Jómunkás autó
Szöveges ítélet
Igazi munkás ez az autó. Egy jó munkahelyen pedig mindig minden rendben működik, nincs fennakadás. A jó munkás nem nyavalyog, csinálja a dolgát, még ha az nem is könnyű. És nem is kér érte sok törődést. Hát ilyen ez a derék japán.
Ha megkérdeznénk az embereket, hogy tudják milyen az L300-as, bizony, legtöbbjük nem tudná miről is van szó. Tényleg ritka „állatfajtának” számít hazánkban, és sokuk már igen öreg, lepusztult. A típust 2003-ig gyártották, de a magyarországi importőr valamikor 1998-99 környékén megszüntette a forgalmazását. Ennek oka talán az, hogy öreg, végtelenül egyszerű konstrukciójú és fapados.
Akik vették általában építkezésekre, festésre, piacozásra, brigádszállításra, és szerviz kocsinak használták. Édesapám akkoriban a zöldség-gyümölcs kereskedelemben kereste kenyerét, így ő általa részesülhettem abban a szerencsében, hogy megismerhettem a típust. Ő ugyanis e modell mellett tette le voksát, és nem is bánta/bántuk meg.
Formája nem túl megnyerő, inkább olyan esetlenke, vagy mi. Mindenesetre a volán mögül nagyon jól átlátható a forgalom méghozzá minden irányban. A raktérről annyit, hogy iszonyú nagy, a személyautókat simán lealázza, bár hozzájuk nem is hasonlítható, hiszen kisteherautóként szerepel a forgalomban. Családi használatban ez zavaró tud lenni, mert ha csak a sarokra ugrok le vele, akkor is menetlevelet kell írni. Ráadásul, ha a tulajon kívül más is vezeti a kocsit ahhoz külön papírt kell írni, igaz ezt csak egyszer az életben. A kétoldali tolóajtó nagyon megkönnyíti mind a beszállást, mind a pakolást, ugyanis a hátsó pad felhajtható.
A beltér egyébként annyira puritán és japános, hogy ezt már nehéz lenne tovább fokozni. Mindent a praktikumnak rendeltek alá, és ezt hosszú távon nagyon meg lehet szeretni. A kormányváltó igen szokatlan ebben a kategóriában, utoljára a Wartburgokban, Trabantokban láthattunk ilyet. Csakhogy ennek kezelhetősége messze felülmúlja azokét. Pontosan, katonásan kapcsolható, igaz télen, nagy hidegben az egyest igencsak nehezen vette, de bemelegedve minden a régi volt.
A kormány kétküllős, ilyet se gyakran látunk manapság. A középkonzolon lévő bovdenes, jobbra-balra húzható fűtés-szellőzés kapcsolóról nem is beszélve. Viszont minden, mindig működött! Hihetetlen hogy a 188 ezer kilométer alatt mindössze egy kuplungtárcsát, vízpumpát és a jobb első fényszóró izzót kellett kicserélni. Ez az, ami annyira piszkosul jó volt ebben a kocsiban.
Akkoriban szereztem jogosítványomat, tehát el lehet képzelni, hogy mennyit kapott, amíg én kiéltem magam, és megszereztem első tapasztalataimat. Ja, még nem is írtam le, hogy bizony ez hátsókerék meghajtású! Üresen remekül lehetett vele csapatni nedves aszfalton, de vigyázni kell, mert csak hozzáértő kezekben lehet kordában tartani. Alattam is megfordult egyszer. Télen egy balos kanyarban épp a haverokkal „tudományosan vizsgáltuk”, hogy vajon lefagyott-e az út, és én bolond kettesben alacsony tempóról nyomtan egy padlógázt. Jött a 170 Nm nyomaték, és mi szépen végrehajtottunk egy 270 fokos fordulást. A nem messze lévő buszmegállóban ijedten követték mindezt nyomon. Én persze nem adtam fel, lelkesen tovább „vizsgálódó stílusban” elhajtottam a helyszínről.
A motor egyébként egy 2500 köbcentiméteres örvénykamrás szívó dízel. 75 lóerővel és a már említett 170 Nm-rel. Kevésnek hangzik, főleg, hogy a kasztni súlya 1445 kg. A gyakorlatban azonban bármennyire is furcsának tűnik elég volt, még megpakolva is. Különös de a dízel lóerők mindig erősebbnek tűnnek a benzinesnél. Nyolcszáz kilóval lehetett terhelni, amit még úgy, ahogy elbírt. Egyszer beleraktunk kb. egy tonnát. Semmi baja nem lett, viszont ötödik sebességbe már nem mertük berakni. Rengeteg terhelést kapott, és alig kért érte törődést. Végsebessége 140 volt, amit csak ritkán használtunk ki, mert a doboz formájú alakja miatt, nagyon szélérzékeny volt. A 80-90-es tempót azonban nagyon szerette, és ilyenkor a fogyasztás is igazán baráti volt, azaz 7 litert kért száz kilométerre.
Mivel ez egy igen régi konstrukció, 7000 kilométerenként olajcserét kellett végrehajtani, ami már a 90-es évek közepén is gyakorinak számított. Ezen kívül felfüggesztései igencsak kemények voltak. Elől McPherson, hátul meg a jó öreg laprugó, ami néha igencsak megnehezítette mindennapjainkat. Rossz úton üresen rázott, mint a nyavalya. Mégis szerettük! Épp ennek a keménységnek köszönhetően, viszont nagyon jól vette a kanyarokat, és nem billegett, annyira, mint például egy Renault személygépkocsi, amik közismerten lágy felfüggesztésekkel lettek ellátva.
Szóval kemény, nehezen elpusztítható autó ez. Egyetlen nagy hibája volt csupán. A rozsda. Olyan tíz éves korában bukkant fel először, pedig mindig lelkiismeretesen mostuk, ápoltuk mind a belsőt, mind a külsőt. Iszonyúan gyorsan ette a karosszériát, ezért rögtön elvittük egy lakatoshoz, aki átnézve az autót megmutatta, honnan is indulhatott ki az idő vasfoga. Pont a vezető lába alatt olyan másfél tenyérnyi darab HIÁNYZOTT! Tiszta Frédi és Béni nem? Utána még másfél évig használtuk, majd nagy nehezen megváltunk tőle.
Nem szívesen. Nem, mert ment a süllyesztőbe, az új tulajnak birgádautóra volt szűksége és megkapta. Nem szép utóélet ez egy autónak, de hát ez van.
Aki L300-asra pályázik annak igencsak figyelnie, kutatnia kell a hirdetéseket, mert kikímélt példányhoz jutni nagyon nehéz. Az ára 400 ezer és egymillió között mozog évjárattól és állapottól függően. Nagyon sokcélú jármű. Mindenre lehet használni. Még buliautónak is kiváló! (Én erre használtam )
Hibalista
- Vízpumpa 180ezer km-nél, kuplungtárcsa(a sok csapatás, meg a gyakori 5-6 mázsa terhelés miatt), fényszóró izzó! És ezen kívül semmi,de tényleg!!!
Ide hordtam szervizbe
Zoli bá, kicsit lassú, de jól dolgozik
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (8) | Évjárat | 1992 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 10 év |
| Teljesítmény | (9) | Km vásárláskor | 74000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 114000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 7 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | Most Astra G-vel járunk |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (8.2/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan