Hamupipőke a japán apróságok között
Szöveges ítélet
50 év munka után, egyetemi professzorként, az Akadémia nagydoktoraként és két akadémiai bizottság tagjaként apám a nyugdíja mellé kapott végkielégítéséből megvette élete első új autóját, egy "új" Swiftet. Igaz, a következő évben majdnem el is veszítette, amikor az igazság nevében bevezették a pofátlan politikusi végkielégítések 98%-os különadóját, amely alól épp csak a politikusokat vonták ki, de ennek visszamenőleges hatályát, szerencsére, az Alkotmánybíróság elmeszelte. Így a Swist maradhatott, amíg aztán négy évesen pofán nem csapták a budai társasház elől, az utcáról. Nyomozás, eredmény természetesen semmi, apám viszont, régivágású úrvezetőként nem csak Autóklub tagsággal, hanem cascóval is rendelkezett.
A kérdés tehát úgy merült fel, hogy mit lehet venni egy négy éves "vasaló" Swiftért kapott biztosítási összegből - négy éves vasaló Swiftet természetesen nem. Mivel élete első japán autója nagyon közel került a szívéhez (7 Skoda után), ilyen irányban keresgéltem neki. A Yarisok, Jazzek, de még a Coltok is bőven kilógtak a keretből. Apámnak csak az a feltétele volt, hogy a viszonylag jól felszerelt (GL AC) Swift komfortja nagyjából álljon rendelkezésre, és benzines legyen a kis autó. Ha magas az üléspozíció, az csak jó egy nyugdíjas házaspárnak.
Ekkor találtam - tök véletlenül a hirdetéseket böngészve - az első generációs kettesre, élőben szerintem nem is láttam előtte. A kis Mazda mindezt tudta, egyetlen jelentősnek tűnő kompromisszum, a rendkívül gyenge, 75 lovas 1,25-ös (Fordtól származó) motor mellett. A kiszemelt kisautó közel kilenc éves volt, de egy tulajdonossal, többé-kevésbé biztosnak tűnő alacsony futásteljesítménnyel, és az elvárt szerény extrákkal, szervó, klíma, két lufi volt benne. És ötajtós volt, ami az unokák szállításánál határozott előnyként jelen meg.
A próbaúton a kisautó nagyon jó benyomást tett ránk, a motor sem tűnt vállalhatatlannak városi tempó mellett, bár klímával persze már magasabb fordulaton kellett pörgetni, hogy lépjen, de egy nyugdíjas házaspárnak a városi (és időnként vidéki) utakhoz megfelelőnek látszott.
Előbb apám vezette, aztán, mikor már a korával egyre romlott a vezetési tudása, fokozatosan anyám vette át a fogathajtást, közben néhány hetente én is kölcsön kértem, mivel náluk sokat állt, nálunk meg jól egészítette ki a családi batárt. Párszor még vidéki utakat is tettem vele.
Nagyon kényelmes kis járgánynak bizonyult. Az üléspozíció elég komfortos, a magas, egyterű-szerű építés miatt a hátsó padon és a csomagtartóban is sokkal emberibb a helykínálat, mint a vasaló Swiftben. A hat év alatt pár apróság adta meg magát, a CD-lejátszó, a távcsippantó jeladója, meg a klímából elrepült a gáz. Időnként a futóműben cseréltek ezt-azt a szervizben, alapvetően kopó-fogyó eszközöket. A korához és öregedő szüleim egyre darabosabb vezetési stílusához mérten szinte hibátlanul hozta le a kötelezőt.
Talán a mérhetetlenül spúr belső burkolatokat lehet kritizálni, kárpit csak a könyöklők tetejére jutott épp egy pici, de ezzel lehet együtt élni. Egy idő után elfáradtak a csomagtérajtó teleszópjai, óriási az ajtó, és mélyről jó magasra nyílik. A cseréjük filléres volt. A legerősebb kritika a fényszórókat érheti: a facelift előtti, hagyományos lámpák alig pislákolnak. A ráncfelvarrás után a kettes is megkapta a zoom-zoom Mazdák projektoros lámpáit, ott már ez a probléma sem áll fent.
Általában elmondható, hogy a műszaki alkatrészek (hajtáslánc, elektronika, egyéb ketyerék) olcsón és egyszerűen pótolhatók, főleg, hogy a műszaki alapok megegyeznek a korabeli Ford Fiesta/Fusion pároséval. Általában van jó ár/érték arányú utángyártott a legtöbb cuccból. A karosszéria lezúzása már neccesebb, mivel kevés fut az utakon, bontóban sincs túl sok minden. Végül aztán lett Dunaharasztin valaki, aki ilyen autókat bont, utána, ha nem is mindig színben, de lett minden - idősödő emberek már gyakran lezúznak parkoláskor ezt-azt.
Ahogy a szüleim egyre rosszabbul vezettek, rá kellett őket vennem, hogy adjuk el a kis Mazdát, mielőtt nagyobb bajt okoznak. Az eladáskor más kissé olajos volt a váltó alja, és zúgott a kinyomócsapágy. Máig sajnálom, második, futkározós autónak érdemes lett volna megtartani, sokkal nagyobb a használati értéke, mint amennyi pénzt kapni lehet érte. Nagyon alulárazza a piac.
Hibalista
- CD-lejátszó, központi zár távirányítója, csomagtérajtó telói, kinyomócsapágy, amúgy csak lényegtelen apróságok
Ide hordtam szervizbe
agumis.hu - Érd. Olyan vagyok nekik, mint Nyuszi, az összes saját autómat, valamint minden rokonom és üzletfelem autóját is életben tartják, közel 20 éve - általában a legnagyobb megelégedésre.
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (8) | Évjárat | 2003 |
| Kényelem | (7) | Használati időtartam | 7 év |
| Teljesítmény | (5) | Km vásárláskor | 90000 |
| Megbízhatóság | (9) | Vezetett km | 50000 |
| Szerviztapasztalat | (8) | Átlagfogyasztás | 7 l |
| Előző autója? | Fabia sedan | Következő autója? | – |
| Ennyire szerette | (9) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.1/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan