Nyugodtság!
Szöveges ítélet
Néhány hónapja megint az autóvásárláson kezdtem törni a fejem. Pedig, különösebb okom nem volt rá, hiszen egy tökéletesen működő autó tulajdonosaként az ember nem szeretne rosszabb autót következőnek. A választás az alsó középkategóriában amúgy is mindig nehéz. A német autók nekem túl hidegek, precízek, a franciák túl avantgárdok, a svéd, ál-amerikai és egyéb gyártmányokat meg csak távolról csodálom, mint paraszt bácsi a zsiráfot, volt már rossz tapasztalat az ismerősi körömben velük kapcsolatban. Legjobban az európai autók közül az olasz típusokat kedvelem, mert azokban még mindig van egy kis emberközpontúság és a maguk tökéletlenségükkel is tökéletesebbek, mint a konkurensek. De nem vagyok elvakult, no meg voltak céges autóként japán gépek is a kezem alatt, ezért nem zártam ki a Honda-Toyota- MAZDA triót sem. (A Subarut hagyjuk, az jó autó, de márka fanatikusnak kéne hozzá lennem, ami meg nem vagyok, no meg az már nem is alsó-közép...) A Honda azért esett ki a kalapból, mert én avval a lépcsős – futurisztikus műszerfallal, ami a Civic-ben van, egyszerűen képtelen vagyok megbarátkozni. Ez van. A Toyota meg… Az az Auris? Akár kívülről, akár belülről próbáltam megkedvelni, mindig gyomorforgás lett az eredménye. Ráadásul mindkét márka a közelbe hozta a gyártást, így most akkor azok most mégis csak Japán autók maradtak???
Végül a sokadik autóm MAZDA 3 lett. Pedig – annak ellenére, hogy mindig elismertem a „JAPÁN MINŐSÉG” fogalmát – saját autónak sosem vonzottak a rizsrakéták. Az én ízlésemnek mindig a szépség, az igazán megnyerő formák hiányoztak a japán autókból, de a MAZDA 3 ebben is előre lépett. Ez az autó úgy néz ki, mintha egy olasz „jópasi” és egy japán gésa szerelemgyereke lenne, mintha mindkét nemzet szépségideáljai lebegtek volna a formatervező szeme előtt a gépkocsi megrajzolásakor. Ezt az autót simán eladja a formája! No meg a technika hírneve, a belé vetett előzetes bizalom. Remélem persze, hogy meg is hálálja ezt a bizalmat!
Inkább avval a kevés negatívummal kezdem, nem lesz sok belőle, de:
- Nincs belépőfény az ajtókban. Nem egy nagydolog, de már olcsóbb autók ajtóiba is beleeszkábálnak egy lámpát, ami megvilágítja a parkolót, hogy ne rögtön a pocsolyába lépjünk kiszálláskor.
- A csomagtartóban található lámpa automatikusan nem időzít le, nem kapcsol ki nyitva hagyott ajtónál. Egy ilyen időzítő elektronika is van kb. 3 euró. Ezt is kispórolni!?! (Legalább kapcsoló az van.) Persze nincs lámpa a kesztyűtartóban sem. Mondhatni, hogy minek, de szerintem elférne.
- Ha már lámpa. A kanyarokban „kanyarkövető” funkcióként simán felkapcsolhatná a fordulási iránynak megfelelő első ködlámpát. Ezt már szinte minden európai típus megteszi.
- A legfájóbb ugyanakkor az elektromos ablakemelő gombjaiból összesen egy darabban van világító LED és csak a vezetőé automatikus működésű! Könyörgöm, 2015-ben mekkora beruházás még 6 db LED beszerelése és a vezérlő elektronika automatává alakítása? Ez a rettenetes drága extra már 20 éve is a legtöbb európai autóban benne volt! Eh…
- A belső tér anyaghasználatáról majd a kocsi javára írandó részleteiről szóló részben még megemlékezem, de a küszöbhöz, az ajtók alsó harmadába és a lábtérhez én nem ezt a puha, bőr– műbőrhatású műanyagot tettem volna. Szép, esztétikus, viszonylag jól tisztítható, de nekem nagyon puhának tűnik. Mindig attól félek, hogy valamelyik nő a csizma fém sarkával belerúg és kiszakítja. Ide sprődebb műanyagot tervezhetett volna a gyártó.
- Az autóban nincs pótkerék és még virsligumival szereltet sem lehet elhelyezni a csomagtartóban, mert nem elég mély a kialakított hely. Amíg nem kapunk defektet, addig persze nincs vész.
- Nem teleszkópos a motorháztető nyitó mechanizmusa. Mennyivel nagyvonalúbb megoldás lenne a kitámasztó pálcával szemben! Tudom, egy MAZDA motorjához nem kell nyúlni, de például szélvédőmosót csak kell bele tölteni, vagy izzót cserélni.
- Ha valamiért csak meg kell emelni az autót (pl: téli – nyári gumicserék) nos, az nem egy egyszerű feladat. Mindenhol műanyag burkolat a kocsi alján, sehol egy gyárilag kialakított emelési pont. Szóval a küszöb élén emelni nem egy nyerő megoldás, létezik ettől jobb-egyszerűbb is.
- A japán autók gumiméretei nem a legolcsóbbak és a gyári extrák-kiegészítők is horror áron kaphatóak. Például az ötödik ajtóhoz való, a lökhárító felső peremét védő fém díszlemez 60 rugó, vagy a navigáció szoftverje 160 000…
- Italtartóból van négy az ajtókban és kettő a középkonzolon. Szomjasak nem leszünk, de egy csokit se lehessen bedobni az ajtózsebbe, mert egyszerűen nincs ajtózseb? Na, ne!
Soknak tűnhet ez a felsorolás, pedig semmi olyan nincs benne, amivel ne lehetne együtt élni. Ezek inkább a komfortérzetet csökkentik, de az autó használhatóságát igazából nem befolyásolják.
Most pedig jöjjenek a jó tulajdonságok!!!
A forma. Mint az elején írtam, ezt tényleg eltalálták. A szépségről felesleges irkálni, mert kinek mi jön be, de nekem tetszik ez az íves – dinamikus vonalvezetés. (Ezért emlegettem az olasz autókat, azoknál még felfedezhetőek ezek a stílusjegyek.)
Ami érdekesebb, az a belső formavilág és anyaghasználat, hiszen az autóban utazva ezt bámuljuk, fogdossuk sok ezer kilométeren keresztül. Én direkt olyan autót rendeltem, amiben fő műszerként sebességmérőt építettek be és nem fordulatszámmérőt. A fordulatszámmérő digitálisan, de analóg műszert imitálva jelenik meg a műszerfalon. Szép, ízléses, maga a műszerfal színes és informatív. (Ki fedezte fel már a fő analóg műszernél, hogy a megvilágítással a sötétben koncentrikus sávokban látható a háttér? Nagyon szép a grafika.) Szerintem nagyobb is lehetett volna akár maga az egész műszerfal, nem lett volna hivalkodó még úgy sem. Minden ajtó nyitását grafikusan mutatja, szép, kontúros feliratokkal kommunikál, a számok-betűk jól leolvashatók és mint említettem akár nagyobb méretben is ízléses maradna. A techofetisisztáknak meg ott a HUD!
A műszerfal közepén trónoló központi kijelző nagyon informatív. Inkább nem sorolom fel, hogy mi minden adatok tehetünk ki a gépkocsi működéséről, a multimédiát, vagy a navigációt is beleérte. Kezelni nem egy nagy kunszt, nem kell megijedni az i-Drive szerű gomboktól. A feliratok és a józan paraszti ész segítségével maximum 10 perc alatt kiismerhető és használható a rendszer. A rádió egészen érzékeny, a távoli adókat is érzékeli, a hangminőség megfelelő.
A kezelőszervek, kapcsolók, nyomógombok könnyen működtethetőek, mindnek jól érezhető mechanikus „fémes” nyomáspontja van. A kuplung, a fék pillekönnyű, a gázpedál kezelése közben nem nyomja a térdem a középkonzol. A tempomat ésszel működik, bár az én autómban nem az adaptív rendszerrel megtámogatott van. (Elgondolkodtató, hogy a tolatóradar és az ülésfűtés miért csak a drágább, jobban felszerelt modellekhez jár alapból? Főleg a tolatóradar biztonsági kiegészítő, ezen spórolni milyen dolog?) A fényszórókba érdemes venni pár normális, emelt fényerejű izzót, azokkal még xenon nélkül is jól belátható sötétben az úttest.
A belső tér egésze jól összerakottnak tűnik. Nem zörög, nem nyikorog, kis illesztési hézagokat találunk. A klíma – fűtési rendszer gyors, hatékony, csendes. A könyöklő minden pénzt megér, ebbe legalább lehet pakolni, igaz nem hűthető, szendvicset ne ide tegyünk. Ellenben itt van az USB a 12 V és a kártyaolvasó csatlakozója is. Az ülések elég jól formázottak, nem túl kemények. Amit fogdosunk utazás közben az vagy bőr, vagy bőrhatású. Nekem nincs bajom a fekete színű kárpitokkal, mert jól tűrik a koszt. Elől – hátul kényelmes 4 személynek 180 cm magasságig. (Szerintem ez a kategória amúgy is két felnőtt – két gyerek családra méretezett maximum.) A zongoralakból és a krómhatású műanyagokból meg éppen csak egy kevés van ott, ahol feltétlenül muszáj.
Nos, jöjjön a lényeg, vagyis a motor – váltó - futómű triumvirátus, amitől igazán jó autó az autó.
A motor az én esetemben a legkisebb, 1.5-ös verzió. 100 LE, nem száguldozásra való. Egy nagyon erős turbós autóból ültem vissza ebbe a gyengébb szívó motorral szerelt verzióba és mégsem bántam meg. A hétköznapi autózáshoz ugyanis ez is teljesen elegendő. A városban gyakorlatilag nincs kihasználva egy 60 lóerővel erősebb gép sem. Autópályán a megengedett sebességmaximum tartásához elég ez a motor is, sőt még egy kis erőtartalék is akad. Országúti előzésekhez néha persze hiányzik a turbós motor nyomaték és teljesítménytöbblete, de ennyi kompromisszumot lehet kötni. Különösen igaz ez a megállapítás a kompromisszumról, ha a fogyasztást is nézzük, ugyanis még bejáratós korában is képes volt ez a MAZDA 4,3 -5 l /100 km-es átlagot hozni. Ezt az adatot tankolással mértem, nem a fedélzeti számítógép mutatta ki (az érdekes módon mindig többet mutat 3 - 5 dl-el, mint a valós érték). (Utoljára egy nagyon takarékosnak mondott dízel autóm tudott ilyet produkálni. (Persze akkor már folyamatosan tojás volt a talpam és a gázpedál között mert féltem, hogy nem jutok el a benzinkútig!) Szóval nem elrugaszkodott adat a gyár 5, 1-es vegyes fogyasztás, ha jók a körülmények. Ez a kis benzines nagyon takarékos és szépen pörög fel, hangja nem tolakodó. A MAZDÁNÁL i-Stop-nak nevezett start-stop rendszer tökéletesen működik az első perctől, mire kinyomom egy piros lámpás várakozás után a kuplungot, már jár is a motor és tényleg lehet vele benzint spórolni! Érdekes viszont, hogy hideg motornál az automata „szivató” mennyire zavaróan képes forgatni a motort, viszonylag hosszú ideig is!
A motort tökéletesen kiszolgálja a hatfokozatú váltó. Nekem picit hosszúak a váltó utak, de nagyon pontosan, „kattintgatva” kapcsolható. Nem kell túlzásokba esni, mert nem ez sem egy Lada 1200, de tényleg nagyon fémes érzésű. Érdekes, hogy több hármas Mazdát is próbáltam már és a tesztpéldányok között volt olyan, amelyiknek igenis akadozott a váltója! De szerencsére az enyém egyáltalán nem rossz, SŐT!
Ha a futómű erényeit kell ecsetelni rögtön azt is hozzá kel tenni, hogy a ballonosabb gumiknak köszönhetően a magyar „aknamezőn” könnyebben képes kirugózni az úthibákat, mint a sportosabb felnivel-gumival szerelt típusok. A hátsó futómű visszahozza azt a sportosságot, amit a kevésbé peres gumik miatt elveszítene az autó. Még egy szerpentines hegyi úton is nyugodtan viselkedik a MAZDA 3, nem tartja fel a sort, ha elől megy!
No és a konklúzió! Mióta meg van a MAZDA 3, azóta sokkal nyugisabban közlekedem. Van időm figyelni a többi autós bénázását vagy épp az utcai versenyzők menősködését. Mégis ugyan annyi idő alatt eljutok A-ból B-be, mint korábban. Kicsit még takarékosabban is. Semmi sem utal az eddigi kilométerek megtétele után arra, hogy bármilyen komolyabb meghibásodásra hajlamos lenne az autó, szóval Nyugodtság!
Hibalista
- Még semmi.
Ide hordtam szervizbe
Garanciális, remélem nem lesz baj velük!
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (9) | Évjárat | 2015 |
| Kényelem | (9) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 0 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 5000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 5 l |
| Előző autója? | Erős turbós | Következő autója? | Remélem valami nagyautó |
| Ennyire szerette | (9) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (9.2/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan