Cinkos Harci-Gésa
Szöveges ítélet
2018 februárjában jutottunk hozzá az autóhoz, miután hosszas nyálcsorgatás után végre oda jutottunk, hogy realitássá vált anyagilag is, hogy saját autónk legyen. Korábban volt szerencsém dízeles Nissan X-Trailt, automata Mazda CX-5-öst, régebbi és 2012 utáni Mazda 6-ost is vezetni, így mondhatjuk, hogy hozzászoktam a jóhoz.
Első autó lévén az anyagiak miatt a kiválasztásnál tudtuk, hogy valamilyen kompromisszumot kell majd kötnünk. Mivel nem volt szükségünk gyerekülésre, illetve az egyéb helyzabáló nagycsaládos dolgokra, az autó méretén "spóroltunk".
Tudtuk, hogy főleg Budapesten belül fogjuk használni, adta magát egy kicsi pörgős (és mindenképpen benzines!) autó. A család eddigre már egy autógeneráció óta Mazdás volt, illetve a széria első gyártási évében még fiatalon nagyon tetszett a formavilága, rögtön erre a modellre gondoltunk.
Sikerült is egyeztetnünk egy próbavezetést egy 2008-as grafitszürke modellre, ahova úgy érkeztem, hogy 1,5 éve nem volt a lábam benzines gázpedálon.
Ennek ellenére elképesztően ismerős érzés volt beleülni és vezetni. Rám volt öntve, csak akkor még nem volt köztünk 100%-os az összhang. Ultraérzékeny pedálokkal és tűpontos kormánnyal lett megálmodva, minden rezdülésedet lesik és maradéktalanul kiszolgálnak. A váltó kemény és sportos karmester, akivel élményszámba megy egy izmosabb gyorsulás levezénylése.
Első vezetésre beleszerettem, tudtam, hogy nem csak ilyen kell, hanem ezt akarom. Egy márkaszervizes átvizsgálás után nyélbe is ütöttük az üzletet és már roboghattam is vele, amerre kedvem tartotta.
Összesen kb. 20.000 Ft plusz ráköltéssel "olajozottan", hibátlan állapotban kaptuk kézhez.
Az első egy év után azt tudom mondani, hogy minden fillért megért, sőt. Nagyjából 1.500.000-ért vettük és imádjuk. Végtelenül megbízható, pattogós, kinézetre békés nyugalmas városi rohangálónak tűnik és ha úgy használod, arra is tökéletes. A kezdeti szakaszban 6,8-as átlagfogyasztásokat produkált Pesten belül és kéthetente egy oda-vissza 100km-es autópályás utazással.
Városban ideális, nagyanyád csipketerítőjén is megfordulna egy ívben és lehetetlenül kicsi helyeken is képes leparkolni, mivel az orra és hátulja - bár formás - szinte nincs is.
Viszont, amit senki sem sejt első blikkre, hogy az autóban (a tipikusan céges) Passat-okat és Octavia-kat legyalázó erő feszül. Így egy év után tehát amiről egy kicsit ömlengenék, az nem más, mint...
... a MOTOR (Igen. Így, nagy betűkkel):
1.5-ös motor van benne (76 kW, 103 LE), de az autó tömege éppen egy tonna a forgalmi szerint. Erre még ha bele is ülök (viszonylag) hasznos tömegnek, az autó kis súlyú marad, amit csak úgy röpít az 1.5-ös benzines. A napi 30 km-es városi felhasználás mellett folyamatos autópályás kiképzésben is van része. Gondtalanul viszi a sebességeket, amikről nem beszélünk (vagy gondolni se merünk) itthon, végtelenül stabilan áll a lábán.
Egy évvel a megismerkedésünk után, úgy látszik, kicsit elcsábított a sötét oldal, és elkezdtem kicsit férfiasabban tornáztatni a kezdeti ismerkedős szakasz után. Az átlagfogyasztás fel is ment 7,2 körülre, ha egy héten könnyebben gurul el a gyógyszerem az utakon, akkor tud 7,8-at is inni.
Lehet vele jól is fogyasztani, de az élmény magával ránt és biztos vagyok benne, hogy mindenkit, aki ezt a modellt választja.
Negatívumok:
Az utastér kialakítása nem túlzottan ergonomikus, de vezetőként semmi zavaró nincs benne. Utasként azért megfogalmazódik az emberben, hogy miért gondolták, hogy ennyi tároló elég lesz bele.
Sokat szidják a neten a menetzajt és a „kopogós” műanyagot belső borításként. Ezekben valóban van igazság, de sosem volt olyan gondunk, hogy ne hallottuk volna egymást az utastéren belül. Autópályán viszont a menetzaj már tényleg nem kompatibilis egy önmagában kihangosított telefonnal.
A tank elvileg 42(?) liter körül van, ami a mi kilométerigényünkkel heti egy tankolást jelent. Talán egy kicsit nagyobb tank elfért volna benne, de ennyi baj legyen. Ezekért bőven kárpótol a vezetési élmény és hogy legalább annyira szeret játszadozni az utakon, mint mi. Talán ez írja le legjobban, hogy milyen benne ülni. Kiváló cinkostárs városban és azon kívül is.
Összességében:
Csak ajánlani tudom, megbízható, pattogós go-kart, de még sincs benne az embernek kisautó feelingje. Tökéletes egy fiatal pár kezdő autójának, ha még van pár év a gyerekekig. (Bár néha furán néznek rám a marcona fejemmel és a 100+ kilómmal egy ilyen kis "guruló bevásárlószatyorban" de rögtön rácáfolunk a csúfolódókra, amikor a lámpa zöldre vált)
Ha olyan autót keresel, amivel lehet akár jól is fogyasztani, de bizony van benne egy tökösebb tartalék, ha éppen odalépnél a gázra, akkor tapasztalataim alapján nem kell tovább keresgélned.
Hibalista
- Felfüggesztés csere után vettük, a kemény sportos futómű alkatrészei nyögik a Budapesti utakat. Ezen felül semmi említésre méltó.
Ide hordtam szervizbe
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (10) | Évjárat | 2008 |
| Kényelem | (7) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (10) | Km vásárláskor | 155000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 20000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 7 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | Csak és kizárólag Mazda |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (9.7/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan