Rabszolgasors :-)
Szöveges ítélet
Céges autó volt, egy földmér? iroda terepre járós munkaeszköze. El?z? tulajdonosa tizenötezer kilométer után, kit?n? állapotban adta el a f?nökömnek, akir?l a legnagyobb elfogultsággal is nehéz olyat állítani, hogy a géperej? járm?vekhez akárcsak minimális érzéke lenne.
Miel?tt napi rendszerességgel használhattam volna, már sikerült a bal elejét valakinek egy t?zcsappal kicsit megegyengetni. Kés?bb - egy kolléga közrem?ködésével - a jobb eleje egy gázcs?-csonkkal került áthatásba, végül én egy telefonoszlopot találtam meg vele. Eladáskor az autópiacon mérséket sikert arattam azzal a szöveggel, hogy a kocsi elején található javítások nem a típusra amúgy jellemz? rozsda kókány eltüntetésének, hanem a vidéki közm?hálózat mind szélesebb kiépülésének csalhatatlan jelei.
Szilárd meggy?z?désem szerint azt a kiképzést, amit ez a járgány kapott, semmi nem bírta volna ki. Eleve többen használtuk egyszerre, gyakorlatilag kulcsos autó volt. Egyik mérnök munkatársam - amúgy jó családból származó, 185 centis, 90 kilós úrigyerek - vidéki kiszállásunk alkalmával gumicsizmával sétált körbe az autó tetején, a horizonton a méréshez szükséges templomtornyokat fürkészve. Ez a mutatvány számos apróbb horpadást eredményezett, de talán jellemz?, ha azt mondom, hogy rajtam kívül nem érdekelt szinte senkit. A f?nököm soha nem takarította, soha nem nézte a kötelez? szervizek idejét, de még a folyadékszinteket sem, kettesben hetvennel ment végig a városon, miközben a motorzajt túlordítva telefonált... számára ott kezd?dött el a karbantartás, ha az autó megállt, és nem ment tovább.
Orrmotoros és hátsókerékhajtásos konstrukció lévén, sáros, havas, jeges terepen csak lendületb?l lehetett autózni vele, tehát gyakran árkon-bokron kilinccsel el?re, aminek a karosszéria alsó pontjai és a fényezés látta kárát. Bizony elég sokszor megesett, hogy traktor húzott ki minket valami irdatlan dágványból. A belsejében kiskorú gyermekek és nagykorú alkalmazottak törtek le szinte minden kiálló m?anyag alkatrészt, az oldalkárpitokat karókkal és m?szerlábakkal bökdösték ki, a tet?kárpitba egy versenybringa kormánya akadt bele kb. hetven centi hosszan. Igénytelen, mocskos romhalmaz lett bel?le fél év alatt.
De én nagyon szerettem. A formája soha, egyetlen percig sem tetszett, ha már Lada és kombi, akkor esetleg az ezerkettes néz ki valahogy. Viszont a motorja, az meglep?en kellemes volt, az ötfokozatú váltóval együtt. Amennyire lehetett, próbáltam a gép életét megkönnyíteni, egyúttal - friss volt a jogsim még - valamiféle "felel?s vagyok a rókámért" magatartást tanúsítani iránta, amit viszonylag problémamentes, megbízható m?ködéssel hálált meg, és a széthullás jelei is csak a következ? tulajdonosnál kezdtek ismét megjelenni rajta.
Ha nálam maradt egy hétvégére, akkor kívül-belül lemosva, kitisztítva a "csajozós autó" szerepére is elég jól megfelelt, például be lehetett vele állni bájos kis erdei ösvényekre, viszont hozzátartozik az igazsághoz, hogy a nehézkesen mozdítható hátsó ülések, és a lapos szögben döntött ötödik ajtó eleinte okozott némi kényelmetlenséget :-)))
Menetdinamikáját és kényelmét tekintve így utólag már elmondhatom, hogy volt szerencsém finomabb kidolgozású, er?sebb és dinamikusabb autókhoz, de a Lada máig szép emlékeket ébreszt. Autópályán soha nem jártunk. Nem is oda való. Százharmincig nagyon fürgén lépett, el?zni vele sosem volt probléma, de ehhez minden esetben illett ötösb?l visszaváltani. A futóm? elképeszt?en sokat bírt terepen és sima közúton egyaránt, a váltó kicsit talán nyers volt, de pontos. Mivel el?tte nem sok vezetési tapasztalatom volt, elég sok mindent kipróbáltam vele a munkakörömhöz (néha) tartozó sáros-havas csapatáson kívül is, id?nként sikerrel, máskor viszont szerencsével: többször megpördültem, mint ahányszor szándékomban állt. Alapvet?en egy jóindulatú, stabil és kiszámítható vasat ismertem meg "személyében". A vége felé, mikor már eladósorba került, azon vettem észre magam, hogy komolyan töröm a fejem a megvételén :-) Sajnos másé lett, de sok kaland, tapasztalat és néhány apróbb bosszúság emlékét máig meg?rizte bennem.
Hibalista
- megszakító, kézifék, hátramenet-jelz? lámpa kapcsolója, bels? kilincsek letörtek, ablakteker?k letörtek, csomagtér-ajtó gázrugója, els? lámpák mosó- és törl?berendezése, lengéscsillapítók id? el?tti tönkremenetele, els? futóm? elállítódása - szerintem nagyon sokat kibírt!!!
Ide hordtam szervizbe
Laci bá, Szhely.
Értékelése: 5
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (9) | Évjárat | 1994 |
| Kényelem | (3) | Használati időtartam | 2 év |
| Teljesítmény | (7) | Km vásárláskor | 30000 |
| Megbízhatóság | (8) | Vezetett km | 45000 |
| Szerviztapasztalat | (5) | Átlagfogyasztás | 8 l |
| Előző autója? | Audi 80 1,5D | Következő autója? | Wartburg Tourist 4T |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (6.8/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan