Az Öreg Döbbenetes
Szöveges ítélet
Nos, örülök, hogy végre lehet az állólámpás Mercikről is írni, mivel életem leggszeretettebb autói voltak a W115-öseim.
Az Öreg Döbbenetes az első állólámpásom volt a sorban. Akit érdekel, elolvashatja az előzményeket az 1978-1982 között gyártott Toyota Celica rovatban (1 hozzászólás, tehát nem nehéz megtalálni), vagyis úgy jutottam, hozzá, hogy a korábban használt Celica egész estét betöltő csupaüveg csomagtérfedele alatt nem fértek el a lányok cuccai, midőn egy barátommal vakációra vittük a csajokat.
Apám egy nappal korábban valamiféle ukrán vállalkozóktól viszont beszerzett egy W115-ös Merdzsót, valami 150.000.- forintos követelés beszámításaként. 1992-őt írtunk akkor és a dízel a benzinhez képest fillérekbe került.
A szerelem nem első látásra következett be. Idő kellett hozzá. Tehát kies Fővárosunk Kazinczy Ferencről elnevezett utcájában ültem be az autóba - még hűségesen az atyai ház előtt leparkolt Celicához - és kellett hozzá bizonyos táv megtétele, hogy kialakuljon bennem az állólámpások iránt érzett múlhatatlan szerelem érzése. Ez a táv a Király u. és a Dob u. közötti szakasz volt, a Klauzál térnél már el is felejtkeztem a Toyotámról.
Aki állólámpás Mercit vesz, az készüljön föl rá, hogy az autópályák belső sávja számára ugyanolyan egzotikus tájék marad, mint a labdarúgók számára Antigua és Barbuda. Vagyis el lehet jutni oda, csak éppen semmi értelme nincs. A 200D felirat ugyanis 54 lóerőt takar, ami 110 km/ó utazósebességet garantál. Azt viszont a Tejút rendszer végéig és vissza.
Gyorsulása, rugalmassága és végsebesége nincs az autónak. Vagyis a zsúfolt hetes busz sem gyorsul lassabban, egy kispolákot sem tudunk vele hirtelen kielőzni és hiába megy hosszas nekifutás végén akár 140-et is, ezek a dinamikával kapcsolatos kifejezések nem helyezhetők igazán felhőtlen logikai kapcsolatba egy állólámpás Mercivel.
Az Öreg Döbbenetes különben ismerősökkel és csomagokkal telepakolva megjárta Csehszlovákiát, Lengyelországot, Jugoszláviát, Ausztriát és Románia Erdélynek nevezett részét is, gyakorlatilag - ó bohó ifjúság! - minden hétvégére esett egy jó kis kiadós felvidéki túra. A Jugoszláv polgárháború idején egy ízben sikerült a frontvonalra is eljutni. De túléltük, minden meghibásodás nélkül.
A gépkocsi fogyasztása 6,5 és 9 liter között változott. Az előbbi a hosszú, országúti túrákra, az utóbbi a téli városi araszolásra vonatkozó adat. 70 literes tank mellett kb. 1000 km-t lehetett megtenni egy tankolással.
A kocsi kényelme, átláthatósága a mai napig felülmúlhatatlannak tűnik. A hatalmas fotelben terpeszkedve minden irányban láttam a kocsi sarkát, ami a mai kocsikkal azért nem teljesen van így.
A W115-ös fordulóköre elenyésző volt. Egy átlagos utcán tolatás nélkül meg lehetett vele fordulni. (Barátnőm kis Peugeot-ja például nem bírt, csak "Y"-ban)
A hátsókerékhajtás hátrányait a W115-nél sosem tapasztaltam. (A W123-nál és a W116-nál is ritkán, de a W115-nél soha) Az Öreg Döbbenetessel télen is a legnagyobb természetességgel közlekedtem nyári gumikkal Budán a Törökvészi-és a Kapy utakon. Ez egy Sierrával, Omegával, vagy BMW-vel - hogy a kor további közkedvelt hátsókerekeseire utaljak - nem volt lehetséges.
A külalakjáról azt gondolom nem kell szólnom. Nem olyan szép és harmonikus ugyan, mint a W108/109 - de az akkor és most is elérhetetlen álom számomra - de ha az előttem haladó kocsik valamelyikében öt - nyolc év körüli kisfiúk utaztak, azok leginkább hátrafelé fordulva gyönyörködtek a kocsi barátságos orrában - az utolsó kiadású W115-ös kifejezetten mosolygós arccal bír - és ez azt hiszem más autóval ritkán fordul elő. (A Passatjaimmal soha sem)
Az autó szerkezetileg egyszerű, mint Győzike, vagyis bárhol, bármikor bármi megoldható rajta, mégpedig gyorsan és házilagosan.
Azért vannak árnyoldalai is a kocsinak. Ezekről röviden: 1.) Nagyon gyenge menetteljesítmények. 2.) Rohadásra hajlamos karosszéria. 3.) Télen mérsékelt indulási hajlandóság.
Ez utóbbiról bővebben: A W115-ös dízelek soros izzításuak. Vagyis az izzítógyertyák sorba vannak kötve, mint a karácsonyfaizzók. Ha egy kipukkad, akkor nincs izzítás. Ha egyesével cseréled őket, akkor mindig ki fog pukkadni valamelyik. Ezért egyszerre kell cserélni őket, vagy átalakítani gyorsizzításúvá. Ez utóbbit nem próbáltam ki. Egyébként évente két izzítógyertya készletet igényelt az ügy.
A téli indítás -10 fok körül kétesélyessé válik, - 20 foknál pedig lehetetlenné. Vagyis a kocsi legendás üzembiztossága ennek folytán egy évben kb. 355 napos.
Ha ma is gyártanák - vagy lehetne akár csak tízéves példányt is találni - sosem vennék más kocsit!
Hibalista
- az ízzítógyertyák télen gyakran eldurrantak
- a kasztni erősen hajlamos a rohadásra (nekem két W115-ösöm is elporladt)
-
Ide hordtam szervizbe
Már nem nagyon emlékszem hova jártam vele
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (10) | Évjárat | 1974 |
| Kényelem | (10) | Használati időtartam | 3 év |
| Teljesítmény | (1) | Km vásárláskor | 0 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 150000 |
| Szerviztapasztalat | (9) | Átlagfogyasztás | 7 l |
| Előző autója? | Celica ST (1981) | Következő autója? | Opel Kadett (de megbántam) |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (7.8/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan