Szomorú válás 14 év után
Szöveges ítélet
1993-ban építkezés mellett max. 200e volt rászánva, elképesztő, hogy akkoriban ennyiért ugyanazt adták, mint ma: leharcolt nagy kocsikat, széteső agyonzúzott kicsiket. Végül egy autóbuzitól 350-ért vettük meg 3 és fél évesen, de nagyon megérte a többletet, ugyanis induló vállalkozáshoz "reprezentálni" is kellett, és kifogástalan állapotban volt esztétikailag is.
Az első 50-60 ezer kilométer óriási szerelemben telt. Imádtuk, mert az első saját autónk volt, szegénykém pedig csendben tűrte a rutintalan tulaj bénázásait: karbantartás csak ha eszembe jutott, kisebb zúzások.
Gond nélkül jártuk be vele észak-Olaszországot 6 l-es átlagfogyasztással, később gyerekkel és annak felszerelésével nyaralás, nagymama stb. Egy személlyel kifejezetten jól ment, ritkán jártam országúton 120 alatt, fogyasztása 6-7 l között, útfekvése az akkori mezőnyben nem számított rossznak. A háromajtós karosszériának hála bármi belefért, amit bele bírtunk rakni azt pedig el is vitte.
Az első komolyabb gond az volt, amikor kb. 90 ezernél a kipufogó teljesen szétrohadt. Az új kibírt vagy 15e km-t, aztán így tovább, minden második olajcserével együtt kipufogó csere is. Idővel elunta a karburátor, generátor, majd apránként, de hál´ istennek nem egyszerre szinte minden mozgó, súrlódó, feszülő, öregedő, ill. elektronikai alkatrész sorra került, lásd hiba listában amire emlékszem. Szerencsére ezek általában nem voltak jelentős dolgok, fingért cserélgettem és javíttattam szorgalmasan a bekrepált elemeket. Az (utángyártott) alkatrész ugyanis nevetségesen olcsó volt hozzá, igaz egy része alig passzolt a gyári helyére.
7 évig volt családi autó, amikor egy jobb év után rászántuk magunkat a cserére, de az új mellett végül is megtartottuk, mert az árából egy jobb biciklit vehettünk volna a feleségemnek. Nyilván minden vevő tudta, hogy mire számíthat egy 140e-t futott szamarától, de az nem érdekelt senkit, hogy a szívás jó részét már apránként átvállaltam.
Ezután viszonylag nyugodt újabb 7 év telt el, a kocsi vidáman körözött a munkahely, óvoda, bevásárlás mókuskerékben az évi 2-3ezer kilométer meg se kottyant neki (a téli gumit le sem vetettem róla), legjobb döntés volt megtartani. Amikor a feleségem gyesre ment, akkor jött el a pillanat, hogy a műszakin csak komolyabb áldozat árán menne át. A lehetséges utódok közül esztétikai állapotát tekintve hasonló 1 milla körül kezdődött, így aztán ráment 3 kiló, ebből 200 a lakatolás és a fényezés, de úgy tűnt, hogy a gyes végéig autó marad.
Végül azért adtuk el, mert a civicet is kinőttük, és egy cr-v beszerzése után okafogyottá vált őrizgetni.
Az eladás tanulságos: szóltam egy-két autókereskedéssel foglalkozó ismerősnek, hát senki nem akarta bevenni még bizományba sem, sőt az egyik azzal bíztatott, hogy ha valaki így 17 évesen ingyen elviszi, megnyerem a kivonatás költségét. Barátok közt terjesztve egy hónap alatt akadt egy fiatal srác, aki tudta értékelni. Azóta is megvan neki, ötgangos váltót szerelt bele lpg-t, meg mittudoménmit és azóta is köszön, ha találkozunk.
Hibalista
- fűtés, csomagtér ajtó zsanérok és teleszkópok, ablakemelő tekerőkarok, generátor kipufogó, hengerfejtömítés, karburátor
Ide hordtam szervizbe
helyi suzukinál ismerős
Értékelése: 9
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (9) | Évjárat | 1989 |
| Kényelem | (7) | Használati időtartam | 14 év |
| Teljesítmény | (7) | Km vásárláskor | 56000 |
| Megbízhatóság | (7) | Vezetett km | 100000 |
| Szerviztapasztalat | (9) | Átlagfogyasztás | 6 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | civic 1.5 |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (7.6/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan