Kedvenccé vált meglepetés
Szöveges ítélet
Ez kb. a tizedik Opelem, de ez nem szándékos! Valahogy így alakult...
Az első egy 2.0 literes Rekord volt, igen, a nagy bálna. Aztán hajtottam Asconát, kb. 6-7 Astrát cégautóként, majd a világbajnok 1.7 D Isuzu motoros Corsa után jöttek sorban a Vectrák és tavaly egy 4 éves, használt, dízel Antara.
Mivel általában évi 60-70 ezer km-t autózom, számomra nagyon nem mindegy a fogyasztás. Az 1.9 dízel Vectra 5 liter körüli átlaga után mellbevágó volt az Antara 8 litere, amit ráadásul csak nagypapa stílusban, autópálya - 115 - tempomat - lesütött szem - magas vérnyomás - üzemmódban tudtam hozni...
Miután ismeretlen okokból meghülyült és otthagyott az autópályán, döntöttem: 6 hónap gyötrődés után az Antara megy a háztól!
Sokat gondolkodtam az utódot illetően, nem igazán akartam visszalépni az Antara által biztosított méretektől és kényelemtől, azonban a fogyasztás miatt mégis csakis egy kisebb autó jöhetett szóba. A Mokka mindig tetszett, de az összes általam elolvasott teszt szapulta az ősi 1.7-es dízelmotort és a túlságosan alacsony építésű kasznit. Amit azonban egybehangzóan dícsértek, az éppen a kedvező fogyasztás volt.
Törzsolvasói tapasztalatból tudom, hogy a tesztek írói nem mindig kizárólag a saját vezetési élményeik alapján fogalmazzák meg véleményüket, de sokszor szívesen idéznek egymás írásaiból (gyakran szinte szó szerint...), ezért félretettem az írások keltette ellenérzéseimet és megnéztem magamnak a Mokkát. Abban a kereskedésben, ahonnan az Antarám is származott, épp elérhető volt egy bemutató Mokka 1,7 CDTi 130 LE motorral, Edition felszereltséggel.
Nem árulom el mekkora bukóval, de beszámították az Antarát, így a múlt héten átvettem a kis Mokkát, amely nagy meglepetés volt számomra.
Már az első úton elvarázsolt az egyértelmű határozottságával. Az Antarához képest szinte magától pattan be a fokozatokba a sebességváltó kar, feszes és magától értetődő a kormányzás, a kis kormánykerék nagyon jól kezelhető, kellemes tapintású a finom bőr bevonat. Szerintem egy nap intenzív használat mellett egész jól el lehet sajátítani a kezelőgombok használatát is, ami a mennyiség miatt első ránézésre tényleg ijesztőnek tűnik.
Az első-hátsó parkolósegéd aranyat ér, csakúgy, mint a nappali fény. Még nem volt olyan autóm, amiben automatikus nappali világítás működött volna, nagyon hamar meg lehet szokni, hogy nem kell világítást kapcsolni, mégsem büntet meg a rendőr... A 150 lóerős Antara után nem tűnik versenyautónak, de kisebb kocsiból átülve biztosan mindenkinek élmény lesz a magas üléspozíció és a meglepően jó gyorsulás.
Ami azonban a legkellemesebb meglepetést okozta, az egyértelműen a fogyasztás. Meg voltam győződve róla, hogy a gyári adatlap 5.3 literes átlagát nem lehet elérni, nincs az az autó, amelyikkel ez sikerülhet, hacsak nem 80-nal, tempomattal, kikapcsolt elektromos fogyasztókkal és visszatartott lélegzettel haladsz egy enyhén lejtős úton. Én boldogan megelégedtem volna, ha sikerül egy 6 liter körüli átlagfogyasztást elérni, ezzel szemben, legnagyobb meglepetésemre, már az első alkalommal, a Sopron-Székesfehérvár és vissza útvonalon, teljesen normál, országúti tempóval haladva 5.1 literes fogyasztást bírtam produkálni! Azt gondoltam, hogy itt valami probléma van az elektronikával, de tankoláskor kiszámoltam a kockás füzetemben is, tényleg annyi jött ki!
Két nap múlva Bécsben tankoltam, majd következett egy autópályás menet Budapestre és vissza, egész napos városi araszolással. Ez egyben jó próbája volt a start-stop rendszernek is, amelyet eddig egy baromságnak tartottam. Mondjuk még most is... Rám hozza a frászt, amikor elfelejtem, hogy be van kapcsolva és minden átmenet nélkül leáll a motor a pirosnál állva. Szóval ezt igencsak szokni kell, ám elismerem, városban nagyon hasznos lehet. Az én fatornyos falumban viszonylag kevés lámpás kereszteződés található, de ha kénytelen vagyok bekeveredni egy nagyvárosba, immár boldogan és tudatosan fogom használni.
A budapesti menetből hazatérve újra tankoltam és ezúttal egy 5.2 literes átlagot produkált az autó. Tette ezt úgy, hogy a visszafelé úton viharos szembeszél fújt és a nagy forgalom miatt néha tartósabban is 140-150 km/h sebességgel haladtam. Egyébként tempomat és 128. Azért ennyi, mert 130-nál két decivel többet mutatott a pillanatnyi fogyasztás kijelző. OK, vállalom, egy barom vagyok, de az vesse rám az első követ, akinek a mai világban mindegy, hogy mennyit fogyaszt a kocsija! 6 hónap alatt 36.000 km-t tettem meg az Antarával, 8 literes átlaggal. Ha mindezt a Mokka 5 liter körüli fogyasztásával tudtam volna le, a zsebemben maradt volna közel 2.000.- Euró üzemanyagköltség! Abból pedig pár gombóc csokifagyi kijött volna nyaraláskor...
Egyszóval mindenkinek, aki az ésszerű megoldások híve, csak ajánlani tudom.
Csodálkozom, hogy még senki nem írt róla ítéletet, ha több tapasztalatom lesz vele, visszatérek és tudatom.
Ígéretem szerint erre most kerül sor, jelenleg 42.000 km van az autóban.
Ez idő alatt végig mértem az átlagfogyasztást, ha már ez a vesszőparipám... Nos, sok autópálya és viszonylag kevés városi közlekedés mellett jelenleg 5.2 liternél tartok, ami szerintem egy vállalható kompromisszum.
Miért van szükség kompromisszumra?
Hát igen, 8 hónap elteltével már meglehetősen elmúlt az újdonság varázsa. Nem mondom, hogy sokat, de valamelyest kopott a vonzalom...
Ez persze teljesen szubjektív dolog, de számomra túl kicsi ez az autó. Különösen a csomagtartó bizonyul rendszeresen kevésnek, főleg az előző Antarához, és kombi Vectrához képest. Feleségem Toyota Yarisába is majdnem befér ugyanannyi cucc, mint a Mokkába... (OK, ez azért így egy kicsit túlzás)...
Ami a kezdeti lelkesedés múlásával egyenes arányban növekszik, az a zajos dízelmotor miatti rossz érzés. Azt gondoltam, hogy ez engem nem fog különösebben zavarni, hiszen nem ma kezdtem az autózást, hanem akkor, amikor még nem volt különösebben divat a hangszigetelés a kocsikban. Azonban a folyamatos harsogás pl. egy többszáz km-es út során tényeg elég idegesítő és nem kis mértékben fárasztó is.
Ezzel együtt ez minden, amit negatívumként felróhatok a kis Mokkának, alapvetően továbbra is egy szerethető autónak tartom, azonban biztos, hogy amennyiben módom lesz rá, a legközelebbi vásárláskor visszatérek a kombi autókhoz, a rázós, téli (lesz még olyan?!) körülményekre pedig megteszi egy régi kis Samurai, vagy Jimny is!
Hibalista
- Már 42000 km van benne. Egy visszahívási akcióban átprogramoztak valamit a 4-kerék hajtásban. Igaz, én előtte sem fedeztem fel problémát. - Az autó hiba nélkül működik.
Ide hordtam szervizbe
OPEL Csorna. Gyors, pontos, korrekt ügyintézés. Az eladótér üvegfala a szerviz fölé magasodik, így végignézheted, mit csinál a szerelő a kocsival.
Értékelése: 9
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (9) | Évjárat | 2013 |
| Kényelem | (7) | Használati időtartam | 0 év |
| Teljesítmény | (6) | Km vásárláskor | 1100 |
| Megbízhatóság | (8) | Vezetett km | 42000 |
| Szerviztapasztalat | (9) | Átlagfogyasztás | 5 l |
| Előző autója? | Antara 2.0 D | Következő autója? | Azt hiszem legközelebb feljebb lépek |
| Ennyire szerette | (8) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.2/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan