Klassz
Szöveges ítélet
A kiválasztás
Egy használt Fiat Punto boldogtalan tulajdonosaként viszonylag olcsó, de nullkilométeres japán vagy német kisautót kerestem. A "szakirodalom" tanulmányozása után két versenyképes jelölt maradt: az új, 1.2-es Suzuki Swift (94 LE) és az 1.4-es Opel Corsa (kerek 100 LE, de rosszabb teljesítmény/súly-arány). A Swift mellett szólt alacsony fogyasztása, megbízhatósága, hét légzsákja és valódi pótkereke. Mégis a Corsa mellett döntöttem, mert ez kívül-belül nagyobb, az extrák darabonként is rendelhetők hozzá, a kormánya négy irányban állítható - és legfőképpen azért, mert a közepes felszereltségű Swift műszerfalán vakkapcsolók éktelenkedtek, folyton arra emlékeztetve a felhasználót, hogy nem engedheti meg magának a csúcsmodellt... Érthetetlen módon a Suzuki csak az ötajtós karosszériához ad négy irányban állítható kormányt, én viszont a háromajtósat kedvelem. A Swiftben komoly kompromisszumot kellett volna kötni: az ember vagy a lábát nyújtja ki, de nem éri el a kormányt, vagy kormányoz, de felhúzott térddel ül. Fontos szempont volt még, hogy a Corsa kormányzása direktebb, mint a Swifté: az Opel kormánya 2,7, a Suzukié három kört forog. A két kocsi kötelező szervízköltségei egyformának ígérkeznek.
Ami a többi, kezdetben még futó jelöltet illeti: a Mazda2, a Seat Ibiza és a Volkswagen Polo drága volt, a Chevrolet Aveo, a Skoda Fabia és a Nissan Note csak ötajtós változatban kapható, olasz és francia autó pedig szóba sem jöhetett. Igaz, a Corsát is latin országban: Spanyolországban rakták össze.
A vétel
Az Opel-kereskedés (Opel Tóth, Budapest, Üllői út) rutinos, rugalmas és gyors volt, és a listaárhoz képest komoly kedvezményeket kínált. Hét hetet kellett várni a kocsira, amit készségesen személyre szabtak (bőrkormány, négy évszakos gumik, kormányról irányítható rádió, középső kartámasz stb.).
Az első tapasztalatok
A kormány mögé beülve a Corsa masszív benyomást kelt. Az üléshelyzet könnyen és gyorsan kényelmesre állítható. Az első üléseknél a hely kifejezetten tágas. A műszerfal egyszerű, jól áttekinthető, sportos. A kormányszervó németesen kemény. A futómű meglepően jól elnyeli az úthibákat. A sebváltó elfogadható pontossággal működik, a motor ugyancsak elfogadhatóan gyorsul. A háromajtós karosszéria - főleg az új, éles sarkokkal szerelt változatban - elég agresszív, így a forgalomba gyorsabban beengednek, mint korábban a Puntóval. A tempomat praktikus. A műszerfalon felvillanó lámpa jelzi, ha ideje magasabb fokozatba kapcsolni. Már 50 alatt zökkenőmentesen lehet az ötödik sebességet használni. A tükör, ha biciklista hajt neki, elhajlik.
Ugyanakkor a Corsa eleje és vége beláthatatlan. A szélvédő lapos szögben áll, így a navigátort nem lehet jól elhelyezni rajta; olyan messze kerül, hogy az adatokat nem tudom leolvasni róla - nyilván ez az ára annak, hogy a kocsi elől nagyautósan tágas benyomást kelt. Ha a biztonsági övet nem kapcsolom be, a kocsi kitartóan csilingel; bizonyára meg akar nevelni. Az elektromos indexet szokni kell: jobbra indexelés után megint felfelé kell bökni ahhoz, hogy visszaálljon az eredeti helyzetbe. Ezek azonban apró hibák.
Az első benyomások összességében tehát kifejezetten jók. Úgy tűnik, a Corsa megéri az árát. A Punto után úgy érzem, mintha egy kategóriával nagyobb autóba ültem volna át. A jövő héten vidéki túrán, később pedig európai körúton is tesztelni fogom.
Folyt. köv.
Hibalista
- Még csak keveset használtam a kocsit.
Ide hordtam szervizbe
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (6) | Évjárat | 2012 |
| Kényelem | (10) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 0 |
| Megbízhatóság | (7) | Vezetett km | 60 |
| Szerviztapasztalat | (8) | Átlagfogyasztás | 7 l |
| Előző autója? | Punto 1.4 16V | Következő autója? | – |
| Ennyire szerette | (9) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.1/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan