Nagyon jó, csak sz@r!
Szöveges ítélet
Minden szempontból tökéletesen meg lettem volna vele elégedve, ha nem lenne ilyen sz@r.
Kezdjük a jó dolgokkal:
Férfi ember számára a legfontosabb: gyönyörű. Szerintem a valaha tervezett legszebb kombi, se előtte, se azóta nem találták el ennyire egy kombi formatervét (mondjuk a ’19-es Mondeo kombi ott van). A mai napig frissnek hat, jó ránézni a kertben/ parkolóban. Beülve szintén jó érzés fogja el az embert. Kényelmes, nagy, jól össze van rakva, érezni, hogy benne az anyag, mondjuk 1650 kiló önsúlyban legyen is. A kezelőszervek -kivéve a hőmérséklet szabályzó érintő gombját, ami eléggé elb@szott- jól eltaláltak, kézre esnek, logikusak, áttekinthetőek. A fedélzeti elektronika is jól kezelhető és testre szabható. A beltér kicsit szűkös, de azért még úgy is el lehet férni öten, hogy én 195 centi vagyok. Mondjuk hosszú úton már necces. A vezetőülés kényelmes, állítható combtámasz, levegős gerinctámasz, oldalra is egész jól tart. A 130 lóerős dízel motor nem pályanapra való, de a szükséges motorfordulat tartományokban meglepően jól mozgatja a kasztnit, lehet vele tempósan haladni, és bátran előzni is, hozza az elvárhatót. Nem a leghalkabb autó, de azért nem is zavaró a menetzaj. A váltó jól, pontosan kapcsolható. A futómű szerintem rendkívül jól eltalált, feszes, kombihoz képest nem billeg, bár az orrát azért túrja kicsit az autó a tempósabb kanyarokban. Az adaptív világítás kiváló, egyedül a tolatólámpa fénye kevés kicsit. Az autó egy jól eltalált utazókombi.
+1: ezt az autót még nem érte el a kényszeres üzemanyagtank- méret csökkentési hullám, így 70 liter gázolaj megy bele, amivel kényelmesen el lehet menni 1000 km- t.
Ha ezek alapján kellene az autót megítélnem, azt mondanám, hogy életem autója, soha mást.
Csakhogy ez az autó egy igazi rohadék. Úgy tett, mintha szeretne, de közben folyamatosan azon agyalt, hogy hol tud kiszúrni velem.
Vannak bizonyos adottságai. Ilyen például a nagy önsúly, ami miatt reggelire eszi a fékszetteket. 40-50ezer kilométeren elkopik egy garnitúra úgy, hogy főleg autópályáztam. Utángyártott betétekkel lehetett kicsit tovább húzni, kicsit jobban is fog, viszont azokkal csikorog.
Ha 20 000 km- n keresztül nem volt semmi, akkor már általában gyanakodtam, hogy készül valamire a rohadék. És mindig úgy is volt.
Még nem volt nálam két hónapja, de már búgott egy szelep a turbóban. Utána a vezérlés kezdett hangoskodni, majd a csomagtartó teleszkópja nyikorogni (ezek egyébként mind típushibák). A rádióban mindent amit lehetett garanciában cseréltek, így lett nagyjából jó. Még nem tartunk egy évnél és 50 000 km- nél.
A második évben a vezérlés megint zajongni kezdett. Közben a bőr kormányról cafatokban jött le a festék, amit arra fogtak, hogy a kézkrémem miatt van. Mondanom sem kell, nem használok kézkrémet. Pláne nem vezetés közben. Bosszantó hibák, de úgy voltam vele, hogy még nem állt meg alattam. Augusztusig. Akkor elpusztult az akkumulátor. Persze mikor, nyaralás előtt 3 nappal (legalább nem külföldön). A hazai Opel alkatrészellátásáról annyit, hogy nem volt raktáron 70 amperes akku. Ismerős révén sikerült felkutatni, hogy az egyik kereskedésben volt egy darab elfekvőben, amit beraktak végül az indulás előtti napon. Eddig minden garanciába ment, innen jön a fizetős rész.
A harmadik évre jutott nyekergő kormány (valami tömítésnél kellett kenni), egy turbócső repedés, egy totális szoftver összeomlás miatti elektronika újraprogramozás, és néhány apróbb elektromos hiba (parkolóradar, világítás, tempomat, stb), ez utóbbiak Windows módszerrel megoldhatóak voltak (leállít- újraindít).
A negyedik évben kijavította a kicsike a két évvel korábbi malőrt, és tökéletesen időzítve állt meg: nyaralás alatt, hazaindulás napján. Megint akkumulátor. Itt már azért elhagyta a számat pár „b@szdmeg”, és a „Na most tollak be a tengerbe te rohadék!” mondat is elhangzott… Külön „élmény” volt a szálloda recepcióján szétrebbenő magyarok látványa, amikor segítséget kértünk bikázáshoz. Szerencse, hogy voltak lengyelek is, akik azonnal jöttek. +1: hazafelé az egyik parkolóban azért odalépett egy honfitárs, hogy „Sikerült beindítani?”. Nem bammeg, foggal elhúztam idáig, amúgy, kössz, hogy te sem segítettél! Legalább ne jöttél volna ide… De mindegy is. Hazahozott az autó rendben, és csak utána két nappal döglött meg egy szenzor, ami miatt mehettem 120 km- t autópályán szerviz üzemmódban 100-zal. Lejtőn... Egyenesen inkább csak 80-nal. Emelkedőn 60- nal. Imádtam azt a kamion mögött töltött röpke másfél órát... De nézzük a pozitív oldalát: nem családostul, 800 km-t kellett így menni… Valószínűleg egyébként ennek a szenzornak a hibája miatt merült le az akku.
Eljártam már jó pár kocsit, de még egy ilyennel nem találkoztam. Szerettem, ő pedig ezzel maximálisan visszaélt.
Négy év után köszöntünk el egymástól.
Szerettem? Nem szerettem? Abszolút kettős az érzés. Amikor rendben volt, imádtam. Nagy, kényelmes, elegáns, masszív, jól felszerelt. Amikor viszont gond volt vele (és évente egyszer- kétszer biztosan volt), akkor utáltam, és legszívesebben felgyújtottam volna. Munkaeszköz, és mindig nagyon hiányzott amikor a szervizben állt. El tudom képzelni, hogy csak kifogtam, de úgy látom az értékelésekből, hogy másoknak is vannak kisebb nagyobb problémáik. Viszont komolyra fordítva a szót, ezzel együtt se mondanám, hogy nem ajánlom. Ha valaki egy masszív utazókombit akar, amibe a családot is be tudja pakolni, akkor jó választás, de ne számítson rá senki, hogy apró- cseprő dolgokon, és az időszakos szervizen kívül semmi nem lesz vele. Nem véletlenül olcsóbb, mint egy azonos korú, futásteljesítményű és hasonló felszereltségű Superb/ Passat/ Mondeo/ Avensis. A használt autó piac kegyetlenül reálisan áraz. Vásárláskor mindenki kalkulálja be, hogy bármelyik használt Insignián, bármikor lehet kisebb- nagyobb javítanivaló, éves átlagban értékének minimum a 10 %- a a szervizben fog maradni a tervezett karbantartásokon felül. Viszont ha valaki ezzel együtt tud élni, akkor nem feltétlen rossz választás, mert a felszereltséghez és kényelemhez képest arányaiban jó áron hozzá lehet már ezekhez az autókhoz jutni.
Hibalista
- - Turbó szelep (garancia) - - Vezérlés (garancia) - - Rádió (garancia) - - Csomagtartó teleszkóp (garancia) - - Kormánybőrözés festése mállani kezdett (ráfogták, hogy a kézkrémem miatt jön le - nem használok kézkrémet) - - Akkumulátor (garancia) - - Vezérlés még egyszer (garancia) - - Kormány nyekergés - - Turbó cső repedés - - Kipufogó gáz szenzor
Ide hordtam szervizbe
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (5) | Évjárat | 2015 |
| Kényelem | (7) | Használati időtartam | 4 év |
| Teljesítmény | (7) | Km vásárláskor | 20000 |
| Megbízhatóság | (4) | Vezetett km | 150000 |
| Szerviztapasztalat | (5) | Átlagfogyasztás | 6 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | – |
| Ennyire szerette | (6) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (6.1/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan