A csillogó Rock n Roller!
Szöveges ítélet
Nehéz erről az autóról elfogultság nélkül írni. Betegesen vonzódtam világ életemben a prémium kategóriás sedanokhoz, amerikai autókhoz. De amíg utóbbiakat csak magazinokban, és TV-ben láttam, Mercedeseket nap mint nap tesközelből is. Így már gyerekként megkedveltem a márkát, ami elérhetetlen vágyálom volt csupán, hiszen csak a leggazdagabb ismerőseim engedhették meg maguknak, mi pedig a német ipar másik csodájában ,,élveztük” a keleti luxust, egy mustársárga 601-eseben. Nem. Nem porsche...
Miután vér verejték árán megszereztem a jogsit, a család akkori Suzukijában próbálgattam szárnyaim, mely megbízhatóan tette a dolgát, de vezetési élményt nem adott, én pedig csak a Mercedesek után vágyakoztam. Hosszú évek kuporgatása következett, hirdetések böngetése, és a folyamatosan záporozó márkafikázások, ugyanis mindenki le akart beszélni róla, hogy rá fog menni a gatyám is, drága javítani, stb... Mekkorát tévedtek!
Idén érkezett el az idő, amikor nekivágtam autót keresni. Könnyű ilyenkor mellényúlni, de alaposan átgondolva szívó benzin, manuális váltó, 93 utáni autó legyen! A keret 2 millió. A kínálat pusztulatos volt. Széthajtott, kendácsolt, bucira tört romok tömkelege fogadott, a német oldalakon lévők sem voltak jobb állapotban. Azokon már a rozsda is rozsdásodott. Majd egy előlem elhalászott E220 után, bukkantam rá a kis E200-asomra, ami Olaszországból jött.
Egy korrekt balatonfüredi kereskedő árulta, a többi autójával ellentétben ez garázsban porszárazra törölgetve várta új gazdáját (váratlanul mentem pedig). Alaposan átnéztem minden illesztési hézagot, kényes pontokat, de az autó makulátlannak tűnt. Az űlések szinte újak, faberakások lakkozva, a műszerfal leápolva, motor csendes, füstmentes, kábelköteg aránylag jó állapotban... Az autó alján egy szem rozsda sem volt, a kipufogó csonkon volt egyedül szembeötlő korrózió. Olajsár, csöpögés, sehol. Nem akartam elhinni. A kasztnin sérülésmentesnek tűnt, néhány helyen glettelésnek volt nyoma, továbbá a jobb elejét érte egy kisebb koccanás, amit elég jól rendbe tettek. A jobb első indexbúrám alatt találtam egy kis rozsdát. Megvettem.
Hazaúton (70km) sajnos ért egy kellemetlen meglepi. Első tankolás alkalmával erős benzinszag, melynek még nem tulajdonítottam nagy jelentőséget. Hazaárve a garázsban szintén éreztem, itt már sejtettem, hogy valami nem oké. Pulzusom az egekben, folyamatosan az járt a fejemben, hogy engem most átb@sztak. Aláfeküdtem az autónak, csöpögött a benzin... Telefon, eladó semmit sem tudott erről, irány a szervíz. Az üzemanyag szivattyú egyik kis csövecskéje lukadt ki, amit egy 15 perces munkával, és 1000 ft-os költséggel javítottak. A szervízvben megerősítettek abban, hogy az autó szép állapotban van, gondos gazdái voltak. Még az olaj is friss volt benne.
Azóta probléma mentesen krúzolok, élvezek minden kilométert az autóval. Igaz, hobbi célra vettem, bár mindennapi használatra is alkalmas lenne az autó, de nem ez volt a cél. Kímélve van, veterán autókhoz illően használom, nyugodtan vezetem, autópályán van igazán elemében. Városban komótos. A mai kis downsize matchboxokboz képest lusta. Érzetre a 136 lóerő inkább elég, mint optimális, hegyekben éreztem ezt igazán. A 2200-as motor ideálisabb teljesítményben. Vezetni meglepően könnyű, mindent megbocsát, de meg kell szokni, hogy közel 5 méter hosszú. Kis helyen megfordul, de szinte minden parkolóból kilóg. Az autóból nagyon jól ki lehet látni minden irányban, és hamar össze lehet szokni ezzel a Mercivel. A váltó pontos, a kormányzás érdekes lesz majd, aki nem vezetett még w202 előtti Mercedest, de ez is hamar megszokható.
A fogyasztás nálam nem volt szempont, amikor autót választottam, csak az állapot. Használattól függően 8-9 liter vegyessel simán lehet autózni, és ha hosszabb ideig áll az autó, vagy inkább városban pöfög csak prémiumot tankolok bele.
Amire oda kell figyelni egy ilyen autónál, hogy a kellő gondoskodást nem szabad elsunnyogni, és ne álljon a szabad ég alatt! Olajat maximum 8000km után cserélni kell. Váltóban 60 000, diffiben 100 000km után. Utcán, füvön rohadni ilyet már senki ne vegyen.
Mit tanácsolnék annak, aki ilyet szeretne?
Ha nem vagy autószerelő, csak bezinest, lehetőleg manuális váltóval, a dízeleknél sokkal több a hibalehetőség, bár kimennek azok is a világból. A kasztnit nagyon át kell nézni! Alkatrészeket bőségesen lehet találni hozzá, gyárit, bontottat, utángyártottat. Bátran merem ajánlani DE! Ezekből nincs megkímélt 400-500k Ft-ért!!! Legalább másfél milliót érdemes rászánni, és még így is legyen tartalék, mert mégis csak 25-30 éves autókról van szó.
Hibalista
- - Ablakemelő biztosíték 1db - - Benzincső - - Első hangszóró (12cm-es kell bele, nincs választék) - - Olajnyomásjelző
Ide hordtam szervizbe
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (10) | Évjárat | 1995 |
| Kényelem | (10) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (5) | Km vásárláskor | 199992 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 10000 |
| Szerviztapasztalat | (6) | Átlagfogyasztás | 8 l |
| Előző autója? | Ignis 1.3 VVT | Következő autója? | Egy nagyobb benzines (E320, E400, E420...), de csak is W124! |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (9.0/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan