Fekete egérkamion
Szöveges ítélet
Négy hónapig használtam. Egyetlen dolog miatt szerettem – mindig eljuttatott A-ból B-be. Autónak soha sem tekintettem igazán és megszeretnem se sikerült. Elmesélem miért.
Az egész ott kezdődött, hogy egy időre Angliába költöztem és kaptam egy szolgálati „Májkrát”. Három ajtó, fekete fényezés, könnyűfém felnik, airbag, elektromos ablakok, kézi váltó – mit mondjak, gyönyörű darab volt. Mégis, bár a bal oldalon való közlekedést négy nap alatt megszoktam, a Micrát négy hónap alatt sem sikerült. Pedig fut belőle a szigetországban jónéhány példány. A formája bennem mindig szánalmat kelt – a meredek szélvédő, a klasszikus londoni taxikat idéző hátsó traktus (márpedig azoknak se tegnap készült a formatervük).
Gyakran vissza sírtam nagyfater Skoda Favoritját a Micrát vezetve, pedig a váltója precizitásban fényévekre van a csehszlovákokétól és felszereltségben is veri, vezetni mégis valahogy autószerűtlen. A futóműve kemény és pattogós, a szervótlan kormány az első parkolásnál kimondatja az emberrel az összes keresetlen szót amit ismer. De a hab a tortán a sok gusztustalan, kopogós-sorjás műanyag. A tároló rekeszek, amiket olyan sikamlós plasztikból fröccsöntöttek, hogy minden élesebb kanyar után az anyós ülés alatt kotorásztam a mobilomat keresve. A kormány, amit még gumikesztyűben se szívesen fogdostam volna.
Azt is két hónap után tudtam meg, egy kötelező szerviz alkalmával, hogy az erősebb 1.3i motor (majdnem azt írtam csetteg) üvölt benne. Pedig meg mertem volna rá esküdni, hogy ez csak egy egyliteres kávédaráló motor.
173 centimmel sehogy se sikerült megtalálnom a kényelmes pozíciót a kórmány mögött, ami valami betegesen függőleges pózban áll, így az embernek olyan érzése támad, mintha kicsinyített lego-kamiont vezetne, amit egy japán óvodában szűk tekintetű gyerek-mérnök csapat rakott össze csendes pihenő előtt büntiből.
Egyedül az ülésekre nem volt panaszom – mellesleg gyanúsan emlékeztetnek a régebbi Clióéra (véletlen egybeesés!?). És hogy még egy utolsót rúgjak szerencsétlenbe, megemlítem a csomagtartót. Pardon, a hátsó kesztyűtartót – beleraktam egy mikrót és tele lett, akár csak egy kisebb bevásárlástól úgy 20 font értékben.
Egy valamiért azért hálás vagyok a kocsinak – ott létem során minden vezetés alkalmával igazi TV-sztár angolnak érezhettem magam – na nem James Bondnak, hanem Mr. Beannek!
Hibalista
- a 4 hónap során semmi, csak egy fékbetét csere
Ide hordtam szervizbe
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (6) | Évjárat | 1998 |
| Kényelem | (2) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (2) | Km vásárláskor | 170000 |
| Megbízhatóság | (8) | Vezetett km | 5000 |
| Szerviztapasztalat | (8) | Átlagfogyasztás | 7 l |
| Előző autója? | Favorit | Következő autója? | Skoda Fabia |
| Ennyire szerette | (1) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (3.8/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan