Ms Universe '89
Szöveges ítélet
2011. nyarán került hozzám az autó. Pár Calibra megtekintése után a többihez képest az 500 ezres kategóriában kifejezetten jó állapotúnak tűnt. Természetesen ismerőseim le akartak róla beszélni, minek nekem sportkocsi!? Kapuzárási pánikom van talán? Ja, nagyjából! :) A színe miatt az utolsó volt, amit megnéztem (lila, szerencsére nem túlságosan olyan trükkös-milka-lila – persze elsősorban bizonyos évszakban és napállásnál, hunyorítva nem az), de végül is műszaki embernek tartom magamat annyira, hogy a kocsi ezen paramétere esetleg ne tántorítson el, legalább is véglegesen a vásárlástól (a főnököm meg vigasztalt, hogy végső soron egyfajta passzív lopásvédelemként is felfogható;-).
A felállított prioritás listán a típusra vonatkozó háttérinfók begyűjtése után a kasztni állapota előrébb valónak tűnt, mint a motor és egyéb részek. Nem akartam örök harcot vívni a rozsdával, egy-egy kisebb alkatrész cseréjét viszont én is be merem vállalni, így a szinte rozsdafolt nélküli bár műszakilag ingoványos '95-ös gép mellett döntöttem. A rozsdamentesség általában az ilyen korú Opeleknél elég ritka, de nála valószínűleg közrejátszott az igényesebb, cinkfürdős finn gyártású kasztni, illetve hogy élete nagy részét a napfényes Itáliában töltötte. Végül 3 év után találtam rajta egy rozsdapöttyöt a küszöbnél és kb. ennyi.
Nem igazán vagyok a kocsira rászorulva, évtizedekig nem is volt saját, inkább csak hobbiautónak vettem. Amikor anno a ’89-ben kiadták, ahogy rajtam kívül jó néhányan, én is beleestem, mint a tinisrác az Elemi ösztönt látva Sharon Stone-ba, és megfogadtam, hogy nekem Ő kell, megszerzem minden áron, és hát most végül meg is lett! Mármint a kocsi természetesen, bár még Sharon is jól tartja magát:)
Amikor az első Cali-ba beülhettem valahogy rögtön otthon éreztem magam, van benne egyfajta barátságos, kicsit kisautós jelleg, körülveszi az embert, annak ellenére, hogy mai viszonylatban sem apró jószág (a nálam nagyobbak viszont igen csak rosszul érzik magukat benne). Az aktuális Vectra-ból egy az egyben átemelt, még minimális extravaganciát sem tartalmazó műszerfal pedig elhiteti, hogy nem kell megijedni, ez csak egy átlagos kocsi. Ami nagyjából igaz is.
A kocsi sportossága, vezetési oldalról a gyárilag viszonylag jól eltalált, elég sok direkt visszajelzést adó futóműnek, kormánynak köszönhető. És kb ebben ki is merül. Bár egy 16 szelepes 2 lityós motorban, feltéve persze, ha rendben van, már van annyi kraft, hogy a legtöbb krízisből egyszerűen ki tudjon gyorsulni az emberfia, és a viszonylagos dinamika/sebesség/fordulékonyság biztosította Parnasszusról szemlélje autóstársaink verejtékes harcát az előrejutásért.
Az elsőkerék-meghajtás van akinek egy istenkáromlás, azonban én nem vagyok oda a drift versenyekért. Egy szar úton városban, esőben, hóban, latyiban viszont nem egy rossz dolog a fronthajtás. Persze a négykerekes ilyen formán még jobb. És ha valaki nem az állandóan a határon autózás jelentette adrenalin pumpát keresi benne, annak nagyobb sebességen/dinamikusan vezetve is adhat azért élményt az elsőkerék. Az elégedetleneknek meg már úgy is bömöse van rég.
Kényelmi szempontból egy jobban felszerelt példánynak a mai kocsik mellett sem kel nagyon szégyenkeznie (ülésfűtés, elektromos ablak, - tükör, - tolótető, klíma, meg akármi). Persze a manapság divatos infotaintment szörnyűségek mellett a benne található un. Board Computer kicsit megmosolyogtatóan retró, alapvetően csak a fogyasztás kijelzésére szolgál. Az autópályán 120-130 körül 7,5 l fogyi, amire kb. egy Calinál számítani lehet, a mai viszonyok között is elfogadható egy ilyen kocsitól.
Pakolni is lehet bele, amit fokozatosan kezd értékelni az ember, ha már nem csak vagánykodni akar, mert ugye (és most jön a szokásos sztereotíp kijelentés) a formája az viszont örök, ennyire harmonikus külsőt szerintem azóta sem adtak ilyen kategóriájú kocsinak.
Ja és amint azt alaposan megtapasztaltam olcsó és bőségesen rendelkezésre áll hozzá az alkatrész (gyak első generációs Astra/Vectra), és ez ilyen korú autónál marhára nem egy utolsó szempont! A kocsim nyűgei, gondolom rajtam kívül senkit nem érdekelnek igazán, de a szokásos Calibrás/Ecoteces betegségek megvoltak: xar alapjárat, xar fék, xar fényszórók, „turbó”-lyukak a nyomatékgörbén, ami minimális reakciót sem kiváltó, aszfaltig nyomható gázpedált eredményez. Plusz a szinte fullextrás felszereltség minden elemével akadtak problémák. Ezek nagyrészét a fentieknek köszönhetően viszonylag olcsón, alkatrész cserékkel, de méginkább az évtizedes DZSUVA és gondozatlanság felszámolásával sikerült nagyjából megoldani. Ezen kívül az alkatrészek (pl. hűtő) cseréjénél kiderült, hogy az előző tulajok kedvenc rögzítő eszközei kevésbé a gyári szabványnak megfelelő, sokkal inkább a tyúkólból a szalma közül előbányászott csavarok és persze az univerzális gyorskötözők voltak. Volt dúrva benzinfolyás, ami a tank átfolyó csöveinek elöregedése miatt jött elő, döglött akksi, döglődő üzemanyag pumpa, meg a hengerfej-tömítés elszállása. Ezek életem legkínosabb élményeivel ajándékoztak meg, de hát végül is élményautót akartam. :D
Persze ezek következtében rengeteg ismerősre is szert tettem. Na és itt jön az, hogy aki egy Calit vesz, az egyből bérletet kap egy exkluzív klubba, egy összetartó egymást segítő közösségbe. Ha látsz egy Calis-t nyugodtan odamehetsz hozzá, valszeg segíteni fog, ha mással nem tanáccsal. Ha szembejön rád villant. Én is sok köszönettel tartozom nekik, és talán volt már, hogy ha mással nem is csak egy ötlettel én is segíthettem másokat.
Azonban el kel mondanom, hogy lassan megerősödött bennem a kísértés, és ugyan viszonylag sokáig ellenálltam (kb 3 hónap), de végül átcsábított a setét oldal, és elkezdtem upgradelni a kocsit. Az ok, hogy miért is látni annyi széttuningolt Calibrát valahol abban keresendő, hogy a csúcs (turbo, vagy V6) motorral szerelt autók kivételével (amelyek viszont az eladott kocsik kisebb hányadát teszik ki) hiányzik ebből a típusból (és általában az Opel kocsikból) az a fajta nyersesség, amit ember a kasztnit látva ehhez is és általában a sportautókhoz kapcsol. Egyszerűen annyira németesen, opelosan hétköznapi tud lenni, hogy az ember szeretné kifejezni azt a szellemiséget, ami amúgy a külalakból fakad. Az Opel az a márka, ami a régirencerben talán a Wartburg volt, amely eleve elrendelten hétköznapi használatra, és/vagy hétvégiházbajárós kocsinak teremtetett. Ebben a közegben a Manták és a Calibrák olyanok, mint a Škoda Rapid, vagy a Melkus RS1000-es volt, vagy lehetett volna, ha az emberek hozzájuk jutnak.
A 136 lovas X20XER Ecotec motor tápolása fizikailag ott kezdődött, hogy a mindig elrepedő gyári öntöttvas helyett valami értelmesebb, hengerenkénti leömlőt, illetve egy pár sportosabb (viszonylag olcsó széria de ritka X20XER, vagy gyakoribb C18XE) vezérműtengelyt kellett találni. Miután ezek megvoltak még némi csip okosítás és mindezek összesen olyan 160 LE teljesítményt, és 200 NM körüli max nyomatékot adtak, szóval gyakorlatilag nagyjából a jóöreg C20XE motor teljesítményét, amivel az első szériás 16 szelepes Calikat szerelték. Na mindegy.
Került aztán még némi optika is a verdára, aminek nagy részét megbántam, mert mindegyik vagy rontotta a használhatóságot, vagy egyszerűen csak az ócska minősége miatt megbízhatatlan volt, pl jó kis LED-es lámpatestek.
A jó fék viszont úgy hiányzott, mint egy falat kenyér. Nem tudtam hol kezdjek hozzá, mennyit költsek rá, ezért kezdetnek egy olcsóbb sport-féktárcsát, meg EBC betéteket rakattam fel. Nagyjából hozott egy minimálisan elvárható szintet már ez is.
Összegezve az elmúlt 3 év élményeit: a Calibra egy olyan aranykor gyermeke, amikor már mind az anyagtudomány, mind az elektronika elért arra a szintre, hogy JÓ, (viszonylag) kevés karbantartást igénylő kocsikat gyártsanak. Sajnos a tapasztalatok szerint, ez sok ember agyában úgy jön le, hogy nem is kell foglalkozni a kocsijával, márpedig a hosszú évek alatt megspórolt gondozást valakinek előbb utóbb meg kell fizetnie! Annak ellenére, hogy magam is a sötét utat járom mégis remélem, hogy minél több kocsit őriznek meg eredeti állapotában és használnak úgy, amire megalkották, kicsit feldizájnolt napi használatú autónak, amivel azért minimum a főnök 50 éves titkárnője szívét meg lehet dobogtatni, ha úriemberként esős időben elviszik a buszmegállóig. Láthatólag ahogy a gyengébben karbantartott példányok lassan elenyésznek és az arra érdemes alkatrészeik a boldogabb társaikban élnek tovább, a Calik is kezdenek visszakerülni a lenézett Boyrécer kategóriából egy tisztes youngtimer pozícióba. Ennek köszönhetően aztán valószínűleg az áruk is kezd majd szépen emelkedni (én szóltam).
Szóval, ha belevágsz a calizásba nem biztos, hogy sok unalmas perced marad a hátralevő életedben, azonban tényleg jól nézd meg, hogy ebben milyen társat választasz magadnak!:D
Hibalista
- Kézifék, fékbetét, hűtő (eladó szerint természetesen NEM volt balesetes - ezexerint de), alapjárati motor (tisztítás elég volt - illetve a boyrécer direktszűrő helyett a gyári visszarakása), hengerfejtömítés, üzemanyagtank átfolyó csövei, AC pumpa, szenzoroknál kontakt hiba az öreg vezeték, csati miatt. Tetőablak motor, klíma, akksi. - Ami meg jó volt, azt is kicseréltem, mert nem tudtam mi a rossz (szerelő se! ;) ).
Ide hordtam szervizbe
Relax Club Autószerviz
Értékelése: 9
Másik szerelő értékelése
Haverok, ismerősök, fanta.
Értékelése: 9
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (8) | Évjárat | 1995 |
| Kényelem | (7) | Használati időtartam | 3 év |
| Teljesítmény | (7) | Km vásárláskor | 210000 |
| Megbízhatóság | (6) | Vezetett km | 40000 |
| Szerviztapasztalat | (9) | Átlagfogyasztás | 9 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | – |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.3/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan