Elnyűhetetlen japán csoda, az örökkévalóságnak gyártva!
Szöveges ítélet
12 éves korában került hozzám az autó. Egy fiatal Ladát szemeltem ki akkoriban a kereskedőnél. Mire összekunyeráltam a rokonoktól meg a barátoktól a Ladára a hiányzó 150000 Ft-ot beletellt egy kis időbe. Amire mentem a kereskedőhöz a lefoglalózott autóért, már csak a hűlt helyét találtam. A foglalót nem akarta visszaadni, így több napi veszekedés után abban maradtunk, hogy levásárolom nála a foglalót + 50%-ot. Akkor csupa semmit nekem mondó, nem tetsző autói voltak.
VW-t már elvből nem akartam venni, mivel az előző autóm is egy merő pénztemető volt, amíg végre egy tolvaj meg nem szabadított tőle :) .
Nos nézegettem a kereskedőnél a kínálatot. Trabant Vartyogó, kispolszki Láda, Opel E-kadett 3 ajtós. Én először az Opel-t néztem ki. Ehez viszont még pénzforrás után kellett néznem. Úgy Mivel 280000 volt az ára.
Nekem még majdnem egy százas hiányzott. Két nappal később a teljes összeggel a zsebemben mentem az Opelért.
Akkor láttam meg ezt a kicsit ormótlam bumfordi taligát. Még be sem volt árazva. Mivel még ilyen autót sohasem láttam megkérdeztem. Alig hidtem a fülemnek: 150000. Kiváncsiságomtól vezérelve mentem vele egy próbautat. Először nem indult az autó. Az gyári akku!!! volt rossz. Valahogyan bebiukázták az autót. Beleülve mintha vízágyon ülnék, még hátul is!!! Az első meglepetés a váltó volt. Berakom 1-be (gondoltam én marha, hogy egy), annak rendje és módja szerint elindultunk hátra. Megpróbáltam a kettőt. Nagy meglepetésemre ott volt at egy. Az autó műszerezettsége és felszereltsége a Golfhoz képest ámulatbaejtő volt nagyon. A menetteljesítményéről nem is beszélve. Kishíján kirepült alólam a jószág. Az autó egyből megtetszett és ez mellett döntöttem. Nos én kapva a remek alkalmon le is alkudtam 145-re, tekintettel a rossz akkura, és kissé elhanyagolt állapotra. Nem bántam meg. Életem legjobb vására volt.
Az első fél évben elég sokat fekügtem alatta és dolgoztam rajta. Igazából súlyos darabokat nem kellett cserélni rajta, csak sok apróságot. Közben persze jártam vele az országot. Volt időszak amikor havonta kellett olajat cserélnem benne, mivel olyan hamar összejött a tízezer.
Gyönyörő metálkék színe volt. Hasonló kék plüss belsötérrel és álompuha ülésekkel. A csomagtere is elég nagy volt 4 rekesz sört is el tudott könnyedén temetni.
Ami a váltón kívül még furcsa volt, az a kézre álló végtelen praktikus kezelőszervei. Fordulatszámmérő, napi számláló állitható ablaktörlőintervallum a karon stb. kategóriájában egyedülálló volt a maga idejében. Ha autópályán leálltam, akkor a rendkívül pörgős motornak köszönhetően 1-3-5 sebességekkel pillanatok alatt fennt voltam 120-on. Azóta sem láttam ilyet széria autóban: 6500-sárga, 7500-piros sáv a ford. mérőn! A Nissan ezen típusával nagyot alkotott. A fogyasztása sem volt veszélyes. 5,5 - 7,5 l ből mindig megállt. Nyugodtan el lehetett menni vele hosszú utakra, soha nem hagyott ott, természetesen a szokásos karbantartási műveleteket mindig elvégeztem rajta. Mikor megvettem, egy fél évig minden hétvégém a kocsira ment el, de ezt utána bőségesen meghálálta.
Egyetlen egy kehéje volt az autónak, amit többször is megjártam. Télen nagy hidegben a Duna felett a hídon mindig lefagyott a torok. Egyszer szégyen szemre le kellett tolnom a hídról, de ha valahogyan át tudtam vergődni gyorsan, akkor nem volt baj. Hóban sárban mindenhol elment biztosan. 16 éves korában a kasztninak szükségessé vált egy nagygenerál. Akkor teljesen atomjaira lett szedve, minden ki lett heggesztve rajta, utána újra lett fényezve, de azt a metálkéket, ami előtte volt, olyan gyönyörűen nem tudta produkálni a "mester". Aztán munkanélküli lettem, feleslegessé vált az autó, meg agyagilag is nehézkes volt alkalmi munkából fenntartani, így arra kényszerültem, hogy megváljak tőle, hozzá teszem fájó szívvel.
Azóta nem látok ebből a típusból már egyet sem közlekedni a magyar utakon... Ha látok egyszer valahol ilyen típust eladó sorban, biztosan nem fogom kihagyni!
Hibalista
- Önindító, Kilincsek törtek, Kertergáz visszacsapószelepje, Gyűrüzés 400000 Km-nél, szokásos kopó alkatrésztek, megszakító (mivel csak utángyártott szemetet lehetett hozzá kapni)
Ide hordtam szervizbe
Egyszer volt szerelőnél, de megbántam azt is! (Azóta már nem él a szerelő) Mindig magam javítottam.
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (8) | Évjárat | 1980 |
| Kényelem | (10) | Használati időtartam | 6 év |
| Teljesítmény | (10) | Km vásárláskor | 220000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 280000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 6 l |
| Előző autója? | Golf II. | Következő autója? | Nissan Micra |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (8.5/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan