Nissan forever
Szöveges ítélet
Azon a napon érkezett családunkhoz, amint megkaptam a jogsimat (tavaly júliusban). Rögtön megszerettem, főleg azért, mert azelőtt még nem is ültem automata váltós autóban, most meg egyszerre vezethettem. A váltó, ha jól számoltam négysebességes. A legfurcsább az volt, amikor először kapott egy padlógázt 50-nél. Az automatika kis tűnődés után visszaváltott kettőt, és a kis egyliteres kávédaráló úgy elkezdte húzni a kasznit, mintha legalább egy 1.6-os lenne. Nyúzva 65-nél rakta a kettest, és 115-nél a hármast, a ha tapostam, a végsebességig bírta hármasban. A végsebessége egészen elképesztő: az óra szerint 155 km/h, jobbféle 98-assal. (a már nem létező 97-es oktánszámú benzin kellett bele, egy darabig 98-assal etettem, de mikor az 300 Ft lett, átszoktattam 95-ösre, amiből nem ritkán 10 litert is bezabált 100-on, igaz városban).
A motor egyliteres, közvetett befecskendézeses háromhengeres benzines, keresztben beépítve. Soha nem volt vele gond, csak annyi, hogy 10 fok alatt sose indult elsőre.
Azon kívül, hogy a 95-ösből eszetlenül sokat zabált, csak a benzinszintjelző pontatlanságát tudnám felróni komolyabb hibának. Egyszer 110-nél elfogyott a benzin, így kényszerültem több kilométeres gyaloglásra benzinért, ezután rendszeresítettem egy ötliteres kannát a csomagtartóban.
A hely elöl nagyon jó egy ilyen kis autónak; 195 centimmel bőven elfértem benne, a hely a jobb 1-ben is elfogadható. Ugyan papíron ötszemélyes, erre a forgalmin kívül semmi sem utal; A hátsó ülések 50:50 arányban vannak osztva, sőt hátul csak a két szélső üléshez tartozik biztonsági öv (kétpontos).
A rendőrök imádták, mivelhogy belga rendszámú volt; jogsim meglétének első fél évében ötször állítottak meg, egyszer szétszedették velem az egész hátulját, mondván, biztos drogot szállítok.
A nyáron és ősszel rengeteget használtam, szinte minden nap 30-40 km, de mivel csak nyári gumi volt hozzá, télen már kevesebbet, az első nagy hó leeste után már nem mertem vele elindulni. Három hónapig állt, aztán nemrég elindítottam, megjárattam, egész jól ment.
Sajnos a biztosítást nem akarták rá megújítani, ezért felmerült, hogy beadjuk a roncstelepre, ugyanis senki se venne egy katalizátor nélküli belga autót, amire a vételár két-háromszorosát is ráköltené, mire vizsgaképes magyar rendszámú autót csinál belőle.
A múlt héten újra beindítottam, és elvittem utolsó útjára, a roncstelepre. Nem is gondolkoztam azon, mennyit kapok majd érte, hát, nem is kaptam sokat: a roncstelep alkatrésznek vette meg, mindössze 10 ezer forintért. Fájt érte a szívem, ahogy ott állt a roncsok között... Sose fogom elfelejteni, milyen volt, mert nem hiszem, hogy több automata autóm lesz az életben.
Hibalista
- semmi különös, akksi lemerült, mert sokat állt télen, hátsó billanőablak rögzítő eltört (javítás saját kezűleg).
Ide hordtam szervizbe
Azt a keveset megcsináltam én is :-)
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (7) | Évjárat | 1986 |
| Kényelem | (5) | Használati időtartam | 0 év |
| Teljesítmény | (7) | Km vásárláskor | 71000 |
| Megbízhatóság | (7) | Vezetett km | 5000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 8 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | egy darabig semmi |
| Ennyire szerette | (8) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (6.6/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan