Hülye Hondás a Lexusban
Szöveges ítélet
Másfél év használat után biztos vagyok a következőkben:
1. Ennél jobb autóm már nem lesz
2. Lassabb sem…
De hogy jutottunk el idáig? Nos, a Hondás életpályamodellt követem, vagyis egy Civic VTi-ből ültem át, hátsókerekes élmények után kutatva. Sokan vannak, akik még tesznek egy kitérőt BMW-k felé, de én igyekeztem tanulni a hibájukból és egyenesen Lexusba ültem. Tehát a legrosszabb fajta autótulajdonos vagyok. Szeretek menni, de költeni nem nagyon. Vagyis a felnire nem sajnálom a pénzt, de javításra annál inkább. Megjegyzem, a karbantartás nem javítási költség! Ami jár az autónak, az jár. Meg ami a tulajnak jár, az is benne kell, hogy legyen. De az ördög jussát nem akarjuk kifizetni. Sajnos ilyen sanyarú sorsúak ezek a járgányok: az első tulaj öltönyös üzletember. A második a felesége, vagy egy jól szituált nagypolgár, a harmadik meg… Na onnantól bármilyen mélyrepülés megtörténhet… És így jelennek meg a kötsög Hondások a Lexusban.
Egy kicsit leragadnék még itt a márkaváltásnál. Egy ~30 éves autóból átülni egy tízévesbe felér egy időutazással, függetlenül a márkától. De egy lexusba átülni olyan, mintha teret is ugranánk. Az autó elképesztően lágy és kifinomult. Ez sugárzik minden porcikájából. És olyan különös érzése van az embernek, hogy szereti az autó. Feltétel nélkül, mint egy kutya. A gazdi tudja, hogy minden körülmény közt számíthat rá és hűséges lesz hozzá. Az autó előre köszön ha megközelítem, fényjátékot játszik (farokcsóválás). Aztán ha beülök, örömünnep van (csaholás): az ülés szinte megölel, kormány beáll a helyére, a mutatók pásztáznak, épp csak annyit nem mond: Édes gazdám, hova vigyelek ma?
Bárhova is, az utunk nyugalomban fog telni és a fél országot átszelvén is úgy szállok ki a kocsiból, mintha most ültem volna be.
Na és akkor milyen a Honda? Mint a hülye haverod, akivel leginkább csak inni jártok el. Nem fog babusgatni, max. tartja a fejedet hányás közben. Szóval a bajtársiasság megvan, csak másképp. A Honda egyenrangú fél a sofőrrel. Ha megérkezek, úgy érzem én is beleadtam amit lehetett, mert elfáradtam. Tehát a kapcsolat inkább partneri, mintsem hierarchikus.
De nem mindegy, hogy kivel tettük meg az utat: a hűséges kutyánkkal, vagy az ivócimboránkkal? Előbbivel kipihenten, feltöltődve, míg az utóbbival csapzottan, kimerülve és felejthetetlen élményekkel gazdagodva. Micsoda különbség!
Kicsit hosszas bevezetés után térjünk a tárgyra. Azért esett a választás erre a típusra, mert hátsókerekes családi autót szerettem volna. Japán autók közt nem nagy a kínálat: Lexus, vagy Infinity. Nálam a Lexus volt a befutó, 2009-2010-es évjáratú IS250 volt a fétisem. Hogy miért? A korábbi évjáratokban csak pedal dance útján lehet teljesen kiiktatni a kipörgésgátlót, a későbbiekben meg csak elvétve volt Mark Levinson hangrendszer. Ezek az évjáratok hiányoznak a piacról, így nem voltam egyszerű helyzetben. Egy év keresgélés után találtam állapotban és felszereltségben megfelelőt. Igaz, Németo.-ból kellett haza hozni. Ez idő alatt letettem a kézi váltóról (és ezzel együtt a kézifékről), ami komolyan korlátozta a lehetőségeket drift indításban, de sebaj. Automata ide, kézifék oda, táncba lehet vinni a nagytestű menyecskét. A tizenhat mázsa önsúly ugyan mindent megtesz hogy ne sikerüljön a művelet, a siker csak az elhivatottságon múlik! Tegyük fel, hogy sikerült: innentől a sodródás kiszámítható, az autó lassan reagál. Hozzáadva az én két másodperces :) reakcióidőmhöz az autó egy másodpercét, rögtön kiderül, hogy ki is kell számítani a dolgot jó előre. És akkor minden úgy lesz, ahogy elgondoltuk: kilinccsel előre haladunk a körforgalomban. Ha hiba csúszik a számításba, akkor pedig minden úgy lesz ahogy az utas előre megmondta… :(@&#*-$ß A lényeg, hogy az autó alkalmas a játékra még automata váltóval is. A kérdés, hogy a sofőr tud-e játszani. Én még koránt sem fejeztem be a tanulmányaimat, másfél év után is tanulom, hogy hogyan kell kutyát idomítani. A tanulási folyamat hosszadalmasabb, mint gondoltam. És nem azért, mert öreg vagyok (nem, a 42 még nem öreg!), hanem mert tényleg nem könnyű vele. Főleg a gyári 245-ös gumikkal. Meg aztán a kockázatvállalási készségem sem a régi.
Apropó e nem jelentéktelen testsúly a menetteljesíményre is rányomja a bélyegét. Az a 208LE nem sok, ellenben kevés. Néha olyan érzése támad az embernek, mint Jules-nek és Vincentnek a Ponyvaregényben, amikor szembesültek vele, hogy nem a megfelelő fegyvert választották a munka elvégzéséhez: IS350-et kellett volna hozni ehhez a melóhoz. A motor erőkifejtése egészen rendhagyó: van benne erő, különösen középtartományban és részterhelésen. Viszont vasig rúgva a pedált a vártnál lassabban pörög fel, pedig a hat fokozatú váltó nem hosszú áttételezésű és a fordulatszámnak is csak 6500-ig kell eljutnia. Olyan fékezett habzással történik a dolog. Mintha valami nem engedné kiteljesedni. Ez vagy a neveltetéséből fakad, vagy pedig az EU károsanyag kibocsátási normák regulázzák meg. Kárpótlásul szép hangja van közben. Bár, a „szép” jelző degradáló lehet ennek a leírására. Lúdbőröztető, gyönyörű, vérmes! És talán pont a vérpezsdítő orgánum, ami által az ember megkívánja a hátbaverős gyorsítást, de ez nem történik meg. A kifinomultságát semmilyen körülmények közt nem vetkőzi le. Valójában sosem lép ki a szerepéből, a gyárban úri hölgyet neveltek belőle és úgy is viselkedik. Pedig néha igazán lehetne egy büdös qrva... vagy legalább egy kicsit rossz lány...
Mindegy, az arisztokrata stílus egyébként is jobban illik hozzá. Meg úgyis ott van a Honda ha állatkodni kell. Előfordulhat, hogy a Honda után várna többet az ember. Lassabb autóból átülve rakétának tűnhet ez is.
Egy pár gondolatot megér a Mark Levinson hifi is. Sosem hittem az autóhifiben a kocsiszekrény előnytelen akusztikája és a külső (és esetenként belső) zajok jelenléte miatt. Na mostantól hívő vagyok. Elképesztő, ahogy szól. Kristálytiszta, ütős, minden hang megvan (és nem több) és el van helyezve a térben. Ha valamin, hát ezen érdemes volt elfáradniuk a mérnököknek. Az eredmény minden igényt kielégít. Meg hogy mennyi forrásból lehet zenét hallgatni, az már a bőség zavara. Bluetooth stream, USB, aux, CD, DVD-A, DVD-V, beépített merevlemez. Legmerészebb álmomban sem gondoltam, hogy a 20 éves DVD-Audio lemezeimet egyszer még autóban fogom tudni hallgatni akár 5.1-ben.
Idővel a Lexus premium navis hangrendszer is rendelhető volt a Mark Levinson árának töredékéért, ami szintén jól szól de nem egy ligában játszik a ML rendszerrel.
A beltér kicsi. Meglepett, hogy nincs benne több hely, mint a Civicben. Egyik irányban sem. Pedig kívülről vagy tíz-tizenöt centivel hosszabb, magasabb, szélesebb.
Viszont megvan benne a bunker érzés. 2e-16 fényév (szerk. 1,89m) a távolság a talpam és a fejem búbja közt, így sajnos minden autóban úgy érzem, hogy kicsit ülhetnék lentebb. Viszont ebben annak ellenére hogy magasan ülök, egészen jól érzem magam. Az övvonal végülis vállmagasságban fut és a műszerfal, kormány is viszonylag magasan van. Hát akkor mi kell még? Semmi, otthon vagyok. De azért csak kipróbálnám egy-két centivel lentebb ezt is, na.
A felszereltség (Sport ML) is kielégítő. Az ülés-, tükör- és kormánymozgatás elektromos és memóriás. A bőrülés hűtött-fűtött. A beltér kidolgozása példás. A bőrkárpit finom puha, a beltéri műanyagok tapintása kellemes. És ami az átlag japán autó fölé emeli, az a kifinomultsága. Tehát nem csak benne vannak a kényelmi felszerelések mint a prosztó japán autókban, hanem finoman és hatékonyan működik minden.
Külső: vitán felül, az autó gyönyörű. Bármelyik nézetből magával ragadó, már-már szekszi. Annyira szépek a vonalai, domborulatai, hogy ha nemet lehet adni autónak, akkor ez a Nők közé tartozik. Világos színekben egészen női autó. Arányai tipikus hátsókerekes autójé, premium gap (első kerékjárat és első ajtó közti távolság) megvan vagy 25cm. A lőrésszerű ablakok miatt nagyon robusztusnak hat az autó oldalról.
És hogy miért nem lesz ettől jobb autóm? Mert ez az utolsó olyan példány, ami őriz valamit az analóg világból, de mellette már az digitális korszak is megjelenik benne. Lehet vele csapatni és közlekedni is. Az újabb autók egyre inkább közlekedési eszközök, mintsem élvezeti cikkek. Nem engedik a csapatást, vagy ha mégis akkor csak keretek közé szorítva. Közlekedésre viszont nagyon is alkalmasak. De nekem, mint Y generációs tulajnak fontos, hogy az autó is viselkedjen Y generációsként.
A dolog abszurditása, hogy az autó válságban született (2009-es évj). A népítélet pedig kormányzati vészhelyzetben (2021). Az általános hangulat ennek megfelelően igen melankolikus. Hiányoznak az életünkből a szórakozási lehetőségek (leginkább a kocsmák), eltorzult értékrenddel éljük napjainkat. Egyre többször kérdezzük magunktól, mi a fontos az életben. A kutya az ott van ha kell, ha nem. Ugyanúgy szétrág mindent, mint korábban, pedig most nagyobb fölötte a kontroll. Szóval a hiányát nemigen érezzük. Sőt, szívesen odaadjuk a szomszédnak, hogy ő is vigye ki sétálni. Viszont az emberi közelség nagyon hiányzik. A nagy számok törvénye alapján már az összes bug-ot és mellékhatást megtapasztaltuk a Skype, zoom, webex, teams, stb… programokban, de nem örülünk neki hisz a személyes kapcsolat meg közel nulla. És akkor visszakanyarodva korábbi gondolatomhoz, hogy melyik a fontosabb: a kutya, vagy a haverok? Normális esetben ugyanolyan fontos mindkettő, mert az egyik nem tudja helyettesíteni a másikat. Lehet, hogy ha egyszer kiszabadulunk akkor más tényezők fogják befolyásolni az értékrendünket. Talán akkor majd írok valami update-et, ha addig el nem visz a korona.
Most pedig megyek inni a haverokhoz, hogy este nyolcig még hazaérjek...
Hibalista
- Eddig semmi
Ide hordtam szervizbe
Toyota szervíz
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (8) | Évjárat | 2009 |
| Kényelem | (9) | Használati időtartam | 2 év |
| Teljesítmény | (6) | Km vásárláskor | 160000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 20000 |
| Szerviztapasztalat | (8) | Átlagfogyasztás | 9 l |
| Előző autója? | Civic VTi EG9 | Következő autója? | – |
| Ennyire szerette | (9) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.6/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan