Megöregedtünk
Szöveges ítélet
A sztori 2002-re nyúlik vissza, mikor kereken 10 esztendős voltam. Akkor a négyfős családunk limuzinja egy '87-es Skoda 120L volt, amit nagyapánk adott nekünk, mivel ő szebbre, jobbra és újabbra cserélte. Mondta, hogy biztonságos és fasza nekünk meg elég is lesz. 2002. májusában azonban kiderült, hogy mégsem ketten leszünk testvérek, hanem hárman. Két gyerek után azért van tapasztalatod, meg babakocsid és ruháid is, így ilyesmire nem kellett költeni, de a Skodának mennie kellett.
Mi legyen helyette?
Az autóbuzériám határtalan, megvannak azok a nyaralási emlékképek, mikor a 120-as Skoda befarol egy Merci vagy éppen Volvo szalon elé és kiszáll belőle egy szarcsimbók kantáros nadrágban és battyog utána a két pedagógus szüleje, akik nem terveztek sose ilyen autót a kocsibeállóra, csak hát az a hülye gyerek... autó téren hisztis voltam, a kb. 10 éven át tartó szalonlátogatások során annyi katalógust és prospektust szedtem össze, hogy öcséim külön-külön nyertek vele papírgyűjtő versenyt az iskolában.
Teljesen egyértelmű volt, hogy majd én eldöntöm mi lesz. Egyszerű feltételek voltak: maximum 2,5 millió, lehetőleg új, klíma, mert az nyugati és mert kell. Ennyi. Minden más le volt szarva. 2002-ben az alábbi ÚJ autók feleltek meg az elvárásoknak:
- Opel Astra Classic - szedán kivitel, 1.4-es motorral, metálfény, klíma, két légzsák ~ 2.200.000 Ft
- Daewoo Lanos - szintén szedán, facelift utáni (bár pont hogy csak a segge változott, az arca nem), 1.3-as motorral, metálfény, klíma, elektromos ablak és rádió (nincs légzsák) ~ 2.300.000 Ft
Volt azonban egy kis baj. A lépcsős farba nem lehetett sokat pakolni, hiszen szűk volt a nyílás. Ezt a harmadik jelöltnél, a Renault Thalianál állapítottuk meg, ami végülis a szűkös beltér miatt esett ki. Kosaras alkatok vagyunk, na.
Akkor legyen használt jelige alatt napokig bújtuk az internetet. Nekem az akkori egyszerűen-megszerezhető-álomautóm az éppen facelift után álló B Vectra volt. Egy ötajtósat, 2.0-es benzin motorral, lehetőleg az akkoriban 'CD/Sport' néven futó felszereltségi szinttel. Mai napig kéne. Nagyon kéne.
Sajnos pénztárcánknak csak leharcolt, 1.6-os szedánok jutottak, meg traktorhangú kombik, pedig mi dízelt nem akartunk. Ez ismételten egy olyan kijelentése volt apámnak, amit az utóbbi években kissé átértékelt, főleg mióta már ketten vezetünk egy autót, aminek a költsége még 2002/2003-ban 50 Ft/km volt, mára pedig 120 Ft/km. Egy szarabb taxi, VIP kártyával ugyebár, vagy esetemben diák kedvezménnyel.
Egyik este nagyon belemerültünk egy 180.000 km-t futott, ütött-kopott Vectra nézegetésébe, melyhez később szinte minden este visszajártunk. No de nem a Vectra miatt. Csupán a kereskedő miatt. Gombos. Opel Gombos. A hirdetés fényképének hátterében ott állt egy szürkéskék, ötajtós Astra G. Semmit nem tudtunk róla, csak ezt a két paramétert. Önálló hirdetésként nem szerepelt, ráadásul akkor még HD képek se voltak, hogy kinagyítottuk volna. Eldöntöttük, hogy nekünk ez kell.
Bementünk a kereskedésbe, az akkor ijesztően magas és eléggé fiatalos értékesítőkről álmomban sem gondoltam volna, hogy 10 év múlva mi együtt fogunk dolgozni, ha végleg nem is, de legalább egy darabig. Megmutatták nekünk az Astrát, mely körbe volt parkolva rendesen. Nem eladásra szánták, túl jó ahhoz. Flottaautó volt, kissé megvan csapva minden sarka, fiatal kiscsaj vezette, teljesen normális parkolási sebek. 80.000 km, 1.4-es, 16 szelepes motor, minden kötelező szerviz elvégezve, kopó/forgó alkatrészek egy része már cserélve.
Mondtak egy árat, apu mondott kicsit kevesebbet és megköttetett az üzlet. Lett egy négy éves Astránk, klímával, rádióval, négy légzsákkal, ABS-sel, 80.000 futott km-rel potom 2.3 millió forintért.
Ám az Astrát nem akarták eladni, ő pedig nem is akart jönni. Így együtt töltött 10 évünk nem móka és kacagás között telik, hanem sírás, vér és halálhörgés minden pillanat, mikor éppen rájön, hogy már nem az a kis szöszi vezeti, aki anno a szegedi cégnél volt középvezető. Hanem egy fővárosi, háromgyermekes családfő és pár éve az ő felelőtlen és hebrencs legnagyobbik fia, aki én lennék. Aki az első szivatástól kezdve utálja az autót és a mai napig nincs ez máshogy.
Az első közös telet a kórház és a házunk között ingázva töltöttük az Astrával, meglepően kevés fogyasztással ám annál érdekesebb párátlanító programmal. A szélvédő eleve hamar párásodott, de ha a páramentesítést választottuk, az autó megszivatott minket. Eleve nagy páratartalmú levegőt fújt be, így esély nem volt arra, hogy az eleve az ablakon levő páraréteg eltűnjön. Maradt a törölgetés minden pirosnál. /2002./
Tavasszal irány a nagyszerviz, a következő kötelező, olajcsere, szűrők cseréje, klíma tisztítás, páraprobléma megoldása. Olaj pipa, szűrők pipa, klíma pipa, pára maradt. De olyan szinten, hogy nyáron is párás levegőt fújt be. Inkább lehúzott ablak egy darabig, hiszen egy-egy ilyen szerviz nem áll meg kevés pénzből. /2003./
Ősszel kötelező 100.000 km-es nagyszerviz. Kopó alkatrészek, fékek csere. Kuplungot átnézték, majd 120-130.000 km között kell kuplungcsere és a sebváltót is fel kell újítani. Jó oké, majd ha oda jutunk megcsinálhatják. Klímakompresszor csere, szellőzőjáratok kitisztítása, légszűrők cseréje. Mindemellett még egy komplett kipufogórendszer felújítás, új hátsó dobbal. Valag pénz újra, de legalább van egy működő autónk. /2003./
Párásodás megoldva a télre, azonban tavasszal újra előjött, egy sokkal kellemetlenebb hiba társaságában. Világított a légzsák visszajelző lámpa. Schillerhez be, diagnosztika, negatív. Hibakódok értelmezése a neten. Negatív. Passzolják mi ez, hagyjuk bent az autót megoldják. Megoldják a klímát is. Ámbár legyen, hiszen abszolút nincs kedve az embernek úgy kocsikáznia, hogy bármikor a pofájába robbanhat egy légzsák.
Két hetet állt bent az autó, mikor is mehettünk érte. Klímakompresszor ismét cserélve, vezetékelés, biztosítéktábla cserélve. A lámpa nem világított, a klíma hideget és friss levegőt fújt. Tökéletes. Ismételten valag pénz. /2004./
Ősszel a téli felkészítés, újra világít a légzsák lámpája. Időpont egyeztetés szervizzel, két hét várakozási idő, utána fogadják az autót nagyszervizre és ismét belemerülnek az elektronikába lehetőleg derékig, ha nem nyakig. Pár nappal a szerelés előtt egy parkolóban befüstöltünk. Konkrétan végig égett minden vezeték az autóban. A vezetőülés alatti kábelkötegek összeolvadtak, az akksi kisült, generátor helló, önindító és biztosítéktábla szintén. Tréler, Schiller.
A vezetékelést garanciálisan cserélték, minden elektromos kütyüvel együtt. Ők cseszték el, és ezt becsületesen bevallották valamint a javítás összes költségét átvállalták. Legalábbis ilyen téren. A felkészítésen a folyadékokhoz, ablaktörlő lapátokhoz, ajtószigetelések cseréjéhez ellenben pont annyi pénzt számoltak fel, hogy egy életre elment a kedvünk a márkaszervizektől. Viszlát szervízkönyv, helló vidéki szervizes, üdv ismét légzsák-lámpa. /2004./
A telet párásan és légzsák-lámpásan töltöttük, tavasszal azonban egy helyi szerelő elé került mindkét probléma. Azonban addigra feltűnt az is, hogy az autó erőtlen, a kipufogógázok pedig egyre érdekesebb árnyalatokban pompáznak.
A három napos szerviz alatt mindent sikerült megoldani. A klímakompresszort kipucolta, csöveket kicserélte, gázt feltöltötte, pollenszűrőt cserélte. A pollenszűrő cseréje azóta negyedéves program. A gyenge motor és az érdekes füstök az egyre ramatyabb légszűrőnek volt köszönhető. A megoldást egy C Vectra légszűrője jelentette, máig tökéletesen üzemel, köszöni szépen.
A vezetékelést átnézte emberünk, zárlatot tapasztalt a vezető oldalán lévő oldallégzsákban. Vagy új ülés, vagy kiköti. Kikötötte. /2005./
Itt hibamentes évek következnek, 2005-től 2010-ig a legnagyobb problémát az jelentette, hogy a riasztó minden este megszólalt, valamint a központi zárral ha bezártuk az autót, az összes irányjelzője világított. Sokáig. Akár egy éjszakán át. Itt vettük életünk első akksitöltőjét a kocsihoz.
Hét éves korára érett be az autó, és egészen öt évig tudta tartani ezt az állapotot. 50 Ft/km újra. Mertük azt mondani, hogy megbízható.
Megkaptam a jogsit, ketten kezdtük el használni az autót, melyben már 145.000 km volt és még mindig a gyári sebváltó és kuplung dolgozott benne. Semmihez nem kellett hozzányúlni, a szerelőnk meg is lepődött, arra számított, hogy majd én a frissjogsis lábammal összebarmolom az autót. De nem sikerült, nem is próbálkoztam mondjuk. Szinte kuplung nélkül vezetek, így tanítottak. Azonban a megtett kilométerek után már igen csak érett egy komplett motorgenerál. A hengerfejeket is fel kellett csiszolni, tömítéseket is keleltt cserélni. Itt értünk el arra a pontra, hogy az autóra ismét sokat kellett költeni, azonban már abszolút csak a megtehető távolságok után fizettünk, hiszen egy ilyan autó értéke pár százezer forint. Mi pedig ezeket a százezreket újra kifizetjük neki mindig, hiszen szükségünk van rá, így megvásároljuk újra meg újra. 80 Ft/km... /2010./
Hibalista
- Kormánymű, légzsák (szenzor, elektronika, kábelezés), önindító (már sokadjára), full generál (150.000-nél komplett motorfelújítás + hengerfejek beállítása, esztergálása), hátsó felfüggesztés, kuplung, központi zár, riasztó, klímakompresszor
Ide hordtam szervizbe
Schiller Opel
Értékelése: 8
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (4) | Évjárat | 1998 |
| Kényelem | (7) | Használati időtartam | 0 év |
| Teljesítmény | (7) | Km vásárláskor | 80000 |
| Megbízhatóság | (5) | Vezetett km | 90000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 11 l |
| Előző autója? | 120L | Következő autója? | Opel Zafira / Volkswagen Touran / Toyota Avensis (Corolla) Verso |
| Ennyire szerette | (5) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (6.3/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan