Ez "A" francia dízel
Szöveges ítélet
Hát hol is kezdjem? Az autó a család els? autója volt. Nagyon jutányos áron jutottunk hozzá, köszönhet?en egy jóbarátnak. Az autó mikor hozzánk került elég patent állapotban volt, látszólag… Persze nem szabad elfelejteni, hogy a maga 18 évével eléggé benne volt a korban.
A gépátvétel gyakorlatilag egy olajcsere - olajsz?r? – gázolajsz?r? cserével kezd?dött ami igencsak ráfért a kisautóra. Ekkor derült ki, hogy légsz?r? nincs benne, amit?l autószerel? kapott egy szolid agyvérzést. Az addig csak drágán megoldhatónak mondott olajfolyás egy kb. 500 forintos szimering cseréjével került orvoslásra. Hát így kezd?dött közös pályafutásunk. Az autó 3 ajtós kivitel volt. Hátul is nagy kényelemben lehetett utazni, a napfénytet? áldás volt nyáron.
De az autó er?ssége a motor. Ebben az 1.8-as sima szívódízel volt, ami szerintem a Peugeot fennállásának legjobban sikerült motorja. Mi kb. 90000 km-es óraállással vettük, ami barátok között is irreálisnak t?nt, ezzel tisztában voltunk mi is. Mikor eladtuk, a vev? közölte, hogy autószerel?je szerint olyan 300000 körül van a vasban. Na hát ehhez képest az autó egy deci olajat nem evett és a klasszikus hasonlattal élve ment mint a mérgezett egér. Télen 5.5 liter gázolajjal jártam, úgy hogy csillaggarázsban (pontosabban egy sátorban) állt az autó. A f?tés nagyon jó volt, télen verhetetlen volt az autó, egy téligumit rádobva elment mindenhol. Füstölni füstölt, de valamit valamiért, zöldkártya simám megvolt.
Hát így teltek múltak a hónapok (a többes szám ippenhogy indokolt ugyanis szám szerint 2 hónap után) , amikor egy borús ?szi reggelen az udvarból kiállás közben érdekes sivító hangot hallatott az autó. Akkor még nem gyanakodtunk semmi komolyabb dologra. Aztán egy-két próbakör után – szerencsénkre majdnem a házunk el?tt – megadta magát a váltó. Nem a kuplung szakadt szét, nem egy bovden szakadt el, hanem nemes egyszer?séggel a váltó durrant el. Egy fél tenyérnyi acéldarab szakadt ki bel?le, állítólag a megdöglött nyelestengelynek köszönhet?en. Vontatás, szerel?, minden ami kell, majd rohangálás egy bontott váltó után, és olyan lett mint újkorában. A hiperkedvezményes árhoz képest majdnem ugyanakkora összeg ment el a váltóra. Megcsináltuk, aztán nem is volt vele gond. A váltóval…
A váltócsere után jött egy féltengely csere – újra majdnem az autó ára – és gyakorlatilag az egész els? futóm?. A tornyok, az összeköt?k ésatöbbi ésatöbbi. Ekkor els? futóm? patent volt. Nem hazudok, a féltengely csere után másfél azaz MÁSFÉL évvel és kb 20000 km-el kés?bb adtuk el. Az új tulajnak újra féltengelyeket kellett cserélni mert mind2 fos volt. Ez persze nem az autó terhére írható, állítólag kifogtuk a legrosszabb utángyártott alkatrészt.
Hozzánk kerülése után egy átfogó elektronikai hibaelhárítás történt, körülbelül 2000 forint beruházással. Ez lehelt életet az autó minden elektromos alkatrészébe amelyekkel nem is volt többet gond.
A váltó, na az megér egy misét. Az embernek olyan érzése volt, mintha egy vödör takonyba rakna egy botot és azt ráncigálna a klasszikus séma szerint – bár hátramenet balra el?re volt, mint Opeléknél. Aztán ha ezen felülemelkedett az emberfia, már nem volt gond. A gyors váltásokat nem szerette, és ha nem akartam a járókel?ket reccsenéssel sokkolni, egyes és kettes között kötelez? volt az üres. Lehet, hogy ebben nagy szerepe volt a kuplungnak, ami hirtelen és nagyot fogott. Dízel autóval lefulladni ugye az az igazán égés, hát én eccerkéccer produkáltam azért. :)))
Az autón volt vonóhorog, a kb 4,5 méteres utifutit úgy húzta mint gép, bár ekkor már fékekkel vigyázni kellett, megviselt ?ket a nagyobb tömeg, de futi nélkül úgy fogtak mint barom, pedig állítólag azokat is cserélni kellett volna… :)))
Szóval összegezve az autó szívünk csücske volt. Természetesen mindent elnéztünk neki, egyrészt mert diszkontáron vettük, másrészt mert els? autó volt. A motor verhetetlen, lehetett vele büntetni is, komótosan cirkálni, és minden szituban széles mosolyt varázsolni a sof?r arcára, hogy aztamindenit mit tud ez a kis öreg francia. A futóm? elég kényes, bár fejedelmi kényelmet biztosított az utazóknak és elég olcsón lehetett hozzá alkatrészeket újítani. A váltó olyan amilyen, megszokást igényelt, de aztán lehetett pakolgatni. A motor volt az autó non plus ultrája, ez a motor ma is megállna a helyét, mindig azon spekuláltam, hogy hogyan érezhette magát az a francia úriember vagy hölgyike aki el?ször beletett a fenekét, ugyanis az autó francia importból került kis hazánk b?dületesen szar útjaira.
Ez egy jó kis autó a maga megbocsátható hibáival együtt, egy jól karbantartott példányt mindenkinek csak ajánlani tudok!!!
Hibalista
- Váltó
- Féltengelyek, futóm?alkatrészek (szinte mindegyik)
- Tömítések (az összes, viszont többet nem "evett" olajat)
-
Ide hordtam szervizbe
Ismer?s szerel?. Profi, olcsó, jófej :)
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (7) | Évjárat | 1986 |
| Kényelem | (9) | Használati időtartam | 2 év |
| Teljesítmény | (9) | Km vásárláskor | 78000 |
| Megbízhatóság | (6) | Vezetett km | 25000 |
| Szerviztapasztalat | (9) | Átlagfogyasztás | 5 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | Suzuki Wagon R+ |
| Ennyire szerette | (9) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (7.3/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan