A leghűségesebb társ
Szöveges ítélet
Történetünk valamikor a 2000-es évek legelején kezdődött. Hosszú évek szenvedése után, szüleim úgy döntöttek, ideje változtatni a dolgon, családi vállalkozásba kezdtek. Miután minden ingóságukat feláldozták és persze a házra is hitel került, nagy nehezen megvalósult az áhított cél. Elég hamar kiderült, jó befektetésnek bizonyult, így jól ment a család sorsa. Az akkoriban használt ’82-es évjáratú VW Passat mellé sikerült megvásárolni ezt a csodás olajzöld gyöngyszemet. Mivel nekem a jogosítványra akkoriban még csak gondolni se volt lehetőségem koromból kifolyólag – éppen a középiskolai éveket kezdtem –, így hát a hétvégéket azzal töltöttem, hogy a kocsit takarítottam, rádiót hallgattam benne a „bal egyben” órákon át, sokszor hajnalig. Teltek az évek, a vállalkozás - egy kis túlzással – azt mondhatni, szárnyalt. Ennek következménye az lett, hogy új autó került a házhoz, a jó kis 2000-es szívódízelnek pedig mennie kellett...
Volna! Napokon, heteken keresztül rágtam az ősök’ fülét, nekem ez az autó kell! Mivel a jó kis Merci hűségesen szolgált minket, maradhatott. Persze azzal a feltétellel, hogy a nyári szüneteimet a családi vállalkozás „segítésével” töltöm. Éjszakánként… Meg sem kell említenem, mekkora kínszenvedés volt hétvégenként egy tizenéves srácnak, míg a többiek a helyi kocsmában buliznak, ő bent dolgozik. Utólag rájöttem, 110%-ig megérte!
Akkor most egy kicsit az autóról is:
1992-es évjáratú, zöld színű, telioldalas, szívódízel 1997 köbcentivel és sajnos 4-es manuális váltóval, kicsit több, mint 100 ezer km-rel, törés- illetve sérülésmentesen. Előttünk egy idős német úriemberé volt, aki arra használta, hogy családi kiruccanásokon a lakókocsijukat A-ból B-be vontassa vele. Ennek következménye: a kuplungot és a hátsó gátlókat cserélni kellett. Nem azért mert rosszak lettek volna, inkább esztétikai szempontból.
Közben – hosszú évek várakozása után – elértem azt a kort, hogy kezdhettem a tanfolyamot jogosítványra. Természetesen, mondanom sem kell, akkorra már nem volt idegen a vezetés számomra… ;)
Rajongtam az autóért, hiszen tulajdonomban volt egy olyan Mercedes, ami mindenféle sérülés és egyéb károkozás terén szűz volt, mindaddig, míg egyszer, hajnalban egy korombéli srác belém nem szállt egy kis utcából. Oldalról kaptam az ütést (kb. 80-as tempóval, lakott területen belül), pont a vezető ajtó és a B oszlop látta kárát. Csodával határos módon, nekem nem lett komolyabb bajom. Illetve akkora csoda még sem történt, hiszen a szakértők véleménye szerint, ha azzal a 2-es golffal jártam volna így, ami éppen a bajt okozta, most nem írhatnék ide. Mondanom sem kell, az a nyár borzasztó volt. Mély depresszió, szobámból ki sem mozdultam, vártam a csodát, hogy kész legyen végre az én szeretett járművem. A szakik hihetetlen dolgot műveltek vele: a mai napig nem tudja megmondani senki, volt-e törve az autó. Persze ehhez egy vételárnyi összeget ki kellett csengetni…
Ugorjunk pár évet az időben. Szép kis országunk fővárosában laktam már, eljött az a korszak, mikor úgy éreztem, váltanom kell. Időközben több vételi ajánlatot is kaptam, jellemzően 1 millió (!) feletti összegekről beszélhetünk. Meglett az új autóm, egy faceliftes BMW E46 320d, számomra hihetetlen teljesítménnyel és fogyasztással, mégsem volt meg az a rajongás, mint a Mercinél.
A folyamatos ajánlatok ellenére, a zöld szépség megmaradt - senki sem tudta volna megfizetni az érzelmi kötődés értékét, és milyen jól is döntöttem! A sors fintora, hogy válás következményeképp édesapám vállalkozása „megsemmisült”, az enyémről pedig jóakaróim gondoskodtak. Egy igazán rossz időszak következett be, a BMW-t vitte a végrehajtó, minden elvesztettünk, kivéve a jó kis szívódízelt. Mivel megélhetésünk jelentősen megcsappant, ő látta kárát… Normális szervízre sajnos nem volt anyagi keret, végrehajtó is rá akarja tenni a kezét, így járóképtelen állapotban a csillaggarázsban tölti mindennapjait egy hardy tárcsára és kardánfelfüggesztésre várva. Egészen addig, míg kicsit helyre nem jövök anyagilag, ugyanis akkor egy teljes restaurálást kap tőlem ajándékba, mert megérdemli. Soha nem hagyott ott sehol, soha nem volt különösebb baja, vontatókötelet még csak messziről sem látott. Ha az emberek olyan hűségesek és tisztességesek lennének, mint ez a régi német csoda, nem tartana ott ez a világ, ahol.
Összegzésképpen:
Akkoriban még tudtak autót készíteni a gyárak. Ha egy ilyen vásárlásán töröd a fejed, csakis bíztatni tudlak, de arra készülj fel, nem lesz olcsó mulatság. Itt nem a fenntartásáról beszélek, azok filléres összegek, hanem a vételárról. Ha megveszel egy olcsón meghirdetett romhalmazt, rendbe teteted és halálod napjáig szolgálni fog, ebben biztos lehetsz. Az enyém már 22 éves, még 300 ezer km sincs benne, felületi rozsda talán egy helyen van rajta (köszönhető a galvanizált karosszériának), a törődést úgy meghálálja, mint más autó sosem. Ja, és ha jót akarsz magadnak, mindenféleképp 5-ös manuális váltóval vedd, vagy 2.5-ös motorral, természetesen dízelt! Egy hátránya van a 2000-es szívónak, kicsit lomha.
Köszönöm, hogy a manapság drága idődből egy kicsit rám is szántál! Ha esetleg, sikerül rövid időn belül teljesen helyrehoznom a kis németet, írom a folytatást.
Hibalista
- Kopóalkatrészek: fékbetét, olaj, szűrők stb. - Kuplungtárcsa, hátsó gátlók. - Diffit egyszer saját hibámból cserélni kellett.
Ide hordtam szervizbe
Helyi mercedes szaki
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (10) | Évjárat | 1992 |
| Kényelem | (9) | Használati időtartam | 14 év |
| Teljesítmény | (6) | Km vásárláskor | 110000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 190000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 6 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | 320d |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (9.4/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan