Brünhilda, az első
Szöveges ítélet
Brünhilda, életem elsője. Hosszú hónapokat töltöttünk együtt... Brünhilda, azaz a hófehér 200D Merci ugyanis az első tanulóautóm volt. Autót ennyire még nem gyűlöltem.
A volt taxi kétezres dízel, oktatóautóvá átalakítva, szintén volt taxis, oktatóvá átalakított Gyulabával (a név fikció). Az egész úgy kezdődött, hogy az első oktató, aki tudott időpontot adni, egy Fiat Pandával tanított. Beültem, aztán hátratoltam volna az ülést. A fószer egy ideig nézegette a nagyjából a szélvédőt dönegtő térdeimet, aztán közölte, hogy sajnos új autót kell keresnem. Nem fértem el a Pandában. Hiába na, olaszok, hosszú karok, rövid lábak, az én majdnem két méteremmel gnómként se fértek volna el a virgácsaim.
Az irodában a legnagyobb autókat kértem, nagy autó, kis motor, ideális tanulókombináció - utána már bármit elvezetsz, mondták. Igazuk lett. Így került képbe Brünhilda. Amikro először megláttam, vigyorba szaladt a szám - na ezzel vicces lesz furikázni. Aztán életemben először, helyet foglaltam az ülésnek nevezett, kikopott fotelban. Körülöttem érdekes eklektika - a szokásos, feszület, plusz mérőórák, dobókocka és rózsafüzér, fakormány - és egy lehetetlenül kicsi váltókar.
- Ez automata? - kérdeztem elbizonytalanodva, megérezve az elkövetkezendő hónapok központi problémáját. Persze nem az volt, csak egy kis elegantos kásztöm-életérzés. De ez még nem lett volna baj...
Ha jól tudom, ennek a sorozatnak a váltója legendásan elpusztíthatalan, kivételesen strapabíró. Nem tudom, hogy Brünhilda egyedi prototípus volt e, vagy ez az összes többire jellemző, de ennek az autónak a váltója ritka pocsék volt. Egyesbe, rükvercbe berakni szinte lehetetlen volt, és mindez kombinálva a hülye miniatűr karral, állandó frusztrációhoz vezetett. Piroslámpánál, elinduláskor, bármikor, amikor egyesbe kellett volna rakni, két-három próbálkozás legalább kellett. Igazán azt szerettem, hogy Gyulabá akárhogy is védte, hogy ez a legtökéletesebb autó, nem egyszer nem sikerült beraknia neki se. Soha egyetlen autóban nem volt problémám a váltással, pedig azóta kipróbáltam jó pár másikat, elég széles skálából.
Brünhilda persze más téren is brillírozott. Emlékszem, amikor a rutinpályán a gyorsításnál nem mertem lepadlózni egyesben - aztán pár hét múlva az autópályán találtám magam, gáz tövig, mutató csigalassan közelít a százashoz...
- Ebben nincs ötödik fokozat?
Hát nincs.
Az úttartása egy vízágyéhoz hasonlított, a váltásnál csak a kormányzást utáltam jobban. Apám Peugot-i ehhez képest sportfutóművel voltak szerelve.
Gyűlöltem az egész autót. A pontatlan, semmi visszajelzést nem adó futóművet, az alulméretezett, harmatgyenge motort, a használhatatlan váltót. Imádott lefulladni, ami főleg annak fényében vicces, hogy dízel volt, és amikor átültem benzinesekbe, kiderült, hogy nem is az én lábamban lehet a hiba... Igazából az volt a legrosszabb, hoyg egyáltalán nem éreztem magam benne biztonságban. Nem érdekel a két tonna acél, ha tudom, hogy nincs erőtartalékom, és egy lefulladásbiztos motorom - ezek nélkül céltáblának éreztem magam a pesti utakon. Utoljára a forgalmi vizsgámon hagyott cserbe, egy amúgy is veszélyesen rövid zöldnél ragadt be az egyes, és fulladt le ennek következtében... útjaink ezután elváltak, a jogsimat már más autón, más oktatóval szereztem meg. Mert azért Gyulabá pedagógiai képességei is hagytak kivánnivalót maguk után, bár ezt nyílván nehezebb megítélni.
Egy dologra jó volt Brünhilda, utána bármilyen autóba ültem, szinte megváltás volt. Még a kitaposott belű hármas Golf is, hát még az alig pár éves Nissanok. Újdonságként hatottak a stabil alsóközepes futóművek, a pörgős egyhatosok. Sosem fogom elfelejteni Brünhildát, de kétlem, hogy valaha is nevetve gondolnék rá vissza.
Hibalista
- Nem elromlott - eleve borzalmas volt.
Ide hordtam szervizbe
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (5) | Évjárat | 198 |
| Kényelem | (5) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (1) | Km vásárláskor | 0 |
| Megbízhatóság | (1) | Vezetett km | 100 |
| Szerviztapasztalat | (5) | Átlagfogyasztás | 0 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | – |
| Ennyire szerette | (1) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (2.7/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan