Pokolból menekülve
Szöveges ítélet
Az egész azzal kezdődött, hogy egy nagytudású hátulról belém szállt, és kinyírta az Omegámat. Nagyon szerettem azt a kocsit, de nem találtam ugyanolyat. Némi keresgélés után megtaláltam ezt. Olvasgattam róla itt a Népítéleten, nem vette el a kedvem. Szívó kétliteres, a kompresszorosokat inkább hanyagoltam, miután átfutottam, mekkora munka felújítani a kompresszort.
Elmentem megnézni a kocsit. Este volt, esett, de amennyire tudtam, igyekeztem felmérni a dolgokat. A beltere mikroszkópikusan kicsi, a kormány magasan van és messze (teljesen hátratolt üléssel vezetek), sajnos nem is állítható ebben a kocsiban. A kasznin itt-ott rohadás foltok, de nem vészes, reméltem, hogy alul is ez a helyzet, de nem tudtuk felemelni, csak este értem rá. A beltere ugyan nem volt lelakva (legalább is az anyagfelületek), de mivel az eladók "kulturális" hovatartozásúak voltak, az elvárások csökkentek volta. Váltógomb tákolt, kormány szétfoszlott, légbefúvókból 2 törött, a középkonzolon a csomagtartó nyitógomb nem működik, ülés kiülve, foszlott és nyekereg, ablak nem takar teljesen, hallom a menetszelet és maga az ajtó is lógott (két külön probléma), stb.
Próbakör.
Párásodott, mint akinek kötelező, felsejlett bennem, hogy ez fűtőradiátor. Bontson műszerfalat, akinek két anyja van, de amúgy minden más rendben volt. Mondtam, hogy kösz, de kösz nem.
Haza. Keresgélés megint. Semmi. Felhívtam a Merci eladóját, és tettem egy pofátlan ajánlatot. Rezzenéstelenül igent mondott rá. Ez ugyan vészcsengő volt, de ennyiért nem tudtam kihagyni. Elmentünk, kifizettem, elhoztam. Hazafele a generátor megadta magát. Jó, nem nagy ügy, de azért nem örültem. Felújíttattam a generátort, megcsinálták szépen. Kapott egy kormányt és egy váltógombot. Napfényben a fényezés elég hervadt volt. Ez van. Ennyi idősen, ennyiért belefért. Új féktárcsák, betétek, plusz a hátsó nyergeket ki kellett pucolni, nem nagy ügy, plusz beállítottam az ajtót, mert lógott vadul. Aztán egyszer Budakalászon nagy reccsenés, jobb eleje leült. Elsőre rugótörésnek néztem, de mikor leadtam szervizbe, hívtak, hogy ez bizony rugótányér, és mindkét oldalon kuka. Megcsinlálták, minden oké. Ekkorra már vagy 3000 km-t tettem bele, azt hittem, már nem lesz több meglepi. Nem jól hittem. Aztán sokáig csend és megbízható működés. Kapott olajat, szervófolyadékot. Még 10.000 km után észrevettem, hogy a bal első kerékívben lifeg a takaróműanyag. 2021 májusában volt egy hatalmas esőzés, természetesen valamiért úgy látták jónak Benzéknél, hogy pont a lifegő műanyag mögé teszik a ventilátor-vezérlőt, ami kötelességtudóan be is ázott, és mikor leállítottam a motort, a venti elkezdett maxon járni. Ez a közhiedelemel ellentétben a W208 és W210-nél nem normális dolog. A vezérlő kiszáradt, megint működik, de azért le lesz szigetelve nem sokára.
Úgy festett, a sok kisebb-nagyobb hiba megpecsételi a sorsát a kocsinak, és eladom. Mégis valahogy mindeközben mégis megszerettem ezt az autót. Rengeteg jó oldala van. Például nem tudom, a gyárban mi szállta meg azt, aki 13.5 l/100km városi fogyasztást adott meg neki, de nekem SOHA nem sikerült 9 fölé tornásznom, pedig rengeteget ülök araszolós dugóban. Kint 6.5-7 litert eszik, pálya 110-130, közút 70-90. Eleinte tartottam a 3.92-es áttételű difitől, nagyon rövid, a kocsi szabályosan harap ilyen pöttöm kis motorral is, de a váltó jó felosztású, és a motor szeret pörögni 2000 és 3000 közt járatom, ellentétben az Omegámmal, aminek már a 1700-2000 is nyomatékos volt. Ne megy erőművész, de nem is arra tartom, hogy hajtsam, csak cirkálok vele.
Volt már egy ilyen autóm. Gyűlöltem, mikor hazahoztuk, de kellett venni valamit gyorsan. Utáltam beleülni is. Aztán szépen lassan megszerettem, és azóta is sokszor eszembe jut. Jó ideig alig vártam, hogy megszabaduljak ettől a Mercitől és megint Omega. Mostanra ott tartok, hogy biztosan megtartom. Sok Merci végzi "tesóknál" és "vállalkozóknál" lelakva, szétrúgatva, bele kitaposva. A mostoha élete után megmenekülve nálunk megy nyugdíjba ez a kocsi, egy nyugalmasabb öregkor elé néz. Ha veszek is mást, akkor is megmarad.
A konklúzió így 15 000 km után, hogy ha az ember úgy vesz autót, hogy utána még rászán 4-500 ezret a rendbetételre, akkor nyugodtan bele lehet vágni. Utána hűséges és megbízható autót kap, nevetséges fenntartási összeg mellett. Továbbá egy kétajtós Mercedes sosem lesz igazán vállalhatatlan, csak ha lelakják. A Népítéleten valaki azt írta, hogy a CLK200 a legolcsóbban fenntartható Merci. Nem tévedett.
Hibalista
- Generátor, zárak, rohadás (leszakadt rugótányér), venti vezérlő, üzemanyagtöltő cső, féknyereg, tárcsák, betétek, fényezés, légbefúvók, belső sárhányó.
Ide hordtam szervizbe
Solymár, GTA Szerviz. Nem kell más.
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (8) | Évjárat | 1998 |
| Kényelem | (6) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (4) | Km vásárláskor | 330000 |
| Megbízhatóság | (7) | Vezetett km | 15000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 7 l |
| Előző autója? | Omega | Következő autója? | Omega |
| Ennyire szerette | (9) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (7.9/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan