
Értékelése: 5
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (8) | Évjárat | 1990 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 11 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 0 |
| Megbízhatóság | (6) | Vezetett km | 110000 |
| Szerviztapasztalat | (6) | Átlagfogyasztás | 6 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | 306 1.9D (DW8) |
| Ennyire szerette | (9) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.0/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan