Sanyi, a békebeli japán versenytechnika
Szöveges ítélet
Hosszabb állás után vettem meg a "Sanyi"-t. Full fapad a járgány, 4 ajtós sedan, elég korrekt állapotban. Relatíve olcsó, megbízható JAPÁN autó kellett, olyan amiben alig van elektronika.
Az állás miatt, meg egyébként is, néhány dolgot ellenőrizni és cserélni kellett. Az olajat, a gyertyákat (ilyet még nem láttam, mert be volt rohadva a gyertya elektródája, de indult vele az autó), pár izzót és vételkor tudtam hogy a hátsó lengéscsillapítók döglöttek voltak. Az előző tulaj elég igénytelen volt és 1,5 napot töltöttem a beltér kisikálásával, műanyagok életrekeltésével.
A kötelező dolgok kicserélése után használatba vettem a típust és kezdődött a móka.
Ezeket az autókat be kéne tiltani. A tervezők és gyártók valszeg szigorúan tökéletességmániásak voltak, de tényleg szenzációs a vas.
Teljesítmény: Az hagyján hogy brutálisan gyorsul, az a forgalmiba beírt 75 lóerő vastagon megvan (máshol katalizátorral 80 lóerősként árulták, és a Sanyin meg ugye gyárilag nincs katalizátor, és nem is kell Neki). Normál üzemmódban szinte csak félgázon jártam vele, olyankor alig van hangja.
Nem tudom mennyi a vége, nem próbáltam ki, nem érdekelt, de 130-as utazót hozta gond nélkül 5 személlyel megpakolva.
Taki Mester vérprofin beállította és gyaláztam is vele a többi autóst városi versenyzés üzemmódban (külseje megtévesztő, mivel egy szürke, unalmas, családi járgánynak tűnik inkább).
Fogyasztás: olyan 7-8-8,5 liter között mozgott városban (de nem versenyzés módban), országúton olyan 6-6.5 körül (tojás a pedál alatt).
Váltó: egy műszer, hihetetlenül finoman kapcsolható.
Motor: szimplán elmebeteg darab, 12 szelep, 4 henger, karburátor, hagyományos gyújtás, de a hangja egy álom, imádom ha énekel.
Úttartás: korrekt, kiszámítható, még a mai autók között is megállja a helyét.
Megbízhatósága: legendás, egy hetes állás után nagyhidegben elsőre indul és csak megy. Olajat nem eszik, csak nem szereti az ócskát.
Kényelem: elfogadható, de semmi extra nincs az autóban (leszámítva a gyerekzárat a hátsó ajtókon és a zöld kvarcórát).
Csomagtartó: hatalmas, senki nem tudta még telepakolni, maffiakörökben ezt hívják "2 holttestes" darabnak.
Esztétika: Igazi kocka, bár én inkább tepsinek nevezném, lapos, széles, borzasztó unalmas külsővel bár az eleje elég agresszív tud lenni, még unalmasabb belsővel.
A negatívumok:
A kuplung kicsit bizonytalan, kinyomócsapágy kicsit csörög és kicsit nehéz nyomni. Valszeg az élettartama vége felé jár, bár még lehet utánállítani.
Enyhe rohadás a bal hátsó kerékjárati íven és az első tornyok bekötésénél, de nem veszélyes és különben is egy 17 éves autótól mit is várunk?
Első lámpák kicsit gyengék, de egy izmosabb izzó segített a problémán.
A lényeg, a vezetési élmény: Fenomenális
Már nem használom minden nap, mert a céges Focust hajtom, de ha nagyritkán megyek Vele, nem akarok kiszállni belőle és folyamatosan vigyorgok benne. Minden percét élvezem.
Imádom, és mindenki a környezetemben, de sajnos el lesz adva, nincs értelme megtartani a céges mellett...
Hibalista
- Hátsó lengéscsillapító (21000HUF/db)
- Zöld kvarcóra (házi javítás)
- Olaj, gyertyacsere
Ide hordtam szervizbe
Taki Mester Szfvár (csak motordiagnosztika)
Értékelése: 9
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (7) | Évjárat | 1989 |
| Kényelem | (5) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (9) | Km vásárláskor | 135000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 6000 |
| Szerviztapasztalat | (9) | Átlagfogyasztás | 8 l |
| Előző autója? | Micra | Következő autója? | Focus2 |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (7.5/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan