Az agyonverhetetlen
Szöveges ítélet
E konkrét autóról már volt szó a népítéletben, Megbízható csendestárs címmel, de az a bejegyzés 2011 októberében született, így most indokoltnak érzem, hogy saját, mennyiségében több és fiatalosabb tapasztalataimat megosszam a géppel kapcsolatban.
Most egy éve van nálunk az autó, ez idő alatt közel 12000 kilométert sikerült abszolválni vele, minden hiba nélkül. Ennek a nagy részét jómagam vezettem le, mivel a másik cikkben említett szlovén kiruccanáskor szinte végig én vezettem, valamint előtte én megjártam vele a Miskolc-Fonyód távot oda-vissza, ami szintén olyan 700 km. Ezen kívül a városban is én vezetem a legtöbbször, szereztem is vele tapasztalatot bőven.
Az autó belül viszonylag fapados, de kényelmes, nyilván hosszabb útra maximum négy személynek. Annyi személyes problémám van vele, hogy ha nekem kényelmesre van állítva az ülésem, tehát teljesen hátratolom, akkor mögöttem 160 centi feletti ember max darabokban férne el, pedig én nem vagyok egy extrém colos ember a magam 180pár centijével. De ezt a kényelmetlenséget saját számlámra írom, mert én szeretek gyakorlatilag fekve vezetni.
Utóbbit egyébként lehetővé teszi a végtelenül puha váltó és pedálsor. A kuplung esetében kb amikor elgondolkozunk, hogy váltani kéne, már a motortérben a lábunk, annyira könnyen mozdul, ugyanakkor ez kell is, mert a pedálút viszont hosszú. A fék jól adagolható, ahogy szokták mondani, azt sem kell teljes testsúllyal taposni, elég bokából. A gázzal is könnyű úgy játszani, hogy autópályán megkérdezzék, hogy ebben mióta van tempomat, oszt pedig nincs, csak úgy tartom a gázon a lábam...
Apropó autópálya. A 130-140-es utazótempó kevés cuccal, kevés emberrel szó nélkül megy, négyen-öten, megpakolva cuccal kínlódás és magasabb fogyasztás az eredmény.
Országúton a fokozatokat okosan pakolgatva és a motort kicsit vinnyogtatva jól bemért előzések is végrehajthatók, de itt is érvényes, hogy ha sok a súly benne, akkor nem érdemes kínozni szegényt, úgyse fog megmozdulni. Egy ötödikben 90-nel gurulásról elég egy visszaváltás harmadikba és már lehet is kerülni a lassú járművet, a motor pedig, őrjöngve ugyan, de elforog akár 6500-ig is, ami harmadikban már 140-es tempónál adódik. (Tegyük hozzá, hogy a 6500-as határt japános precizitással tartja be az autó, ha csak egy kicsit is túlpörgetnénk, könyörtelenül leszabályoz).
Az autó váltója pontos és könnyen kapcsolható, annak ellenére, hogy a váltóbot olyan, mintha egy jó sűrű gulyást kevergetnénk egy fakanállal, de a fokozatok valahogy mégis megbízhatóan megtalálhatóak. Az áttételezés meg aztán végképp érdekes. A második fokozatban 20-szal emelkedőre felkanyarodásról hamar átszokunk a vissza egyesbe, jól kipörget és úgy megint a kettes forgatókönyvre, mivel az említett tempónál szűk 1100-as fordulaton duruzsol a négy henger. Viszont még ilyenkor sem kezd el rángatni. A másik véglet viszont az, hogy majdnem 110-et bír menni az autó második fokozatban, ha kemény szívvel megálljuk, hogy elkapcsoljuk a síró motort. Ez előzéseknél jól jön.
Ez az érdekes áttételezés azt eredményezi, hogy nagyon tág azon vezetési stílusoknak az intervalluma, amelyekkel az autó vezethető. Lehet boyracer módjára, szigorúan 4000 ford./perc felett, őrjöngő motorral, illetve 2200-2300 körül elváltva, tetszhalott taxis stílusban krúzolva is közlekedni. Nyilván valahol a kettő között, 3000 körül kapcsolgatva komfortos az utazás.
Kis hibája az autónak a méreteihez képest indokolatlanul nagy fordulóköre, amely kicsit nehezíti a parkolást, cserébe viszont minden irányba jól ki lehet látni belőle, ami ma egyre ritkább.
Az utóbbi tél a gép csúszós úton való viselkedésének kitapasztalását is lehetővé tette. Lehet és kell vele gépészkedni becsülettel, hiszen az elektronikus rásegítések tárháza egy ABS-re korlátozódik, a többi a sofőr dolga. Takarítatlan úton a kerekek még alacsony fordulaton, 3. fokozatban is simán elpörögnek és hamar csúszik lefele az ívről az autó, szóval ésszel kell a havon...
Ez a néha már büntetően hideg tél viszont azt is megmutatta, hogy tényleg jól össze vannak rakva ezek a japán autók. A motorháztető alatt még az eredeti, lassan 9 éves akku teljesít szolgálatot, csuklás nélkül pöccintve be az autót, akár egy mínusz 20-ban kint töltött éjszaka után is. Még ebben a baromi hidegben is meglepően hamar melegedett be a motor, ami szintén nem utolsó szempont.
Nagyjából ennyi, remélem még sokáig vezethetem ezt a kis bambaarcú ázsiait, mert nagyon kezes, megbízható jószág.
Update: 2012. 11. 19
Immár 74000-nél is több kilométer van az autóban, tehát a vétel óta 21000 km került bele. Gyűlt vele néhány mindennapi tapasztalat, nyáron kiismertem a légkondit, egész jó, kiderült hogy jól bírja a tartós autópályázást is stb.
Ennyi almerázás után messze nem tekintem magam a típus szakértőjének, de azért vannak hasznos tapasztalataim, amiket most közreadnék.
Fogyasztás tekintetében mindkét irányba képes elég extrém értékeket produkálni a gép. Az országúti 90-100-at szűk 7 literes étvággyal honorálja, a városi, sok hidegen járást és vinnyogtatást viszont nem szereti, ilyenkor bő tíz litert is behabzsol százanként. Azért ha városban odafigyel az ember és nem gyorsul padlón lámpától lámpáig, hanem igyekszik tartani az 50-60-as tempót, akkor 8-8,5 literre mérséklődik az étvágy, ami már egész jó, hiszen ez mégsem egy kisautó, hanem bele lehet ülni négyen, akár hosszú távra is.
A hibáknál említett parajelenséget továbbra is rendszeresen produkálja a meglehetősen kiforratlan klíma-audio-fedélzeti számítógép rendszer. De ez csak akkor zavaró, ha mondjuk hangosan zenét hallgatva vezettem, leállítottam, amíg vártam valakire, majd újbóli elinduláskor "úgymarad" a rendszer és nem lehet kikapcsolni a zenét, csak ha leállítom a motort. Illetve ilyenkor nem lehet módosítani a klíma beállításain sem. Éppen ezek miatt rászoktam arra, hogy mielőtt leállítom a motort, kikapcsolok vagy normális intenzitásra állítok mindent, hogy ha le találna fagyni legközelebb, ne kelljen rögtön újraindítani. Az egész rendszerre igaz, hogy valószínűleg jobban jártak azok a vevők, akik alacsonyabb felszereltséggel vették, ami ugyan szegényesebb, de legalább mindig minden működik és állítható.
Az utólag belerakott ülésfűtésnek városban gyakorlatilag semmi értelme, mert minimum 10 perc, mire megérezzük, hogy működésbe lépett. Illetve nehéz megállapítani, hogy a két kapcsoló közül melyik melyik ülés fűtését izzítja, mert azt elfelejtették jelölni, és nem egymás mellett vannak a kapcsolók, hanem egymás mögött, mert úgy fértek el.
Legutóbb nem nagyon írtam a belsőről. Igazából nem jutott eszembe, mert az autótesztekben sem értettem soha, hogy minek szerepel benne, hogy a műanyagok belül ilyen-olyan tapintásúak. Biztos van olyan, aki menet közben azt fogdossa, de én inkább vezetni szoktam... Ebben belül minden kopogós műanyag, a középső panel még recseg is minden gombnyomásra. Hát igen, a japánok még most sem érzik igazán a belső tereket, nemhogy 10 évvel ezelőtt. De biztos jó nézegetni az Alfák gyönyörű belső terét az autómentőre várakozva, én inkább azt szeretném, hogy mindig menjen a gép. Erre pedig úgy tűnik nagyon sokáig számíthatok is, hiszen kopó alkatrészeken kívül még nem kellett hozzányúlni a kocsihoz. Újabban édesapám reggelente nem is szokta elővenni a szerelmét, a chiptuninggal felpaprikázott dízel Subarut, inkább Nissankával jár be dolgozni, mert az áll kint, hamarabb melegszik, meg arra a 4 km-re úgysem kell a vezetési élmény.
Ebben a Nissankában valahogy megvan az az érzés, hogy a minimálisan megkövetelt törődést megadva neki a végtelenségig üzembiztos és megbízható. Nemrég olvastam az ominózus fehér Focus kombiról szóló cikket, ami 727ezer km-rel a "lábában" köszöni szépen jól van. A mi kis Nissanunk valószínűleg a félmilliót sem fogja soha elérni, hiszen most 9 éves, de megkockáztatom, hogy a kasztni hamarabb fog szétrohadni, minthogy a motor megadná magát.
Majd még jelentkezem tavasszal.
Hibalista
- - Egy izzócsere volt. - - Ideje lenne hogy kapjon új ablaktörlő-lapátokat, mert a mostaniak már csak taknyolnak... - - Esetenként lefagy az egyébként könnyen átlátható rádió-légkondi rendszer, ami az autó újbóli elindításával újra életre kel. Ezzel volt szervizben az előző tulajjal is, ki is cserélték, de továbbra is maradt a hiba.
Ide hordtam szervizbe
Kállai Zoltán
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (10) | Évjárat | 2003 |
| Kényelem | (7) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (5) | Km vásárláskor | 53000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 21000 |
| Szerviztapasztalat | (8) | Átlagfogyasztás | 9 l |
| Előző autója? | Mazda 6, 1,8 benzin | Következő autója? | – |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.9/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan