Kapudrog az oldtimerezéshez
Szöveges ítélet
A '90-es évek gyermeke vagyok, így valószínűleg gyerekkori bekattanás lehet nálam a klasszikus Mercedesek iránti rajongás (egyszerűen magával ragadott a hasábszerű formájuk, megtetszett a belsejük, a rugózás, csendesség, a kalimpálós economy jelző, a fa díszítőelemek, és a sok műszer), a birtoklás iránti vágy viszont csak később, a jogosítványom megszerzése után jelentkezett erőteljesebben. Eleinte W124-eseket kerestem, de nem találtam árban és állapotban is tetsző példányt, így nagyjából 4 éven keresztül főként japán kocsikat hajtottam. Mindig azzal nyugtattam magam, hogy ezek a klasszikus Mercedesek már öregek, sokat kell velük foglalkozni, ahhoz képest nem is mennek olyan jól, mint amennyit fogyasztanak, meg különben is, hol vannak már a kilencvenes évek...
Aztán egy barátom a 190-esek felé terelgetett, én pedig elkezdtem böngészni a hirdetéseket. Tulajdonképpen autóra éppen nem volt szükségem, mert egy megbízható, alacsony fogyasztású, sportos vezetési élményt adó Civicem volt, de valahogy mégis kerestem a lehetőségeket. Már éppen felhagytam volna a kereséssel, de sikerült rábukkanni egy szinte végig egytulajos 190E-re, megkímélt állapotban. Mivel a kocsi tőlem messze volt, megkértem bátyámat (aki a közelben lakott), hogy nézze meg nekem, van-e olyan jó állapotban, mint a hirdetésben írják. Kiderült, hogy ugyan kívül-belül koszos, de ezt leszámítva valóban jó állapotú, sérülésmentes, viszonylag kis futásteljesítménnyel (250.000 km alatt), és végig gondosan karbantartották.
Pár nap múlva mentünk is a 190-esért. Szürke, unalmas, februári nap volt, én meg már vagy egy hete betegeskedtem, de nem akartam lecsúszni a kocsiról. Mikor megláttam, egyből jobb kedvre derültem, és miután beültem, úgy éreztem, mintha hazaértem volna.
Bár sokan azt mondják, hogy aránytalan autó, nekem mégis tetszik. „Autó” formája van, nincs túlbonyolítva semmi, egyszerű, klasszikus vonalvezetésű, engem mégis lenyűgöz.
A beltér elöl átlag feletti teret nyújt és jó minőségű, az ülések kényelmesek, kiváló oldaltartást adnak. 180 cm vagyok és 120 kg körüli a súlyom, de kényelmesen elférek. A beltér elemei az ajtókárpitot kivéve tartósak (a ragasztó elengedi, illetve idővel nyöszörögni kezdenek a műanyag elemei), az enyémben például a műszerfal sem repedt. A könyöktámaszt különösen szeretem benne, kellemessé teszi az utazást. Eleinte sok volt az újdonság, mivel előtte csak utasként ültem Mercedesekben, többnyire taxikban, így megszokást igényelt az egy bajuszkapcsolós index, fénykürt és ablaktörlő kezelés, furcsa volt a gyárilag nagy holtjáték a gázpedálnál, a hátramenet kapcsolása (balra lent a kettes mellett) és sok más apróság. Mára ezeket megszoktam, inkább az a fura, ha egy másik kocsit kell vezetni. A kormányzás valami egészen különleges a többi autóhoz képest, a futómű szinte teljesen elnyeli az út egyenetlenségeit, a modernebb autóim sem voltak ilyen kényelmesek és csendesek. Nem egy kimondott sportautó, de az öt lengőkaros hátsó futómű teszi a dolgát, igény esetén be lehet fogni kanyarvadászatra, de szerintem jobban áll neki a kellemes vonulás. Jellemzően 100 km/h alatti sebességgel használom, országúton, ilyenkor a szélzaj egy 2000-es évekbeli átlag autóhoz képest elenyésző, a bent ülők el vannak szigetelve a külvilág zajaitól, rezgéseitől, de a 126-os szintjét azért nem tudja. A kétliteres, 122 lóerős motorral és a hosszú fokozatokkal nem egy versenygép, de a forgalom ritmusát simán képes tartani, országúton sem kell aggódnom előzésekkor. A fokozatok kiosztása miatt szokni kell a váltásokat, hamar felváltva nagyon visszaesik a fordulat, de már 1500-as fordulattól is erőlködés nélkül gyorsul finom gázadásra. Bár a 150-es utazó tempót nagyon simán tartja, az ötös váltóval pedig nem is forog zavaróan a motor (150-nél 3400 körül), de ezzel a kocsival egyszerűen nem siet az ember, csak élvezi az utazást.
A legjobban az tetszik benne, hogy nem túl nagy, abszolút nem hivalkodó, városban is könnyedén elférek vele mindenhol, ugyanakkor hosszabb utakon is kényelmes. Gyakorlatilag egy, vagy inkább két szinttel magasabb komfortérzetet ad ahhoz képest, amit a hasonló méretű autóktól megszoktam. Mintha a mérnökök a sofőr köré szabták volna az autót, mint egy úri szabó az öltönyt. Ahogy beszállok, eláraszt a teljes nyugalom, egy ideje nincs probléma a vérnyomásommal sem :) Hátul nem feltétlen olyan rózsás a helyzet, mint elöl, nagyon magas ember mögé kényelmetlen lehet beülni, minden esetre, ha beállítom a magasságomhoz az első ülést, elférek magam mögött. A csomagtartó klasszikus 'régiautós' kialakítású, magasan van a nyílása, de 4 ember cucca elfér, öt személynek már - szerintem - úgysem kellemes az utazás egy szedánban. A hátsó üléstámla nem dönthető, mivel a tank a csomagtér és az utastér között kapott helyet. Az enyémben nincs hátsó fejtámla sem, ez szintén kényelmetlen lehet hosszabb utakon a hátul ülőknek. Egy naprolót azért felszereltem hátra, így legalább nem süti a tarkójukat a nap.
Ami a hi-fit illeti elöl-hátul 10 centis hangszórók vannak benne, szóval nagy csodát nem kell várni a mély hangok tekintetében, de a vokál egészen szépen szól.
Ez az első hátsókerekes autóm, ami kis megszokást igényelt, egészen másképp viselkedik kanyarokban. Ahol az elsőkerekesek már kúsztak, ez még tartja magát az íven, de csúszós úton meg tud tréfálni. A gumikon egy autón sem szabad spórolni, de szerintem a hátsókerekeseknél fokozottan érvényes a megállapítás.
A fék jól adagolható, ha kell, akkor harap. ABS nincs benne, de nem érzem a hiányát. Azt azért nem árt észben tartani, hogy ezek huszon-harminc éves autók, jó eséllyel még az eredeti fékdugattyúkkal, egy felújítás nem árt nekik, egészen más az érzés utána.
Egy youngtimer autó fenntartása nem csupán mókából és kacagásból áll, meg nyugodt krúzolásból. Szerencsére sikerült egy jó előéletű autót találnom, így nem kell mindenféle kókányolást felderíteni és kijavítani, ráadásul a karosszéria is közel rozsdamentes, de korából adódóan tennivaló így is akad. Megvételkor ki kellett cserélnem az utastéri ventilátor motorját, a motorháztető kitámasztó teleszkópja is megadta magát az évek alatt, ahogyan a hátsó kipufogódob is. A gyújtást is felújítottam, vettem új gyertyákat, rotort, elosztófedelet, a kábeleket nem sokkal előtte kicserélte az előző tulaj, komoly műszaki gondjai nincsenek az autónak. A szelepszár szimeringeket kell még cserélnem, de meg lehet oldani hengerfej levétel nélkül is.
Ilyen idős autóknál különösen fontos a kenőanyagok cseréje, pótlása, melyek idővel elhasználódnak, kiszáradnak, stb. Míg ez – jobb esetben – teljesen magától értetődő a motor és váltóolajnál, addig azonban kevesen jutnak el, hogy az ajtóhatárolókat, zsanérokat, ablakmechanikát, bovdeneket, stb. újrazsírozzák, a gumikédereket ápolják. Érdemes a problémákat megelőzni, és időben nekilátni ezeknek a feladatoknak.
Egyébként szerelés tekintetében etalon értékű, minden hozzáférhető, jellemzően külön cserélhetők az alkatrészek, nem kell vagyonokat költeni rá. A kopó alkatrészek mindegyike nagyon kedvező áron kapható bármelyik boltban, szinte mindig polcról, vagy pár órán belül. Különlegesebb, ritkább dolgokat pedig találni hozzá bontókban, illetve Mercedeses közösségeken keresztül.
Később szeretném, ha megmaradna hétvégi autónak, hogy ne nyúzzam napi szinten, de egyelőre boldog vagyok, hogy minden reggel beleülhetek :)
---
Eltelt egy kis idő, mióta a fenti bejegyzést leírtam. Így visszaolvasva elég sok a pozitívum, de a negatívumokról még nem esett szó – bár nem is sok van. Amit hátrányként tudok említeni, hogy a váltó meg sem közelíti egy rudazatos japán kézi váltó kapcsolási érzetét. A ventikapcsoló műanyag fogantyúja egyszer katapultált egy kikapcsolásnál, azóta nincs meg. Ami az ülés állítását illeti: lehet dönteni a háttámlát és az ülőlapot is, állítható a magasság is, viszont a kormányt nem lehet semerre sem mozdítani. Ez talán szintén hátrányt jelenthet. A hosszú difi miatt nem ugrik úgy, bár nem sportautónak lett tervezve. Ezeket leszámítva eddig nagyon meg vagyok vele elégedve, remélem így is marad.
Mióta megvan a 190-es még nem sok olyan nap volt, hogy ne használtam volna. Egyszerűen függővé tesz. Nincsen benne semmi extra, se ABS, se légzsák, csak a fejegység. Néha beülök a másik autómba, de hiába jobban felszerelt, újabb, gyorsabb, azt az élményt, amit a kis 190-es ad, nem pótolja semmi. Egyszerűen úgy érzem: otthon vagyok. Nincsen semmi felesleges fényűzés, valahogy minden pont jó. Úgy érzem, ami ettől több, az már felesleges, ami ettől kevesebb, az pedig nem teljes. Valahogy mindig bennem volt a vágy korábban, hogy másik autó után nézzek. Persze most is lenyűgöz, mikor egy VTEC motor 8000 felett forog, amikor a három literes A Omega ülésében kényelmesen terpeszkedve kis gázzal megindul a hátulja, a Lexusok templomoknál csendesebb beltere, vagy egy E30-as gyönyörű formája – de most nem vágyom rá. Talán később.
---
Ismét eltelt egy kis idő. Sikerült jutányos áron találni egy klíma szettet, kompletten, minden alkatrészével együtt. A rendszert áttisztítottam, kicseréltem a tömítéseket, így mehet bele az új hűtőközeg és az ahhoz való olaj. A beszerelés nem volt egyszerű feladat. Le kellett szedni a komplett szívóoldalt, KE-Jetestől, szívósorostól, mindenestől, hogy a konzolt ki tudjam cserélni. A hűtőt ki kellett szerelni, hogy a kondenzátor beférjen előre, de végül magát a vízhűtőt is lecseréltem nagyobbra. A klíma kábelezése sem volt egyszerű feladat, illetve ki kellett szedni a műszerfalat is a beépítéshez. 10 napot dolgoztam rajta. Nem nagyon kapkodtam vele, inkább igényesen, precízen akartam dolgozni, mint összecsapni az egészet. Jövő héten viszem töltetni, remélem működni fog.
Más nagyobb volumenű dolog mostanában nem történt, hidrotőkéket cseréltem, de abban nem volt semmi extra, 25-30 perces művelet.
Közben kicseréltem a szelepszár szimmeringeket, kb 4 órás munka.
---
A klíma fel lett töltetve, kisebb elektronikus zavarok vannak, amit még ki kell szűrnöm, de működik. A fogyasztásról eddig nem sok szó esett. Általánosságban azt lehet elmondani, hogy a városi közlekedést nem szereti, egyszer felment 10,5 literre is a fogyasztás (hozzá kell tennem, hogy akkor a jobb lábam elég nehéz volt). Azonban elég ritkán használom csak városban, jellemzően fele-fele arányban megyek országúton és városban, így 8-8,5 liter körüli átlag szokott kijönni. Ha csak országúton megyek, akkor le lehet vinni 7,5 liter alá is, valamint meglepő módon tiszta autópályás üzemnél sem fogyaszt sokat, tempótól függően 7,5-8 liter között. Összességében a nagy átlag nálam 8-8,5 liter, hogy ez sok, vagy kevés, azt ki-ki döntse el maga. A szelepszárszimmering csere óta az olajfogyasztás szinte nullára esett vissza (nem mérhető). Nem zörög, nem csörög semmi, a motor szépen jár, minden rendben. Lassan nézni kellene mellé egy öreg 123-ast :)
---
Egy éve van meg az autó, ez idő alatt durván 14.000 km-t tettem bele. Nem volt még olyan autóm, amit ennyire megszerettem volna. Nem volt olyan műszaki hiba, ami miatt meg kellett volna álnom az árokparton. Az akksija gyengélkedett, ezért le lett cserélve egy újabbra, illetve elővigyázatosságból cseréltem rajta vízpumpát, mert nem tudtam mikor volt utoljára cserélve. Élmény rajta dolgozni, minden adja magát, nincs összezsúfolva a motortér. A kopó alkatrészeken kívül gyakorlatilag csak az utastéri ventilátor motorját és az ablaktörlő szerkezetet kellett cserélni. Az ablaktörlőt nem is olyan rég, sajnos elmaradt a belső szerkezet kenése, és nem vettem észre a jelekből (lassuló mozgás), hogy baj lesz, így cserélnem kellett egy újra. Kb. 1,5 óra munkába és 10.000 Ft-omba fájt az eset. A nyáron megy műszakira, addigra lehet pár apróbb kozmetikai hiba is orvosolva lesz. Összességében meg vagyok vele elégedve, szeretem.
---
Megvolt a műszaki is, fékeket kellett előtte cserélni, illetve a kormányműnél egy perselyt, ezt leszámítva teljesen rendben volt az autó, nem találtak semmi rendellenességet. A futómű még a gyári, a rohadások előtte javítva lettek (pótkerék tartónál, illetve fényszóró mögött volt egy-egy kisebb korrodált rész), szóval egy jó ideig még autó lesz. Párszor meginogtam és meghirdettem, de úgy néz ki, maradni fog - remélem sokáig. Vettem hozzá eredeti W201-eshez tervezett tetőcsomagtartót 4 db gyári kerékpárszállítóval, illetve sikerült jó áron kifogni hozzá egy síléctartót is.
---
2018. eleje, lassan 3 éve van nálam a kocsi, kicsit több, mint 30.000 km-t tettem bele.
Kicseréltem mind a 4 lengéscsillapítót, rugót, toronycsapágyat, stb, mert a közel 30 év alatt kissé megereszkedett a Benz. Újra gyári magasságú lett, így már aggodalom nélkül járok vele a legrosszabb utakon is, egy városi padka nem akadály :)
Nemrég megtréfált a generátor feszültségszabályzója, de kevesebb, mint 2.000 Ft-ból és 10 perc munkával el lehetett hárítani a problémát. A távsegítségért ezúton is köszi Smafu.W126-nak!
Kb egy éve felújítottam a befecskendezőrendszert is (4 injektor, ke-jet gumitalp, szűrők, stb), szóval megkap mindent, ami csak kellhet neki :)
Még mindig napi használatban van a 190-es. Nem sikerült olyat találni, ami használhatóbb lenne a mindennapokban, van benne némi fun is és a fenntartása sem vészes. Eleinte W123-at vagy W114-et szerettem volna mellé, de mostanában inkább a valamivel újabb modelleket nézem, talán majd egy W202-vel bővül a flotta, de egyelőre élvezem a közlekedést a 190-essel, addig meg feleslegesnek érzem a váltást.
Valaki azt mondta, hogy ha egyszer veszel magadnak egy régebbi Mercedest, és megszokod, nagyon nehéz utána más márkában, vagy akár újabb Benzben gondolkozni. Azt hiszem igazat kell adjak neki :)
Ha valaki szeretne youngtimerezni, merem ajánlani a típust: az alkatrészek ellátottságára még nincs panasz (van is, áruk is kedvező), szerelni viszonylag könnyen lehet őket, drága speciális szerszámok nélkül, számomra még 3 év után is élmény minden út, és pont annyi munkát ad, hogy ne unatkozzon az ember hétvégente.
---
2018. ősz
Idén megváltozott az autó státusza napi használósról hobbiautóra. Viszonylag ritkán van alkalmam vezetni, akkor viszont szeretek vele minél többet menni. Tavasszal voltam vele egy kisebb európai túrán, 4 nap alatt 2.300 km került bele. Utána nekiláttam egy kisebb felújításnak, az autó belsejét szétszedtem, majd egy aranykezű karosszérialakatos rendbe szedte a problémás részeket (leginkább a két küszöb hátulja volt problémás). A javított részeken kapott alváz- és üregvédelmet, a karosszéria többi részén még mindig tartott a gyári korrózióvédelem. Fényezve nem volt, talán majd valamikor később.
Kartert kellett cserélni, mert a régivel egyszer felhasaltam, szerencsére volt itthon egy gyári bontott. Bár az incidens után volt futómű felújítás is, és magasabbra került az autó, azért kapott egy fém kartervédőt is, biztos, ami biztos. Ezen kívül még az üzemanyagpumpa reléjével voltak problémáim. Bontottat nem éri meg venni, mert lutri, az újraforrasztás kb. 5.000 Ft, de megoszlanak a vélemények a tartósságról, a gyári 70.000 Ft környéke, az utángyártott 30. Maradtam az utolsó opciónál. A forrasztási pontok egyébként meg tudják viccelni az embert más hasonló korú autónál is, érdemes hibafeltáráskor ebben az irányban kutakodni.
---
2019. szilvesztere
Az idén alig használtam az autót, kb. 5.000 km került bele, ennek közel fele az előző évhez hasonlóan most is pár napon belül, egy európai túra keretében. Kissé hiányoznak azok az idők, amikor napi használós volt a 190-es, ezért ha tehetem, kicsit nosztalgiázok és megjáratom hétköznap is. Őszintén szólva, a mindennapokra praktikusabb egy újabb autó, viszont nem egyszer előfordult már, hogy a flotta fiatalabb tagjai (beleértve egy 3 éves Astrát is) egyszerre adták be a kulcsot, és egyedül az öreg Merci volt hadra fogható.
Egyedüli autónak, hétköznapokra, normál felhasználási körülmények közé, nem autóbolond tulajnak nem merném már jó szívvel ajánlani, mert valószínűleg lomhának, gazdaságtalannak és elavultnak ítélné. Az autófanatikusok jelentős része pedig inkább valami sportosabbra, különlegesebbre vágyik. Eddigi tapasztalataim szerint a "hosszú távú" 190-es tulajdonosok jelentős többsége műszaki beállítottságú, inkább a mérnöki megoldásokat, mint a márka presztízsét értékelő ember, aki azért mégis szeret néha egy kicsit irracionális lenni :)
---
2024 nyarán időszerűnek érzem a cím aktualizálását. Nemcsak azért, mert mára a legfiatalabb 190-es is átlépte a 30 éves kort, hanem mert a fenntartás tekintetében is más tapasztalatokat szerezhetnek a W201 tulajok. Egy veteránkorú autó üzemeltetése érezhetően más liga a mindennapokban (de akár még egy hétvégi/második/hobbiautó esetében is), mint egy huszonévesé.
Az alkatrészellátottság utángyártott termékek esetében jellemzően húsz évig biztosított. Ha ehhez hozzávesszük, hogy jellemzően a disztribútoroknál raktáron marad ez-az, ami kevésbé keresett, és néhány cikk esetében a következő modellben is ugyanaz kerül beépítésre, esetleg egy továbbfejlesztett, de visszafelé csereszabatos alkatrész, azt gondolhatjuk, nincs mi miatt aggódni. Ugyanakkor egyre gyakoribb, hogy a keresett alkatrészt egyszerűen nem lehet fellelni. Először csak a gyári extrák, korhű tuning alkatrészek ára száll a magasba, és válik szinte elérhetetlenné. Emlékszem, a klíma szettet 40 ezer forint körül szereztem be. Ma nemhogy Magyarországon, de egész Európában nem találok komplett eladó szettet. Ha komponensenként szeretném összevadászni, elég borsos árat kellene fizetnem. Ha már témánál vagyunk, épp előtét ellenállást kell vennem a klímakondenzátor ventilátorához. Ez egy párezer forintos alkatrész volt, bármelyik sarki autósbolt be tudta szerezni. Ma a nagy európai hálózatoknál nincs, a gyári készletek kifogytak. Az egyik európai, klasszikus Mercedesekre szakosodott alkatrész disztribútornak a kínálatában találtam, gyorsan le is csaptam rá. Másnap jeleztek, hogy sajnos ők sem tudják beszerezni (a korábbi 4.000 Ft helyett 20.000 Ft-ért sem). Úgy néz ki, Amerikából sikerült beszereznem, vámmal és áfával 25.000 Ft körüli kiadásra számíthatok. Egy opció lett volna még, ugyanez az utángyártott termék, másik forrásból, közel 100.000 forintért – szintén tengerentúli szállítással. Egyelőre bizakodom, hogy az első opció összejön.
Ezzel a kiragadott példával csak azt szeretném bemutatni, hogy nagyon nem ugyanaz a helyzet egy ilyen autót ma fenntartani, mint akár 5 évvel ezelőtt, és attól tartok, újabb 5 év múlva még boldog békeidőként emlegetjük fel a mostani időszakot. Meg kell jegyezzem, a kopó alkatrészek tekintetében azért kevesebb az ok a panaszra. Ha tömítésre, gyújtás alkatrészre, fékkel, erőátvitellel kapcsolatos alkatrészekre vagy szűrőkre van szükség, akár még azt is mondhatjuk, van választék. Egy-két gyártó terméke ugyan nem mindig érhető el közvetlen Magyarországon, de már minden nagy európai alkatrészforgalmazó vállal kiszállítást. Így, ha valaki például Lemförder lengőkar szettet szeretne venni a hátsó fűtóműhöz, és itthon épp nem elérhető, rendelhet külföldről. Az árak persze kúsznak felfelé, aki teheti, kezd raktározni, és nem tudni, mikor fogy el valami végleg, vagy válik gyakorlatilag elérhetetlenné.
Nem segít a helyzeten az alkatrészek elöregedése sem, sőt, egyre nagyobb az igény az egyre ritkább cikkekre, így ezen a vonalon már megvan az oldtimer élmény. Néha félve nyúlok egy-egy műanyag alkatrészhez, reménykedek, hogy a középső szellőzőrostélyok foglalata nem reped meg drasztikusan, vagy a műszerfal nem hasad fel. A középső szellőzők háza mára nem elérhető gyári készleten, jó minőségű utángyártott termék még nincs, a bontóban lévő darabok pedig szinte biztosan rosszabb állapotban vannak, mint amit épp cserélnénk. És míg korábban 10.000 forintért repedésmentes műszerfalat lehetett venni, ma nem ritkán ennek több, mint tízszereséért kínálják a megkíméltebb darabokat.
Nem akarok negatív lenni, de az a helyzet, hogy önmagában a lelkesedés már kevés ahhoz, hogy egy 190-est olyan állapotban lehessen az utakon tartani, ami kedves a szemnek, jó érzés beleülni, és élmény vezetni. Mellesleg akinek nem volt ilyen autója, szerintem ma sem tudja igazán értékelni, mert első ránézésre nem sok különlegességet rejteget. Hiába a szívemnek a legkedvesebb autó, tudom, hogy kevesen tekintenek rá ugyanazzal a gyermeki lelkesedéssel, mint én.
Arra akarok kilyukadni, hogy 190-est fenntartani ma már nem egy racionális dolog. Egyre több ráfordítást igényelnek, ugyanakkor méltatlanul alulértékeltek, a ráfordításunkra jó eséllyel egy 10%-os szorzót számolhatunk megtérülésnek, ami befektetésnek pocsék, de még egy közlekedési eszköz fenntartásánál sem tartozik az élvonalba.
Mindenesetre én továbbra is nagyon szeretem :)
Hibalista
- Szelepszár szimmering készlet 3.500 Ft, trapézgömbfejek 2.500 Ft/db, gyertyák 2.000 Ft/szett, olajszűrő 1.000 Ft, légszűrő 2.000 Ft, benzinszűrő 3.500 Ft, hosszbordás szíj 3.500 Ft, utastéri ventilátor motor 20.000 Ft, váltógomb 3.000 Ft, motorháztető teleszkóp 3.000 Ft, hátsó kipufogódob 14.000 Ft, szelepfedél tömítés 2.200 Ft, első stab. szilentek 1.500 Ft, hidrotőke 3.500 Ft/db, első-hátsó féktárcsák (Brembo) + első-hátsó fékbetét (Brembo) + kézifék fékpofa (Ferodo) 50.000 Ft, 4 Sachs lengéscsillapító + rugók és hozzájuk tartozó sallangok 96.000 Ft, AC pumpa relé 30.000 Ft, injektorok 8.000/db.
Ide hordtam szervizbe
Jórészt magam szerelem. Néha az átlagostól több türelmet és igényességet igényel a vele való munka, de mégis öröm dolgozni rajta.
Értékelése: 9
Másik szerelő értékelése
GépjárMűhely, Soroksár. Abszolút korrektek, gyorsak, segítőkészek, és a munkadíjuk is kedvező.
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (6) | Évjárat | 1989 |
| Kényelem | (9) | Használati időtartam | 9 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 249700 |
| Megbízhatóság | (8) | Vezetett km | 50000 |
| Szerviztapasztalat | (9) | Átlagfogyasztás | 8 l |
| Előző autója? | Civic | Következő autója? | ? |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.4/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan